Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

533 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án, csütörtökön 534 tatni a helyes irányvonalat. Ezért is adhat számot a beszámoló a gazdasági, a társadalmi, a szociálpolitikai és tudati viszonyok minden mezőnyben rangot adó fejlettségéről. A párt fellépett és küzdött a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés fontosságát tagadó dogmatikus nézetekkel éppúgy, mint a mezőgazdaságot túlértékelő iparellenes kispolgári szűklátókörűséggel. Jelentőségének megfelelően komoly anyagi, szellemi és politikai erőket állított az agrártermelés fejlesztésének szolgálatába. Az elmúlt 25 évben sorra megtettük azokat a döntő és szükséges lépéseket, amelyek az eredmények elindítói lettek. Ilyennek tekinthetjük népünk nagy kollektív vállalkozását, a mezőgazdaság szocialista átalakítását, a nagyüzemi termelés útjára való áttérés vállalását. Itt említem meg a nagyüzemi mezőgazdasági termelés anyagi, műszaki alapjainak a társadalom teherbíró képességeihez igazodó kialakítását, a koncentráció ösztönzését, a fiatal tsz-ek vállalatszerű működésének megalapozását, a szövetkezeti demokrácia intézményrendszerének kialakítását. Szocialista elvi alapon rendbetettük a földtulajdoni és földhasználati viszonyokat. Nagy szerepet játszott előrehaladásunkban a különböző nagyüzemi formációk egyidejű fejlesztése, a közös gazdálkodás és a háztáji-kisegítő gazdaság ésszerű munkamegosztására alapozott ösztönzése. Majd pedig a fejlődés belső logikáját felismerve és követve az alapvető ágazatokban már a 70-es évtized első éveiben még kellő időben tértünk át a termelés iparszerű intenzív rendszerelvű fejlesztésére is, amely a tennivalók és a fejlődós ma még beláthatatlan távlatait nyitotta meg a mezőgazdaságban és a mezőgazdasági dolgozók előtt. Jól szolgálta előrehaladásunkat, hogy a mezőgazdaságban ösztönző anyagi érdekeltséget sikerült érvényesítenünk és részben az egyenlősdi irányba ható tendenciáktól is képesek voltunk megóvni. Ezek a lépések hozták meg a szocialista mezőgazdaság igazi sikereit. Az önellátás kenyérgabonából, később a vágóállat-termelésben is önállóak lettünk s tartóssá vált a takarmánytermelés és a felhasználás egyensúlya. így jutottunk el oda, hogy évről-évre növekvő exportfeladatokra, világpiaci szereplésre és megméretésre is vállalkozhattunk. Érthető, hogy ilyen viszonyok között újabb és mélyebb tartalmat kapott a munkás-paraszt szövetség. Joggal állíthatjuk, hogy pártunknak a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a nagyüzemi rendszer megszilárdítása után a jelenlegi fejlődési szakaszban is sikerül magával ragadnia a társadalom túlnyomó többségét. Napjainkra közvetlenül vagy közvetve szinte az egész magyar társadalom érdekelt az élelmiszergazdasági teljesítmények fokozásában. Talán nincs olyan dolgozó réteg vagy csoport, amely ne kívánná a mezőgazdaság és az élelmiszeripar sikereit. E tényezőkben látom agrárfejlődésünk hosszú távon ható kedvező politikai tényezőit. Nem csökkentem a mezőgazdasági dolgozók érdemeit azzal, hogy egyértelműen megállapítható : az eddig elért eredményeket társadalmi teljesítménynek tekinthetjük. Ebben a munkásosztály, az értelmiség és minden dolgozó réteg munkája benne van. Tisztelt Országgyűlés! Váncsa elvtárs is utalt rá, hogy lassanként egy évtizede nemcsak saját adottságainkból, történelmi örökségünkből adódó nehézségekkel, hanem külső, objektív körülmények által támasztott, korábbinál szigorúbb követelményekkel is meg kell küzdenünk. Én is úgy ítélem meg, hogy szigorodó gazdasági feltételek között dolgozunk. A mezőgazdaságra is nagyobb terhek hárulnak, a fejlődés azonban eddig nem torpant meg és lendülete átmenthető. Agrárpolitikánk kipróbált elvei rugalmasan alkalmazhatók a megváltozott viszonyokra és a változó körülmények között is. Különösen azt emelném ki, hogy agrárpolitikánk egyaránt számol a nagyüzemek és a kisegítő-üzemek, a korszerű ós hagyományos termelési módszerek és azoknak megfelelő változatos szervezeti formák együttes fejlesztésével. Sablonoktól mentesen, sokszínű, változatos struktúrával igazodik az adottságokhoz. A hobby-kerteknek, a szakcsoportoknak, a szakszövetkezeteknek, a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezeteknek, az agráripari egyesüléseknek, állami gazdaságoknak és kombinátoknak, a termelési rendszereknek, gazdasági társulásoknak egyaránt helye van ebben, és ezek mind beleférnek egy alapjaiban egységes szabályozó rendszerbe. Hasznos a különböző tulajdonformák, az állami, szövetkezeti, a személyi tulajdon együttes jelenléte a mezőgazdaságban. Nem feledkezhetünk meg a vállalatok önállóságának, felelősségének és kockázatvállalásuk növelésének fontosságáról, a gazdasági élet demokratizmusának fejlesztéséről sem, amelyek szintén előremutató elemei politikánknak. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar, az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szövetkezetek további gazdasági, társadalmi fejlődését, az ott dolgozók életszínvonalának emelését is erre a lendületre alapozhatjuk. Csak ezeknek a bevált alapelveknek a következetes és változó viszonyokhoz történő alkalmazásával vihetjük sikerre újabb gazdaságpolitikai törekvéseinket is. A mennyiségben növekvő és minőségben is előrelépést sürgető ellátási és jövedelmező exportteljesítményeket csak így fokozhatjuk a megfelelő ütemben és eredménnyel. A mezőgazdaság és a kapcsolódó területek feladatainak vállalásakor megalapozottan támaszkodhatunk a Magyar Szocialista Munkáspárt agrár- és szövetkezetpolitikájának időálló dokumentumaira. Kongresszusaink határozatai, a programnyilatkozat, az 1978. március 15-i határozat, a termelési szerkezetre vonatkozó és egyéb határozatok is reálisan veszik számba a magyar mezőgazdaság ós az élelmiszeripar teljesítőképességét, erényeit és felszámolandó hiányosságait is. Ezek ismeretében helyes és jó célokért dolgozunk. Tisztelt Országgyűlés! A jelen és a jövő feladatainak mértéke és minősége szempontjából pártunknak különösen az az állásfoglalása meghatározó, amellyel az agrártermelés szerepét, a különösen minőségileg növekvő hazai ellátási igények kielégítése mellett kifejezetten exportra irányuló termelésben jelölte meg. Ezzel társadalmunk olyan vállalkozásba kezdett, amelynek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Amíg ugyanis mezőgazdaságunknak korábban egy védett és egy keresleti jellegű hazai piacra kellett termelnie és csak néhány hagyományosan keresett magyar terméket, tokaji bort, téliszalámit, fűszerpaprikát, kevés gabonát,