Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

981. október 8-án, csütörtökön 576 575 Az Országgyűlés 9. ülése, 1 kell biztosítanunk az árualapot. Ezért is vannak gondjaink. Azért is vannak gondjaink, mert valóban a tároló kapacitások is szűkösek. Mindent egybevetve mégis azt mondjuk, hogy az idei esztendő előrelépést hozott. Én csak az almaexporttal próbálom ezt bizonyítani. Tavaly ilyenkor — ez a legfrissebb, mai adat — 173 000 tonna ment exportra, az idén október 8-ig 225 000 tonna. A tőkés export is 2000 tonnával szemben 15 000 tonna, az egyéb szállítások is rendkívül jelentősek. A hűtőházakban tavaly október 8-ig 100 000 tonna almát tároltak, de most 173 000 tonna van betárolva. Ez mutatja, hogy megvan az előrehaladás, ugyanakkor pedig ennél a kultúránál az a helyzet, hogy a 30 fokos melegben, mint az elvtársak tudják, egyszerre megérett az egymillió tonna. Most minden erőnkkel azon leszünk, hogy minél kevesebb veszteséggel tudjuk rendezni ezt a rendkívül nehéz területet. A zöldség-gyümölcs forgalmazás ügyét is kormánybizottság elé visszük. De ettől függetlenül is mindenkinek megvan a lehetősége ahhoz, hogy hozzájusson a forgalmazáshoz. Ezt azért húzom alá, mert nagyon sokan felvetik, hogy a termelői ár és a fogyasztói ár között óriási különbségek vannak. Ez igaz is. Ennek út ját-mód ját is rendeznünk kell, de azt kérjük, hogy amelyik termelő iigy ítéli meg, az keresse meg a piacot. Ennek semmi akadálya nincsen, hiszen a háztáji gazda is megkeresi. Úgyhogy, aki csak tud, termékeivel közvetlenül jusson el a fogyasztóhoz. Ennek valamikor jogi akadályai voltak, most sem térségi, sem megyei határ, sem egyéb kötöttség nincs ahhoz, hogy odavigyük a terméket, ahol a fogyasztó van és ahol kívánják. Azt kérjük, hogy ezt is akceptálják, amikor a forgalmazás megjavításáról van szó, azzal együtt, hogy ismerem a feltételekben azokat a hiányokat, amelyek nagyon akadályozzák a veszteségmentes és eredményes forgalmazást. A szőlő- és borvertikum dolgaival is foglalkoztak többen. A differenciálódás itt is jelentős. Itt is elmondhatom, hogy vannak kiváló eredménnyel gazdálkodó üzemek és bizony vannak elmaradt területek. De a kérdés mégis összetettebb, mert hiszen az alföldi borvidék nem tehet arról, hogy 30 százalékos fagykár érte, arról sem, hogy egyik-másik területen a telepítések így alakultak, ahogyan a képviselő elvtársak is felvetették. Ezért úgy határoztunk, hogy a legjobb szakemberek bevonásával felméretjük az egész szőlő-bor vertikum helyzetét, 1982 első negyedévében a miniszteri vezetés ezt megtárgyalja, s ha lesznek olyan aspektusai ennek a felmérésnek, amelyek további intézkedéseket kívánnak a kormánytól, akkor azokat megfelelő módon az érdekelt, illetékes kormányszervek elé tárjuk. A tárolás más területeit is érintették a képviselő elvtársak. Csak röviden szeretném megemlíteni, hogy az idei esztendőben először az úgynevezett állami célcsoportos beruházási kereteket — ez teljesen állami költségvetést terhelő téma — kiterjesztjük a mezőgazdasági üzemekre is. A jogszabály a közeli napokban megjelenik, ami azt jelenti, hogy az állami támogatásnak és az üzem saját erejének az összevetésével az eddigieknél nagyobb kapacitások hozhatók létre éppen a termelőüzemekben, amelyek így az aratás időszakában le tudják fogni a tárolási problémákat, és később rendelkezésre állnak az államnak a gabona tárolásával. Ha megfelelően tudunk vele élni, akkor úgy ítélem meg, hogy a tervezettnél is lényegesen nagyobb arányban tudunk tározó kapacitást létrehozni. A műtrágya-hasznosításról, és ennek az agrokémiai központnak az építéséről is szó volt. Ismerjük a törekvéseket, támogatjuk is. Nem sok mindent tudtunk ebben elérni, de annyit mégis elértünk .