Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-6

339 Az országgyűlés 6. ülése, 1981. április 16-án, csütörtökön 340 alapján a közeljövőben dönteni a Minisztertanács által létrehozott más bizottságok, például a tárcaközi bizottságok működésének ügyében is azzal, hogy alkalmazásukra csak a valóban legszükségesebb esetekben kerüljön sor, és hogy a bizottságok összetétele jobban tükrözze a szakszerűségre való törekvés fontos követelményét. Miután az államigazgatás központi irányítási rendszerében fontos szerepet töltenek be a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek, továbbra is indokolt elemezni, mit kell az elkövetkező években tennünk e szervek tevékenységének korszerűsítése és egyszerűsítése érdekében. Ennek jegyében kell meghatároznunk hatáskörük tartalmát és terjedelmét, jogállásukat, szervezeti struktúrájukat és nagyságrendjüket, valamint a miniszteri jogkör és felelősség kérdéseit is. A munka során figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek egységes rendszert alkotnak. Ezért működésüket illetően az alapvető kérdésekben egységes elveknek kell érvényesülniük. Megítélésünk szerint, mivel a döntéshozatali folyamatban mindinkább érvényesíteni kell a komplexitás elvét, javítani kell az ágazati koordináció feltételeit, a minisztériumok közötti rugalmas és harmonikus együttműködést is. Es végül hatékonyabbá lehet és kell is tenni a központi irányítás társadalmi kontrollját, érdemes az ezt szolgáló javaslatokat is igen behatóan megvitatni. A központi irányítás javítására tehát, tisztelt képviselő elvtársak, még nagy lehetőségeink vannak. S ismételten hangsúlyoznám, hogy a lehetőségek valóra váltása egyben elősegítheti a helyi közigazgatási és gazdálkodó szervek, a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek önállóságának növekedését is. Persze a helyi szervek önállóságának növelését egyéb módon, konkrét intézkedésekkel is támogatni kell. Erről a múltban sem feledkeztünk meg. Hadd emlékeztessek ezeknek olyan jelentős jogszabályi megnyilvánulásaira, mint a tanácstörvény megújítása, a vállalati törvény megalkotása vagy a szövetkezeti törvények korszerűsítése. S nyilván a jövőben is megtesszük e tekintetben a szükségessé váló intézkedéseket. A helyi területi igazgatást illetően is, ahol többek között ki kell alakítani a tanácsok önkormányzati jellegét jobban megalapozó szervezeti formákat, valamint az ehhez szintén nélkülözhetetlen gazdasági önállóság fejlesztésének hosszabb távú célkitűzéseit, lehetséges formáit, és a gazdálkodó szervezeteket illetően is, ahol szintén több lehetőség mutatkozik az önállóság fokozására. A nagyobb önállósággal kapcsolatban azonban úgy érzem, feltétlenül tennem kell egy megjegyzést. Nevezetesen azt, hogy nem elegendő csupán jogilag nagyobb önállósággal felruházni a tanácsokat és a gazdálkodó szervezeteket, hanem ezzel egy időben azt is biztosítani kell, hogy e kibővült hatéskörükkel élni is tudjanak, méghozzá jól. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mivel nem egyszer, sajnos, azt tapasztalhatjuk, hogy e téren nincs minden rendben, sem az ehhez szükséges feltételek biztosítását, sem pedig a meglevő lehetőségek valóra váltását illetően. Emellett találkozhatunk olyan szemléletbeli fogyatékosságokra visszavezethető problémával is, hogy egyesek a nagyobb önállóság lehetőségeivel visszaélve a helyi, illetve a részérdekeket az össztársadalmi érdekek fölé helyezik. S nem kevésszer szemtanúi vagyunk annak is, hogy a nagyobb önállóság nem jár együtt a felelősség fokozódásával, sőt nem egy esetben felelőtlenséget szül. E negatív jelenségek ellen határozottan fel kell lépnünk, ha nem akarjuk, hogy jó törekvéseink visszájukra forduljanak. Tisztelt képviselő elvtársak! Pártunk XII. Kongresszusa a társadalomirányítási, államigazgatási rendszer korszerűsítésével kapcsolatban nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy minden szinten javítani kell a döntési rendszert, a döntések végrehajtásának az ellenőrzését, növelni kell a felelősségérzetet, s biztosítani kell a beosztással együtt járó felelősség következetesebb számonkérését. Szeretnék beszámolni arról, hogy a Minisztertanács a Kongresszust követően, a korábbi évek ilyen irányú elemzéseinek tapasztalataira is támaszkodva, elhatározta döntési és felelősségi rendszerünk felülvizsgálatát, különös tekintettel a gazdaságirányítás területére. A vizsgálódás már megindult, sőt az elsődleges tapasztalatokat nemrég a Kormány értékelte is. Ez az értékelés döntési rendszerünket sok vonatkozásban még mindig bonyolultnak és bürokratikusnak, a döntési hatáskörök elrendezését pedig túlzottan centralizáltnak minősítette, s megállapította, hogy emiatt a jogilag egyébként viszonylag jól kiépített felelősségi rendszerünk sem tud mindig megfelelően funkcionálni. Ezért a Minisztertanács elhatározta, hogy intézkedéseket kell kidolgozni a döntési mechanizmusok korszerűsítése és egyszerűsítése, valamint annak érdekében, hogy az irányítást végző szervek és a helyi szervek döntési jogköre pontosabban elhatárolódjék egymástól. Ezzel párhuzamosan a döntési mechanizmusban részt vevő szervek felelősségét is egyértelműbbé kell tenni, s meg kell vizsgálni a vezetői felelősség erősítésének lehetőségeit éppúgy, mint a testületi döntésekért való felelősség kérdéseit. Ugyancsak foglalkoznunk kell a szankciórendszer továbbfejlesztésével is, például a gazdasági bírságra vonatkozó szabályozás korszerűsítésével vagy a tisztességtelen gazdálkodás tilalmának és szankcionálásának jogszabályi megfogalmazásával. A jogi felelősség szabályainak a mai követelményekhez való hozzáigazításánál természetesen vigyáznunk kell arra, hogy a szabályozás, de a jogalkalmazás se gátolja a jövőben sem az alkotó kezdeményezések, a vállalkozói szellem kibontakozását, az újítani akarást és az ésszerű kockázatvállalást. A döntési és a felelősségi rendszer javításához hasonlóan a Kongresszusnak igen fontos gondolata volt az is, amely az államélet továbbfejlesztése érdekében szükségesnek tartja az ügyintézés egyszerűbbé, gyorsabbá tételét, a határozottabb fellépést a bürokrácia minden jelensége ellen, így a túlszabályozással szemben is. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az utóbbi években jelentősen előre léptünk mindebben. Különösen a tanácsok tevékenységében, ahol igen sok újszerű, a bürokrácia ellen ható, a gyors és az egyszerű ügyintézést szolgáló szervezési és munkamódszerbeli változtatást határoztak el. Ezek a változtatások nemcsak a tanácsi munka hatékonyságát javították, hanem jelentősen könnyítették a