Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

529 Az Országgyűlés 9. ülése, 1. október 8-án, csütörtökön 530 a termelőszövetkezeti dolgozók kész szocialista tudattal rendelkező emberek, de azt igen, hogy például a szemléletben napjainkban mind jobban felváltja az enyém fogalmát a miénk fogalma. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nagyarányú kisárutermelő gazdaságok mellett nem szorult háttérbe a csoport, a közös tulajdon, vagyis a mezőgazdasági termelés fő hordozói változatlanul a nagyüzemek. De figyelemre méltó a fejlődésben az is, ami a kultúra, művelődés területén megy végbe, s ebben napjainkban a falu agrárértelmisége egyre nagyobb arányban veszi ki a részét. Az írásos beszámoló nagy jelentőséget tulajdonít az élelmiszeripari termékek exportjának. A feladat eredményes végrehajtása nagyon indokolt. Az eddigi eredményekre alapozva további lehetőségeink vannak a gazdaságos exporttermelés bővítésében és fejlesztésében. Ezzel kézzelfoghatónak tűnne egy olyan javaslat meghatalmazása, hogy a Minisztertanács újabb öszszegeket biztosítson az ágazat költségeinek emelésére. Azonban egy ilyen javaslatnak, figyelembe véve népgazdaságunk anyagi teherbíró képességét, kevésbé van reális alapja és feltétele. Annak viszont azt hiszem igen, hogy a Minisztertanács csakúgy, mint eddig, jelentőségéhez mérten a jövőben is segítse és támogassa mezőgazdaságunk fejlesztését. Hiszen napjainkban például újabb anyagi eszközöket igényel az export, a meliorációs program, a rossz adottságú termelőszövetkezetek gazdálkodásának javítása, a raktározási, tározási kapacitások bővítése és fejlesztése. Keresnünk kell tehát annak a lehetőségeit, hogy az országos és helyi szinten egyaránt hogyan tudnánk a meglevő anyagi eszközökkel jobban és hatékonyabban gazdálkodni. Az egyik ilyen feladat abban jelentkezik, hogy a soronlevő fejlesztéseket, beruházásokat még jobban kell differenciálni és sorolni. Csak helyeselni tudjuk azt a törekvést, hogy például a meliorációra rendelkezésünkre álló állami támogatásokat olyan területeken használjuk fel elsősorban, ahol a beruházási hozamok növelését magasabb szinten tudjuk elérni és biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Békés megyének a mezőgazdasági termelésben, a lakosság ellátásában és az élelmiszerexportban fontos szerepe van. Az elmúlt tíz év során a növénytermelés, valamint az állattenyésztés dinamikus fejlődést ért el. Amire jellemző, hogy tíz év alatt 67 százalékkal több mezőgazdasági terméket állítunk elő a megyénkben, ezenbelül 90 százalékkal több növényi és 50 százalékkal több állati terméket. Hasonló fejlődésről tudnánk számot adni a hústermelés területén is. A megye mezőgazdasági termelési eredménj^ei az elmúlt tíz év alatt meghaladják az országos átlagot. Azonban az igazsághoz az is tartozik, hogy a megye adottságai, termelési feltételei összességében is jobbak mint az országos átlag. A megye kedvező adottságainak jobb kihasználásához nagy segítséget kapott a megye az utóbbi időben az országos szervektől. Az elmúlt években a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Titkársága kétszer, a Minisztertanács egy alkalommal tárgyalta a megye gazdaságpolitikai helyzetét és hosszabb távra érdemi határozatokat hozott, egyrészt a megyei szervek, másrészt pedig egyes országos szervek és miszergazdaságunk termelésének belső és külső feltételei egyaránt negatív értelemben változtak meg. Az írásos beszámolót és a Váncsa elvtárs által tartott szóbeli kiegészítő egyaránt reálisnak, jónak, mértéktartónak tartom. Pozitív érdeme a beszámolónak, hogy jól érzékelteti a mezőgazdasági termelés jelentőségét és fontosságát a lakossági ellátás mellett a népgazdasági egyensúly további javítása szempontjából is. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy az elmúlt egy évtized alatt a mezőgazdaság nagyszerű, dinamikus termelést ért el, amelyről csak az elismerés hangján lehet és kell szólni. Jóleső érzés, főleg a mezőgazdasági dolgozók, a termelést irányító szakvezetők számára az, hogy az utóbbi időben nemcsak belföldön, hanem külföldön is nőtt a magyar mezőgazdaság jó híre és tekintélye. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása azért is, mert az utóbbi időben — bár elszórtan, de — lehet hallani egyesek részéről bizonyos megnyugvást, politikai szempontból helytelen összehasonlítást a szocialista ipar és mezőgazdaság között. Senki nem tagadja, nem is tagadhatja, hogy a mezőgazdasági termelésben elért kimagasló eredmények mindenekelőtt a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozóinak és szakembereinek, vezetőinek érdeme. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk a szocialista ipar, a munkásosztály hozzájárulását is, mert enélkül ezeket az eredményeket nem tudtuk volna felmutatni és elérni. Élelmiszergazdaságunk e nagyszerű fejlődési alapját a párt jól átgondolt, sajátos magyar viszonyainkat messzemenően figyelembe vevő agrárpolitikája alapozta meg, amely kiállta a gyakorlat próbáját, amit az élet is igazol. Nem túlzás azt mondani, hogy ilyen agrárpolitika nélkül a külső cserearányok romlása, az energiaválság és egyéb kedvezőtlen tényezők, még nehezebb helyzet elé állították volna szocialista építésünk programját. Napjainkban is tanulságul szolgál, ahogyan az agrárpolitika végleges kidolgozására, jóváhagyására és gyakorlati alkalmazására sor került. Gondoljunk osaíc vissza azokra a szenvedélyes vitákra, amelyek például a kisárutermelés, a háztáji gazdálkodás szükségessége, jelentősége körül mentek végbe. Vagy emlékezzünk csak arra, hogy a mezőgazdaság politikai—gazdasági megszilárdítását szolgáló beruházások és fejlesztések nem egyértelmű fogadtatásra találtak, főleg a bérből és fizetésből élők körében. Ebben az időben sokan kétségbe vonták azt az alapvető célt, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítása és fejlesztése munkáspolitika. Viszont ahogyan erősödtek, szilárdultak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, úgy erősödött a két alapvető osztály kapcsolata, gazdagodott a munkás-paraszt szövetség tartalma. Napjainkban élelmiszer-ellátásunk színvonala a gyakorlatban is igazolja, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a mezőgazdaság támogatása és segítése valóban a munkáspolitikát szolgálta. Elismerve a mezőgazdasági termelésben a tudomány, a műszaki haladás, a technológiai, agrokémiai eljárások szerepét, mégis elsődlegesnek tartom az emberi tényezők jelentőségét. Magát azt a tényt, hogy az elmúlt 10— 15 év alatt teljesen megváltozott a falu arculata, benne a mezőgazdasági dolgozók szemlélete, gondolkodásmódja és szocialista tudata. Nem azt akarom mondani ezzel, Tisztelt Országgyűlés, hogy ma már