-r és ez sem közömbös számunkra —, hogy ezen tárházak építését nem terheli a most kiterjesztett építési adó. Ez pedig — ha jól emlékszem — 20 százalók, amely önmagában is komoly lehetőség arra, hogy ezt a területet továbbvigyük, noha tudom, hogy nem sok anyagi erő áll ehhez rendelkezésre.^ Űgy gondolom, hogy éppen ezért, és a felmerült egyéb, ehhez hasonló gondok miatt az üzemi fejlesztési szándékot jobban össze kell hangolni ezekkel a szűk keresztmetszetekkel. Ahol úgy látják a vezetők, hogy éppen a tárolás hiánya okozza a legnagyobb veszteséget, ott az anyagi erőt jobban erre a területre kell csoportosítani. Ami a meliorációt illeti, valóban az a helyzet, hogy az ország nem könnyű gazdasági helyzete mellett ez az a terület, amely az előző öt évvel szemben is kiemelt állami támogatást élvez. Ez a támogatás kereken 6 milliárd forint az állam részéről. Most úgy gondoljuk, hogy az anyagi erőt differenciáltan bocsátjuk rendelkezésre. Mindenekelőtt azokon az üzemeken szeretnénk segíteni, ahol a belvíz és az árvíz eddig a legtöbb veszteséget okozta. Emellett egy olyan pályázati rendszert kívánunk kialakítani, hogy ehhez az állami támogatáshoz, ahol megéri az üzemeknek, ott nagyobb üzemi anyagi erő kapcsolódjék, és így az egymillió hektárnyi melioráció helyett nyugodtan megvalósulhatna ennél néhány százezer hektárral több is. Teszem azt, olyan térségben, mint például Baranya is, ahol azt mondják a szakemberek, hogy két-három év alatt megtérül a melioráció : úgy gondolom, hogy ott az üzemi anyagi erő ós az állami dotáció összefogásával lehet, és kell is bővíteni a lehetőségeket. Erre is megjelentetjük a megfelelő jogszabályt. Az alkatrészellátásról csak röviden. Minden problémát értünk. Nekünk is az az álláspontunk, hogy aki a gépet szállítja, annak kell szállítania az alkatrészt is. Űgy látszik, hogy ezt a hazai iparral, bár kisebb-nagyobb nehézség árán, de el tudjuk fogadtatni. El is tudtuk fogadtatni. Meg kell mondanom, hogy kevesebb gondunk van a hazai ipar alkatrészeivel, mint korábban. Ezt egyre inkább érvényesíteni fogjuk. Az import alkatrészeknél minden erőfeszítésünk ellenére vannak és lesznek még gondjaink. Ezért próbálkozunk a hazai gyártás megszervezésével is. Az idei esztendőben 600 millió forint értékű alkatrészt gyártanak le tsz-üzemek és gépipari vállalatok. Ezt tovább folytatjuk. Úgy látjuk, hogy jövőre meg lehet ezt duplázni. Emellett szorgalmazzuk, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek megfelelő kapacitásokkal rendelkeznek, ebbe kapcsolódjanak be. Többen elmondották, hogy milyen drága az alkatrész. Magam is találkoztam egészen egyszerű, kis berendezésekkel, alkatrészekkel, amelyeket igen könnyen le tud gyártani egy közepesen felszerszámozott műhely. Ebben az esetben úgy látszik, hogy meg is éri ez a munka. Ezért azt kérjük, hogy ahol