Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-6

343 Az országgyűlés 6. ülése, 1981. április 16-án, csütörtökön Sáá évben elfogadta a közigazgatás fejlesztését megalapozó tudományos kutatások középtávú koncepcióját, jelenleg pedig foglalkozik az erre vonatkozó kormányzati program kialakításával. E tervek megvalósulását jelentősen elősegítheti annak a törvényjavaslatnak az elfogadása is, amelyet a Minisztertanács az Országgyűlés jelen ülésszaka elé terjesztett. Áttérve most már e törvényjavaslat indokolására, röviden a következőket emelném ki. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt csaknem negyedszázaddal ezelőtt alkotta meg az Országgyűlés. Akkoriban e törvény elfogadása jelentős lépés volt jogrendszerünk szocialista átalakulásában. Ezt megelőzően az államigazgatási eljárások szabályai rendkívül széttagoltak és így áttekinthetetlenek voltak. A szabályozásnak ez a módja növelte az ügyintézés bürokratizmusát, nagy terheket rótt az igazgatási apparátusra, s emellett az állami szervek és az állampolgárok részére sem nyújtott kellő jogbiztonságot. Ezen a helyzeten változtatott lényegesen az 1957. évi IV. törvény, amely az államigazgatási eljárás egységes szabályozásával, az ügyfelek és az államigazgatási hatóságok eljárásjogi helyzetének rendezésével, jogaik és kötelességeik pontos megállapításával megteremtette az alapjait a bürokráciamentes, színvonalas és törvényes hatósági ügyintézésnek, tevékenységnek. S hogy ez a törvény valóban milyen sikeres jogalkotás volt, a nagy nemzetközi érdeklődés és elismerés mellett mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most, amikor 24 óv után elhatároztuk megújítását, rendelkezéseinek jelentős részét változatlanul hagyhattuk, mivel a gyakorlat ezek helyességét maximálisan igazolta. ígj^ nem kényszerültünk egy teljesen új törvény megalkotására, hanem csupán a hatályos szabályozás módosítására, illetve a régi és az új szabályozás egységes szerkezetbe foglalására. E módosítás természetesen a régihez képest lényeges újításokat is tartalmaz. Ez azonban természetes, hiszen a törvény megalkotása óta jelentős átalakulások mentek végbe a társadalmi és gazdasági viszonyokban éppúgy, mint az államéletben. Emellett a módosítás során eleget kellett tenni az időközben nemzetközi szerződésekben vállalt azon kötelezettségeinknek is, amelyek az államigazgatási eljárásra kihatottak. A javaslatot igyekeztünk körültekintő munkával, a hazai és a nemzetközi tudományos kutatások eredményeinek és a gyakorlat tapasztalatainak felhasználásával, illetve hasznosításával előkészíteni. Az előkészítés során az államigazgatási szervek, mindenekelőtt a tanácsok részéről többszáz javaslat hangzott el, melyeket igen gondosan mérlegeltünk, s közülük sokat hasznosítottunk is. A javaslat tovább érlelődött azokon a vitaüléseken is, melyeket a Hazafias Népfront szervezett, s amelyeken szintén sok javító szándékú és figyelembe vehető észrevételt hallhattak a törvényelőkészítők. Egyszóval a javaslat kidolgozásánál arra törekedtünk, hogy következetesen betartsuk a törvényelőkészítés már régóta jól bevált demokratikus elveit és módszereit. A törvényjavaslat főbb célkitűzéseit a következőkben szeretném összefoglalni. Először: a javaslat igyekszik meghatározni az államigazgatási eljárásnak azokat az alapelveit, amelyek érvényesítése döntő követelmény a közigazgatásban. Ilyenek például : — a szocialista demokratizmus, a törvényesség és a humanizmus érvényesítése; — az ügyfelek jogainak és jogos érdekeinek tiszteletben tartása és védelme; — a kötelezettségek teljesítésének, az állampolgári fegyelem betartásának megkövetelése; — a társadalmi, a csoport — és az egyéni érdekek összhangjának biztosítása; — a feladatok ellátásában a lakossági közreműködés igénylése, az ügyintézésben a hatóság és az ügyfél fokozott együttműködése; — a törvény előtti teljes egyenlőség, a megkülönböztetés és részrehajlás nélküli ügyintézés — ós végül a gyors, egyszerű és színvonalas hatósági munka megvalósítása. Másodszor: a javaslat arra törekszik, hogy az államigazgatási eljárást — amennyire ez indokolt és lehetséges — tovább egységesítse. Jelenleg ugyanis — részben a hatályos törvény lehetőségeit is kihasználva — az államigazgatási ügyekben igen sok — több mint száz — jogszabály állapít meg az általánostól eltérő, különös eljárási szabályokat. Ez nem kis mértékben áttekinthetetlenné tette a jogrendszernek e területét, és igen bonyolult eljárások kialakulásához vezetett. Ezért a javaslat hatálya ezentúl — a szabálysértési eljárást kivéve-— valamennyi államigazgatási eljárásra kiterjed, és a törvény rendelkezéseitől csak ott lehet majd eltérni, ahol ezt ez a törvény kifejezetten megengedi. A javaslat valóban csak kivételes esetekben, a honvédelmi, a devizahatósági, a külkereskedelmi igazgatási, valamint a társadalombiztosítási ügyekben látja indokoltnak az államigazgatási eljárás általános szabályaitól való részbeni eltérés lehetőségét biztosítani, itt is kimondja azonban, hogy ha eltérő szabályozás nincs, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Megítélésünk szerint a szabályozásnak ez a módja a jelenleginél jobban szolgálja majd a jogrendszer egységét és a törvényességet is. Megjegyezném még, hogy a Minisztertanács döntése alapján már folyamatban van e különös eljárási szabályok felülvizsgálata, és ez a törvény javasolt hatálybalépéséig, azaz 1982. január l-ig befejeződik. A felülvizsgálat során arra kell törekedni, hogy az új szabályozásban valóban csak a legszükségesebb esetekben térjünk el az államigazgatási eljárás általános szabályaitól. Ezt egyébként azzal is elő kívántuk segíteni, hogy a különös eljárásokban bevált és általánosítható szabályokat a jelen törvényjavaslatba beépítettük. A jövő év január l-ig tehát el kell érni, hogy az államigazgatási eljárás egész területén az új törvénynek megfelelő, azzal összhangban álló szabályozás érvényesüljön. Harmadszor: a törvényjavaslat tükrözi azt a változást, hogy az államigazgatási eljárás ma már nemcsak hatósági jogalkalmazás, hanem ennél szélesebb körű tevékenység. Ezért szabályozza többek között a hatósági ellenőrzéssel összefüggő feladatokat is. A hatósági ellenőrzés fontosságáról — úgy vélem — nem szükséges külön szólni. Azt viszont érdemes hangsúlyozni, hogy ezt a tevékenységet a jövőben mindenképpen tervszerűbbé, rendszeresebbé kell tenni, és színvonalában is növelni kell, különösen a lakosságra kiható intézkedések