Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

573 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án, csütörtökön 574 vetéseivel és lényegében úgyszólván minden javaslat, amelyet sürgettek, ebben megoldást nyerhet, ha közös összefogással a központi irányítás és a megyei szervező munka és az üzemi belső akarás találkozik. Azért tártuk ezt az illetékes vezető testületek elé, mert valóságos gazdasági tartalékokat látunk ezen a területen, hiszen több mint 1 millió 200 ezer hektár földterület, termőföld jobb hasznosításáról van szó, ez a térség adta gabonatermelésből kétmillió tonnát, amely termelés megítélésünk szerint egykét ötéves terv alatt megduplázható, ha megfelelően végezzük munkánkat. Azért is foglalkoztunk vele, mert manapság már a fejlődés mai színvonalán és az új követelmények közepette elviselhetetlen politikailag és gazdaságilag is, hogy a mezőgazdasági üzemeknek mintegy 30 százaléka ilyen nehézségekkel küszködjön. Ami a tennivalókat illeti, nagyon helyesen mutattak rá a képviselő elvtársak, hiszen az üzemi belső megújhodás és a külső feltételek összehangolt biztosításáról van szó. Erre is törekszünk a magunk erejével. Ami a belső megújhodást illeti, arról kevesebb szó esett, de az a meggyőződésem, hogy az adott üzemekben egyedileg, ágazatonként fel kell a helyzetet mérni és megfelelően értékelni kell a tennivalókat és minősíteni a munkát. Ami a külső intézkedéseket illeti, legtöbben a személyi kérdéseket, nagyon helyesen a szakemberellátás problémáit érintették. Mi is azt gondoljuk, hogy ez jelentheti az egyik legfontosabb tényezőt, ezért minden gazdasági nehézség ellenére kétszeresére növeljük a szakemberkeretet, biztosítjuk a csoportos kihelyezést is és emellett olyan lehetőséget adunk, hogy ezeknek a kihelyezett embereknek a havi jövedelme 1000-től 4000 forintig dotálható az alapfizetésen túl ; teremtünk olyan feltételt, hogy ha eredményesen dolgoznak és öt esztendő alatt mondjuk rendbe teszik az adott üzemet, akkor igen jelentős személyi jutalomban részesülhetnek, ha jól emlékszem, 150 000 forintban, tehát a személyes anyagi érdekeltséget sokoldalúan igyekszünk biztosítani. Emellett a lakásépítés lehetőségeit, mind az üzemi kezdeményezéseket, mind az egyéni kezdeményezéseket támogatjuk. Azt gondolom tehát, hogy itt most már tényleg arra a szervező erőre van szükség, amely összehozza ezeket a csoportokat és megfelelő módon a leginkább erre rászoruló üzemekbe kihelyezi. Ami a létszámot illeti, meg fogjuk vizsgálni, de azt szeretném aláhúzni, hogy mi a vezető beosztásúak dotálására gondoltunk elsősorban, mert a középirányításban dolgozó emberek legtöbbikének a jövedelme az adott üzem vezetésén múlik és ott koránt sincsenek különbségek a jobb üzemek és a gyengébb üzemek között olyan mértékben, mint amilyenek a gazdálkodásban. Ezzel együtt mégis megnézzük, hogy az ötös létszám megfelel-e a követelményeknek, vagy pedig azt a rugalmasabb megoldást alkalmazzuk, amelyről a képviselő elvtárs szólt. Az egyéb feltételek sem elhányagolandók. Nem részletezem. A gabonatermelés külön ösztönzése, amely nagyon jelentős volumenben, a szarvasmarhahús-termelés külön támogatása ezekkel a felárakkal, termelői árkiegészítésekkel és az hogy megteremtjük a lehetőséget a fejlett, tőkeerős üzemek anyagi, szellemi erejének beáramlását a gyenge üzemekbe, ez maga is hatalmas lépést jelenthet. Emellett olyan intézkedésekre is törekszünk, hogy akinek nincsen pénze vásárolni gépet és eszközt, az bérleti rendszerben juthasson hozzá a korszerű technikához. Láthatják, hogy tényleg egy komplex intézkedési sorról van szó, amely meggyőződésem szerint meg fogja hozni a maga";gyümölcsét. A másik témakör a kertészeti ágazatok egésze, amelyről több szó esett. Meg kell mondanom, hogy nagyon sok ágazatban differenciált nálunk a kép, de ha lehet ezt még ragozni, akkor az a meggyőződésem, hogy a legnagyobb különbségek a termelés színvonalában, eredményeiben, fegyelmében éppen a kertészeti ágazatokban vannak. A hozamokban néha egy a három-négyszereséhez különbségekkel is találkozunk. Ezeknek egy része valós tényezőkből fakad, olyan körülményekből, amelyekről kevésbé tehetnek az üzemek vezetői, egy része pedig sajnos az elmaradottságnak a személyi, emberi, szakmai és szervező erőt illető kérdésekből fakad. Mégis a következőket tervezzük. Mindenekelőtt a nagyüzemi zöldségtermelés és feldolgozás, konzerválás egész vertikumát a közeli hetekben az Állami Tervbizottság elé visszük. Tesszük ezt azért, mert jelentős államközi kötelezettségeink vannak a konzervtermékek területén és emellett ez az a terület, amely a legnagyobb veszteséggel exportálható, nagyon jelentős állami szubvenciókat élvez és mégis, ahogy a felszólalások is bizonyítják, senki sincs megelégedve vele, sem a termelőüzemek, sem az irányítás, sem a kormány. Ezért a felmérések alapján teszünk konstruktív javaslatokat. Meg kell mondanom, hogy ez jelenthet bizonyos anyagi erőt a költségvetés részéről is, de nem tudunk arra berendezkedni, hogy ennek a nagyon heterogén ágazatnak az összes problémáit valamiféle „szuper" állami támogatással megoldjuk. Ezért azt kérjük az elvtársaktól, a képviselő elvtársaktól is, hogy ebben majd legyenek segítségünkre. Ügy gondoljuk, hogy a termelés szerkezetétől a konzervipar rekonstrukciójáig nagyon sok a tennivalónk ahhoz, hogy fokozatosan és évről-évre jövedelmezőbbé, versenyképesebbé tegyük ezt a területet. Hasonlóan felmerült a zöldség-gyümölcs forgalmazás témája. Ez sem könnyű terület. Egyrészt azt látnunk kell, hogy most megfelelőbb árualapjaink vannak, hangsúlyozom azonban, hogy megfelelő és nagyon kevés a többlet, nincs itt valami szupertermés sem burgonyából, sem almából. Az almatermés, az, hogy néhány százalékkal nagyobb a tervezettnél, nem a gondok igazi forrása. A burgonyánál meg csak 3—4 százalékos termóstöbbletről beszélhetünk, ami szintén nem okozhatna ilyen fennakadást. A gondunk az, hogy tulajdonképpen ez az egész vertikum egy sereg helyen rendkívüli hiányosságokkal küszködik. Az egyik a szállító kapacitások szűkös volta, ami az egész országra jellemző, a másik az export fogadókészség a partner államoknál, amit szintén meg lehet érteni, mert sem az almát, sem más ilyen terméket, gyümölcsöt nem egy hét alatt kívánja elfogyasztani a lakosság, hanem az új termésig, a tavaszi gyümölcstermésig