Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-5
295 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. E három területen a dolgozók létszámának emelése a tervfeladatokból következik. Gondoljuk csak meg, hogy az egészségügy 6500—7000 új kórházi ágy 9—10 ezer új bölcsődei, 6—6500 új szociális otthoni férőhely létesítésével számol, az általános iskolás korosztályok nagyarányú növekedésével összhangban 5500—6000 új tanterem épül. Az óvodai ellátás fejlesztésére 30—35 ezer új férőhelyet indokolt létesíteni. Ezek az adatok önmagukban felérnek egy politikai programbeszéddel, felsorolásukat nem is tudtam elkerülni, mert csak így, ezekkel a számokkal tudtam plasztikusan érzékeltetni azt, hogy ezeknek a területeknek ebből következően jelentős az új munkaerőigénye is. És ez az igény nemcsak mennyiséget, de minőséget is takar. S ha még egy összefüggést vizsgálunk, nevezetesen azt, hogy mindhárom terület elnőiesedett, vagyis zömmel női munkavállalókat foglalkoztat, a helyzet még összetettebb. A magam részéről sosem használom azt a kifejezést, hogy egy-egy terület elnőiesedett, hanem azt mondom, hogy a társadalmi munkamegosztásban egyes területeken magasabb a női munkavállalók száma, és ezt általában nem tartom helyesnek. Nézzük csak ! A női munkavállalók e három ágazatban csakúgy igénybe veszik a gyermekgondozási segélyt, a beteg gyermek ápolása esetére járó táppénzes állományt, mint bármely más munkaterületen a nők. Csakhogy ezekben az ágazatokban a helyettes (sok esetben — sajnos — a képesítés nélküli helyettes) is nő. Ha van helyettes! Ha nem áll elő az a helyzet, mint a kereskedelemben, egyes kisboltok esetében, hogy nincs és be kell zárni. Tovább megyek: a helyettes, akár az egészségügy, akár az oktatásügy területén dolgozó diplomás, tudása legjavát adva is helyettes. Nem ismeri a körzetet, a betegeket, az osztályt, a gyermekeket, nem tud egyéniesíteni, mert nem rendelkezik az ehhez szükséges idővel; ez pedig már a minőséget is érinti, s különösen az oktatás területén jelentős gondot okozhat a jövőre nézve. Az általános iskolák tudást megalapozó szerepéről beszélni szükségtelen, köztudott. Amiként köztudott az is, hogy a 14 éves korban választott iskolatípus általában meghatározza a fiatalok továbbtanulási lehetőségét. A szakmunkásképző iskolákban oktatók részéről bizony nem egyszer hangzik el az az észrevétel, hogy a közismereti tárgyakból az általános iskolákban adott elégséges nem elégséges ahhoz, hogy a fiatalból jó szakmunkás váljék, márpedig a tudomány és a technika fejlődésével minden iskolatípusnak lépést kell tartani, s ehhez az alapképzést az általános iskola adja. Ezért indokolt ennek a területnek a figyelemmel kísérése, márcsak az oktatás színvonalának tekintetében is. Ismert tény az is, hogy egy-egy tanulócsoport létszáma az elkövetkezendő ötéves terv során 30 főről 35—40 főre emelkedik. Ez optimális munkaerő-ellátás esetén is jelentős gondot ró az itt dolgozó pedagógusokra, akik egyébként is áldozatos munkát vállalnak. Vigyáznunk kell, nehogy ez a létszámemelkedés december 18-án, csütörtökön 296 az oktatás hatásfokát, s ezzel a jövő nemzedék alapképzését rontsa. Az egészségügyben, az oktatásban és a kereskedelemben dolgozók problémája egymásra is kihat. Például ha bezár a bölcsőde, az óvoda, mert az ott dolgozó nő is nő és anya, s a pihenéshez neki is joga van, kimarad a munkából az orvosnő, a pedagógusnő, a kereskedelemben dolgozó eladónő, és ez megint elsősorban a nőket érinti. A megoldást a tervtörvény adja. Javítani kell a foglalkozási egyensúlyt, növelni kell az e területen dolgozók számát. Szeretném hinni: akként, hogy e területeken a férfi munkavállalók ßzama fog elsősorban emelkedni, s nemcsak a vezető beosztásokban. A Népszava 1980. december !0-i számában olvastam egy cikket Nők a vezetésben címmel. Ebben az áll, hogy a pedagógusképzésben és a pályán is évek óta jóval magasabb már a nők számaránya, mint a férfiaké, mégis feltűnően kevés nőnek jut iskolaigazgatói állás, vagy tanszékvezetői beosztás. Hasonló a helyzet az egészségügy területén. A végzett orvosnők aránya ma több mint 40 százalék, vezető főorvosi, kórházigazgatói státuszban mégis alig, szinte csak a szabályt erősítő kivételképpen, találhatunk nőket. Ügy gondolom, hogy ezen az elnőiesedett pályán, és most elnézést kérek az erősebb nemtől —, a békességet szeretem, de az igazságot még jobban szeretem és kimondom —, valamivel kevesebb férfi arányosabb lenne, és lényegesen több nő sem lenne túlzás, már csak az erkölcsi inspiráció miatt is. A cikkíróval egyetértésben hivatkozom az 1013/1970-es határozatra, amely pontosan így fogalmaz: a vezetői munkakörök betöltésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a megfelelő vezetői képességgel bíró nők ne kerüljenek a férfiaknál hátrányosabb helyzetbe. Különös figyelmet kell fordítani ennek az elvnek a megvalósulására azokban az ágazatokban, amelyek túlnyomórészt női munkaerőt .foglalkoztatnak, így különösen a művelődésügy, az egészségügy és a belkereskedelem területén. Hiszem, hogy a kormány a végrehajtás során érvényt szerez a tervtörvénynek a foglalkoztatás területén is, a kinevezési jogkört gyakorlók pedig az idézett kormányhatározatnak. Fontos feladat vár a kereskedelemre az áruellátás terén. Jó minőségű, a kereslethez igazodó kell legyen a kínálat, mérsékelni kell az indokolatlan területi különbségeket — írja a tervtörvény. Budapesten egyes peremkerületekben, így választókörzetemben is, feszültséget okoznak az indokolatlan területi különbségek. Bízom benne, hogy a kormány intézkedése, amelyről Sághy elvtárs is beszélt, és amely arra vonatkozik, hogy a kisboltokat magánszemélyek részére kölcsönbérbe adás útján üzemeltetjük, kedvező lesz. Csupán arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy ez csak akkor fogja éreztetni jótékony hatását, ha ott, azokban az üzletekben valóban azokat az árucikkeket árulják, amelyre a lakosságnak igénye van, mégpedig napi igénye. Az indokolatlan területi különbségek lehetőség szerinti mérséklése azért is szükséges,
