Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

297 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 298 hogy lehetőleg mindenki a lakóhelyéhez közeleső üzletben vásárolhassa meg a napi élelmiszer szükségletét. Az öregeknek ne kelljen tejért, kenyérért utazgatniok, a dolgozóknak a munka végeztével bevásárlószatyrokkal közlekedniük, különösen ne a kisgyermekes anyáknak, akiknek az eljövendő ötéves terv során amúgy is lényegesen többször kell a lakóhelyüktől távolabb eső bölcsődébe, óvodába vinni gyermekeiket. Tisztelt Országgyűlés! Befejező gondolataim visszatérnek a tervtörvényhez, amelyet az országgyűlés rövidesen megalkot. A törvényjavaslat elfogadása tárgyában mi képviselők határozunk, mert mi vagyunk a választott népnek felelős küldöttek. Elkötelezettségünkből következik, hogy e feladatunkat választókörzetünk és a köz érdekében végezzük. Ezért amikor szavazunk, nem mi, de az ország, a nép emeli fel a kezét, és mond igent. Ebből következik, hogy a törvény megtartása, végrehajtása, a haza ügyének szolgálata is mindnyájunk dolga: munkásé, paraszté, értelmiségié, párttagé és pártonkívülié, hívőé és ateistáé, férfié és nőé, idősé és fiatalé, kinek-kinek munkája szerint. Tisztelt Országgyűlés! A tervtörvényt, mindnyájunk törvényét elfogadom, és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Gordos Péter képviselőtársunk felszólalása következik. GORDOS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság VI. ötéves tervéről az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat magában foglalja a társadalmi és gazdasági élet minden területét: ez kiderül az írott anyagból, de úgy gondolom, kiderül az itt elhangzottakból is. A terv számszerű adatai sok ember, több intézet munkájának, s a társadalmi vita eredményeként jöttek létre. Aligha lehetne ezeknél a tervszámoknál jobbat, vagy pontosabbat javasolni. Meggyőződésem, hogy a VI. ötéves tervben a lehetőségekhez mérten jól érvényesülnek az arányok az előállított anyagi javak fogyasztása és a felhalmozás között, és a tervezett arányosság biztosítja azt a gazdasági egyensúlyt, amelynek eredményeként lehetséges lesz az 1980-ig elért életszínvonal megtartása, a munkaés életkörülmények javítása mellett. Véleményemet inkább a VI. ötéves tervtörvény megvalósításával kapcsolatosan kívánom elmondani. Választókerületem, Fejér megye északi része, a móri járás nagyon sokrétű gazdasági tevékenységet folytat. A föld színe fölött gazdálkodnak a termelőszövetkezetek, a föld színe alatt van energiahordozó szén, és a Bakonyban, a Vértesben bauxit. Gánton és Kincsesbányán a bauxittermelés immár 54 éves múltra tekint vissza. Az elmúlt évtizedben ezek mellett új ipari üzemek is létesültek. Az V. ötéves terv feladatait választókerületem maradéktalanul teljesítette. Bányáinkban három műszakos munkarendben dolgozunk, mondhatom, katonás, fegyelem mellett. Üzemeink eredményei elismertek az országon belül, korszerű bauxitbányászati termelési rendszerünket a Magyar Alumíniumipari Tröszt üzemeiben gyártott alumínium bányabiztosító szerkezetekkel együtt az ország határain túl is kezdik alkalmazni. Technológiáink bemutatásán keresztül kerül sör a bányatámok exportjára. A munka hatékonyságának növelésére tett intézkedéseink közül a fontosabbak ismertetésében csatlakozom a tervtörvényben foglaltakhoz. Kedvező eredményeink vannak több vállalatnál is az ösztönző bérezési rendszerek bevezetésével kapcsolatosan. A mi vállalatunknál, a Fejér megyei Bauxitbányáknál kidolgoztuk a pályázati rendszerű bérfejlesztési módszert, amelynek az a lényege, hogy a többlet-bérfejlesztés csak konkrétan jelentkező eredmény arányában osztható fel. A teljesítménybérezési rendszert kiterjesztettük olyan munkakörökre is, mint a gépírók és a bérelszámolók. A következőkben az iparvállalatok új kapcsolatáról, kapcsolatrendszeréről szeretnék néhány gondolatot elmondani. A létrejött ipari társulásokról, mint új kezdeményezésekről, a vállalatok közötti munkamegosztás eddigi eredményéről kívánok szólni. Szeptember 25-én az országgyűlésen Pap János képviselő elvtárs, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára is szólt a Dunántúlon megalakított termelékenységi társulásról. Elmondotta, hogy megalakításakor sokan mosolyogtak rajtunk. Én.azt gondolom, hogy miután eltelt csaknem másfél év, e munkánkon egyre kevesebben mosolyognak. A Nehézipari Minisztérium kezdeményezésére 1979. szeptember 6-án elsőként alakult meg ez a termelékenységi társulás. Megalakulása óta társadalmi aktivistája vagyok, tevékenységének irányításában részt veszek, ezért a munkáját ismerem. Az elvi együttműködést 21 Fejér és Veszprém megyei vállalat, valamint két budapesti intézet vezetője írta alá. A társult vállalatok összes létszáma 67 800 fő volt, állóeszközállományuk akkori értéke pedig 46 milliárd 500 millió forint. A december 4-i tanácsülés értékelte az eddig végzett munkát, és e helyről is jelenthetem, hogy a társulás maradéktalanul végezte 1980. évi tervfeladatát, annak eleget tett. Tanácsülésünkön jelen voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei és Fejér megyei bizottságának munkatársai. Jelen volt a Magyar Távirati Iroda munkatársa, így az eddig végzett munkánkról megfelelőképpen tájékozódhattak. A társulás főbb eredményei: a társult vállalatok minden szakágazatban megismerték egymást, a legkorszerűbb munkamódszereket és technológiai eljárásokat egymástól átvehették. A korábbihoz viszonyítva megnövekedett az egymás iránt tanúsított segítőkészségünk. Feloldódtak azok a korlátok, amelyeket korábban a különböző ágazati minisztériumok és az élesen megrajzolt megyehatárok jelentettek. Több vállalat közös tevékenysége alakult ki a kölcsönös előnyök alapján, a karbantartás, az anyag- és készletgazdálkodás, a műszaki fejlesztés területén. Van kooperációs gyártás, például a bányaautó hazai kifejlesztése és gyártása e társulás munkájának egyik eredménye. Vállalatok közötti szerződéses kapcsolatok is jöttek létre. A dunántúli után megalakult a budapesti, az észak-magyarországi, majd a ke-