Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-6
337 Az országgyűlés 6. ülése, 1981. április 16-án, csütörtökön 338 funkciója döntően az államigazgatás révén valósul meg. Hadd utaljak a következőkben a kétségtelenül megállapítható fejlődés néhány fontosabb jellemzőjére, amely — úgy gondolom — egyben jelzi jövőbeni előrehaladásunk fő irányait is. Először is és mindenekelőtt az államélet, a közigazgatás fejlesztése szempontjából a legfontosabb kérdésről, a szocialista demokratizmus elmélyítéséről szólnék. Valljuk, hogy nálunk a demokratizmus rendszerünk lényegéből fakad. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy a demokratizmus érvényesüléséhez és tökéletesítéséhez nekünk is biztosítanunk kell a megfelelő feltételrendszert. Ebben a 60-as, 70-es években tagadhatatlanul jelentősen előreléptünk, s ennek eredményeként választási rendszerünk demokratikusabbá vált, a nép által választott államhatalmi testületek, valamint tagjaik, a képviselők és tanácstagok tevékenységi köre, lehetőségei sokoldalúan kibontakozhattak, az állampolgárok pedig mind szélesebb körben közvetlenül is bekapcsolódhattak a közügyek intézésébe, jogaikat egyre teljesebben gyakorolhatták. A közigazgatást illetően külön is kiemelném azt, hogy megítélésünk szerint ez a tevékenység mindinkább megfelelő demokratikus ellenőrzés alá került. Ez elsősorban a választott népképviseleti testületek egyre aktívabb és színvonalasabb működése révén valósult meg. Utalhatnék azonban ezzel kapcsolatban a népi ellenőrzés reményteljesen fejlődő rendszerére, az állampolgári jogokat és kötelességeket közvetlenül érintő törvénytervezetek széles körű társadalmi megvitatására, de azokra a gyümölcsöző és kölcsönösen hasznos kapcsolatokra is, melyek a Kormány, valamint a közigazgatás különböző szintű szervei és a dolgozók legszélesebb rétegeit tömörítő, érdekeiket képviselő mozgalmai és szervezetei között kialakultak. A demokratizmus természetesen az elkövetkezendő időszakokban is a legfontosabb éltető és tovább vivő eleme lesz az állami munkának. Ezért korántsem tarthatjuk befejezettnek azt a tevékenységet, melyet ennek erőteljes fejlesztéséért elkezdtünk. A jövőben viszont a demokratizmus formáinak további gazdagítása mellett mindinkább a demokrácia kiszélesítésének tartalmi elemeire kell a figyelmünket összpontosítanunk. Azaz arra, hogy meglevő demokratikus intézményeink a formalizmus és a bürokratizmus jegyeitől maradéktalanul megszabadulva magas színvonalon működjenek, a lakosság mind szélesebb rétegei aktívan és tudatosan éljenek a közéleti tevékenységbe való bekapcsolódás lehetőségeivel, a közélet minden területén nyílt és őszinte, demokratikus légkör uralkodjék, s végül hogy a demokratizmust mindenki a jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése ötvözeteként fogja fel. Tisztelt Országgyűlés! Az államélet fejlesztésének igen fontos kérdése a demokratikus centralizmus elvének következetes megvalósítása is. Kormányunk azon a véleményen volt, és lesz a jövőben is, hogy párhuzamosan, egyidőben kell dolgoznunk a központi irányítás hatékonyságának fokozásáért ós az állampolgárokhoz legközvetlenebbül kapcsolódó helyi szervek és szervezetek önállóságának, kezdeményező- és alkotókészségének kibontakoztatásáért. Ezt jelenlegi bonyolult és nehéz feladataink megoldása egyenesen meg is követeli. Mindenki előtt jól ismert, hogy a központi irányítás javítása érdekében elsősorban az elmúlt években milyen jelentős intézkedéseket tettünk. Folyamatosan napirenden szerepelt a Kormány munkájának tökéletesítése, főként az összkormányzati szemlélet és felelősség elmélyítése, illetve következetesebb érvényesülése érdekében. Újra szabályoztuk a különböző kormánybizottságok, legutóbb az Állami Tervbizottság és a Gazdasági Bizottság feladatkörét, arra is figyelemmel, hogy a Kormány az alapvető jelentőségű ügyekkel tudjon foglalkozni és ezekkel az eddigieknél elmélyültebben. A Minisztertanács napirendre tűzte az ágazati irányítás problémakörét is, és itt is a mai követelményeknek megfelelő változtatásokat határozott el. Kiemelném e körben az iparirányítás korszerűsítését, amellyel éppen az volt a célunk, hogy egyrészt a központi irányítás hatékonyságát fokozzuk, másrészt viszont tovább növeljük a vállalati önállóságot, jobban kibontakoztassuk a vállalatok önálló alkotó kezdeményezéseit, természetesen a közös népgazdasági célok szolgálatában. Végül, hogy csak a legfontosabbakat említsem, a Kormány több intézkedést tett az irányítási rendszerünkben oly fontos szerepet betöltő funkcionális irányítás megerősítésére és javítására, valalamint az állami ellenőrzési rendszer továbbfejlesztésére is. Az irányítás kérdéseivel való intenzívebb foglalkozás tapasztalatai egyébként azt mutatják, hogy a központi irányítás hatékonyságának fokozására irányuló célkitűzésünk nemhogy gátolná a helyi önállóság és kezdeményezőkészség növelését, ellenkezőleg: annak egyik igen fontos előfeltétele. Persze az esetben, ha a központi irányítás hatékonyságának fokozását oly módon kívánjuk elérni, hogy az irányításnak ez a szférája valóban a legjelentősebb, az ország egészének életét érintő társadalmi és gazdasági problémákra összpontosíthassa a figyelmét, s arra legyen képes, hogy a fő folyamatok irányításával, a fejlesztési koncepciók kidolgozásával, az ezekhez szükséges döntések meghozatalával és ezek végrehajtásának hatékony ellenőrzésével megfelelően befolyásolni tudja a társadalompolitikai és a népgazdasági célkitűzések következetes megvalósítását. Központi irányítási rendszerünk ilyen irányú átalakulása, mint említettem, megkezdődött. Természetesen ez hosszabban tartó és még sok erőfeszítést igénylő folyamat. Nem kívánunk senkiben sem olyan hiedelmet kelteni, hogy az államigazgatás központi irányításában már minden rendben van. Sőt, a Kormánynak meggyőződése, hogy e tekintetben még igen sok a tennivalója. így az előzőekben már érintett elvi követelmények szerint tovább lehet és kell is fejleszteni a Minisztertanács testületi munkáját. Még inkább törekedni kell arra is, hogy a Minisztertanács és az általa létrehozott kormánybizottságok közötti munkamegosztás és ezzel ^együtt a felelősség is egyértelműbbé váljon. Általában is indokolt tovább vizsgálni a kormánybizottságok szerepét az államigazgatás központi irányítási rendszerében, szükséges a tevékenységük módszereivel, döntési jogkörükkel és ennek jogi formáival alaposabban foglalkozni. Ugyancsak indokolt a már folyamatban levő felülvizsgálat 15*
