Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

303 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980 . december 18-án, csütörtökön 304 szövetkezeti tagok, értelmiségiek, kisiparosok, mindenki. Eltökélten határoztuk meg feladatunkat. A szépen boldoguló munkaképes korúak a mi falunkban nem engedhetik és nem is engedik meg, hogy szomorú, magára hagyott ember éljen mellettük és közöttük. Az érintett emberek tudat- és érzelemformálódását mutatják az önkéntes pénzbeli felajánlások, az hogy hozzátartozó nélküli házaspár megtakarított pénzét végakarati elhatározásként a tanácsra szándékozik hagyományozni, más esetben a lottónyereményből a tanácsnak befizetett jelentős öszszegű adomány és így tovább. Elgondolkoztam azon, hogy milyen szép, megtisztelő feladat a falusi emberek évszázados keserű tapasztaltait áttörő bizalmát kialakítani, megtartani és erősíteni, ebben a mi rendszerünkben, amelynek az egy főre jutó nemzeti jövedelménél van gazdagabb ország is a világon, de emberségesebb nemigen. Tisztelt Országgyűlés! Nálunk a társadalmi munka, a saját sorsunk jobbításáért végzett önkéntes vállalás erkölcsi normává, állampolgári magatartásformává válik. A dolgozó emberek beviszik az üzemi élet demokratikus döntési fórumaiba a település problémáit, ezzel is elősegítve a koordinációt, az együttgondolkozást és a cselekvést, a közös érdekek alapján, a közös célokért. Tanácsunk elsőrendű szívügyének tekintette az üzemek, a termelés érdekeinek önzetlen segítését és ezt mindig honorálták a falu gondjainak megoldásában a termelő kollektívák is és az irányító nagyvállalati központjaik is. Kölcsönös megértéssel mindig meg lehet és meg kell véleményem szerint találni a közös pályát az előrehaladáshoz. Ezért tudtuk megvédeni 13 éven keresztül dobogós helyezésünket. a megyei településfejlesztési versenyben. Ügy érzem tisztelt képviselőtársak, hogy a társadalmi részvételnek és összefogásnak, a jól átgondolt és többféle variációt is figyelembe vevő kezdeményezőkészségnek soha nem volt jobb ideje, mint most. Mint tanácsi vezetőnek, nem lehet politikai és erkölcsi alapom arra, hogy saját fantáziátlanságomat és tehetetlenségemet betakarjam az ország és a világ gazdasági gondjainak leplébe. Az embereknek politikai cél, elérhető eszmény kell. Ha szűkek a fejlesztési lehetőségek, akkor a meglevő körülményeket kell gazdagítani. A tiszta virágos, gondozott falu, a jó gazda gondosságával fenntartott óvodák, iskolák, könyvtárak, a fejlesztési alapot szélesebb körű társadalmi összefogással kiegészítő segítés megszervezése olyan célok, amelyek ébren tudják tartani a lakosságban az önkéntes részvétel eddigi vagy magasabb szintjeit is. Az elmúlt hetekben lezajlott falugyűlésen mindezt megbeszéltük az emberekkel. Alkotókészek, segítőkészek és megértőek a fennálló gondokat megoldani szándékozó politikánk iránt. Ezért nézünk tisztelt képviselőtársak bizakodva a VI. ötéves terv elé. Bizakodva abban, hogy a hiányzó forintokat majd jobb szervezéssel, nagyobb összefogással jórészben ellensúlyozhatjuk. Erre alapozva nyugodt lekiismerettel és fokozott tenniakarással fogadom el a népgazdaság és benne Bács megye Tisza menti területének VI. ötéves tervét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz hozzászólásra több jelentkező nincs, ezért a vitát bezárom. Faluvégi Lajos elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselő elvtársak! A kormány nevében megköszönöm a tervjavaslattal kapcsolatban lefolytatott vitát; azt is, ami itt zajlott és azt is, amit az előkészítő munka során a bizottságokban elég hosszú idő alatt végeztünk. Lehet, hogy van abban valami jelképes, hogy egy, a formák és szabályokhoz kényszerűen kötődő beszámoló után, egy hosszú vita eredményeként, olyan felszólalást hallottunk a Tisza mentéről, amely tele volt nemcsak gondolatokkal, hanem érzésekkel is. Ez valóban biztató jel a törvényjavaslat végrehajtása szempontjából. Szeretném megállapítani, hogy általános egyetértés volt a terv fő vonalával, a legfőbb népgazdasági előirányzatokkal, a gazdaságpolitika kidolgozott követelményrendszerével. Többen kifejtették önök részéről, hogy a terv fenntartja a társadalomban a továbbfejlődés igényét és lehetőségét, a gazdasági eredmények növelését és reálisan számol a belső és külső feltételekkel. Az, hogy a tervjavaslattal idáig jutottunk, az nemcsak a kormányzati szervek érdeme, itt nemcsak minisztériumokat értek, hanem tanácsokat, vállalatokat, hanem annak az előkészítő munkának, amelyben nagyon sok segítséget kaptunk társadalmi szervezetektől és az Országgyűlés bizottságaitól, elsősorban a terv- és költségvetési bizottságtól, amely többször és rendszeresen foglalkozott a terv előkészítésével. Azt hiszem, be kell látnunk, hogy ez a tervjavaslat az utóbbi hónapokban sokat formálódott és alakult, így egy ilyen egyetértéshez jutottunk. . Üj vonásként kell megállapítani a vitához két dolgot: az egyik, hogy itt, ma a plénumban a felszólalók nemcsak saját véleményüket mondták el, legalábbis egy részük, hanem a Népfront-, SZOT-, TOT-, MTESZ-ülés vezető testületein elhangzott véleményeket és javaslatokat is. Űgy gondolom, hogy ez is gazdagítja az országgyűlési munkát és olyan kezdeményezés, olyan fejlődés, amely bennünket előbbre visz és megalapozza ennek a tervnek a társadalmi hátterét is. A másik új vonás, hogy ebben a vitában sokkal több szó hangzott el, a mi társadalmunk és gazdaságunk nemzetközi kapcsolatairól, mint bármikor korábban. Erről legrészletesebben Havasi elvtárs szólt, és ez a mai kor követelménye. Szeretném hozzátenni, hogy mi, a gazdaság területén dolgozók sokszor szoktunk figyelmeztetni nehézségekre, új követelményekre, gondokra, ami a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban jelentkezik. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővítése, főleg a szocialista országokkal, számunkra a gazdasági növekedés forrása, lehetősége. Mindent el kell követnünk azért, hogy azokat a bizonyos nőve-