Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

263 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 264 jobban tekintetbe veszi a kis jövedelműek keresetét is. A szolgáltatások fejlesztésében, figyelemmel a lakosság várható takarékos magatartására, indokolt a javító-szolgáltatások bővítése. Az életszínvonal nemcsak a javak növekvő mennyiségétől függ, hanem a javuló áruválasztéktól és a fogyasztási cikkek, szolgáltatások minőségétől is. Anélkül, hogy az életszínvonal alakulásában az anyagi javak szerepét kisebbítenénk, látnunk kell, hogy a jó társadalmi közérzet lényeges szerepet kap és benne az emberek ügyeinek, gondjainak hatékony és lelkiismeretes intézése, az egymás iránt tanúsított figyelmesség, a nyílt hangvétel, a jó munkahelyi légkör, az emberi értékek, a konstruktív törekvések őszinte megbecsülése is. Erről feladataink sokasága és minden nehézség mellett sem feledkezhetünk meg. A szakszervezeti mozgalom minden erejét latba veti, hogy az elhatározások, a gazdasági és életszínvonal-politikai célok, az ötnapos munkahét megvalósuljanak. Széles körű lehetőségeink vannak és élni akarunk ezekkel a lehetőségekkel. A szakszervezetek véleményé szerint a beterjesztett tervjavaslat reális és mozgósító célokat jelöl ki gazdaságunk fejlesztésére. Megteremti a feltételeket a termelés hatékonyságának fokozására és a szorgalmas munkára építve biztosítja a népünk által is jónak értékelt életszínvonal megerősítését. Ezért az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom, s elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Horváth Miklós képviselőtársunk felszólalása következik. HORVÁTH MIKLÓS: Tisztelt Képviselőtársaim! Manapság társadalmi életünk minden területén hol okkal, hol ok nélkül elsősorban nehézségeinkről, a bonyolultabbá váló belső és külső körülményekről beszélünk. Ez szocialista építőmunkánk megváltozott feltételei miatt többé-kevésbé érthető is. Azért csak többé-kevésbé, mert, ha az elmúlt ötéves tervben elért eredményekre gondolok és ezeket az adott körülményekkel is számolva értékelem, én reális optimizmussal tekintek a jövő feladatai elé. Mélyen hiszem, hogy ezzel mindenki így van, aki nem csupán gondjaink, feladataink nagyságának felismeréséig jutott el, hanem azokra bátrabb, felelősségteljesebb gondolkodással és szorgalmas munkával válaszol. Nem láttam az elmúlt években egyetlen kishitűt, pesszimista embert azok között, akik jól felkészülve, kemény akarattal, sikeresen küzdöttek le az ötéves terv akadályversenyének gátjait, annál inkább a gondok miatt tétlenségbe dermedtek, újítani, többet akarni és tenni nem tudók, cinikusak körében. Éppen ezért ideje, hogy önmagunk és a társadalom figyelmét, megbecsülését sokkal inkább, mint eddig, azok élvezzék, mint erről a törvénytervezet is szól — a munkásság, a parasztság, az értelmiség, az alkalmazottak között egyaránt —, akik a legtöbbet teszik népünk szellemi és anyagi gyarapodásáért. Megyénk közvéleményének ismeretében vallom, hogy lakosságunk többsége tisztelettel és megbecsüléssel tekint a most lezáruló ötéves terv eredményeire. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy legyen szó vezetőről vagy kétkezi dolgozóról, azok becsülik kevésbé, akiknek elsősorban önmaguk számára kellene feltenniök a kemény kérdést, megtettem-e, ami rajtam múlott, adtam-e annyit, amennyit kaptam? Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy közhelynek tűnik, mégis történelmi jelentőségűnek nevezhető az a fejlődés, amelynek a Vas megyei dolgozók az elmúlt öt évben tanúi és részesei voltak. Ezek közül csak egyet, véleményem szerint a legfontosabbat említem meg, amely soros tennivalóink szempontjából is figyelmet érdemel. Az elmúlt öt évben szinte megújult megyénk ipara. Az iparban foglalkoztatottak 23 százaléka, 8700 dolgozó került új munkahelyre, vagy munkakörbe. E változás a termékszerkezet korszerűsítése, a termelőmunka hatékonyságának növelése jegyében zajlott le. A dolgozók ezrei vállalták az átképzést, az új feladatot, miközben az egységnyi munka nagyobb új értéket hozott létre, a nem rubel eiszámolású ipari export megkétszereződött, s a magasabb követelmények gyarapították a dolgozó embert is anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Van hát tapasztalatunk arra, hogy a népgazdaság számára oly fontos szerkezetváltozás nemcsak helyes, de igen jelentős arányban is megvalósítható feladat. Bebizonyosodott, hogy a dolgozók megértik az ilyen változások szükségességét és követnek bennünket, ha világos célokat jelölünk ki, amelyek megvalósításával jobban szolgálhatják hazánk és önmaguk érdekeit. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az elmúlt ötéves terv nem könnyű körülményei között is — bár az országostól elmarad, de — közel ezer forinttal nőtt az ipari foglalkoztatottak havi átlagkeresete, felépítettünk mintegy 11 ezer lakást, s ez nem jelent kevesebbet, mint hogy megyénk 285 ezer lakosa közül csaknem 40 ezer ember költözött új otthonba. Elkészült 3200 óvodai hely, jelentősen gyarapodtak az oktatás, a művelődés és az egészségügyi ellátás feltételei. E vázlatszerű felsorolás is érzékelteti, hogy az ország gyarapodásával együtt gazdag ötéves tervet zártunk. Eredményeiért a dolgozó embert illeti a megbecsülés. Egyben itt mondunk köszönetet azért a figyelemért és gondoskodásért, amelyet megyénk dolgozói építőmunkájuk során ebben a tervcikusban is. kaptak pártunktól és kormányunktól. Kedves Képviselőtársaim! A VI. ötéves tervről előterjesztett törvényjavaslatot jó szívvel szavazom meg. A tervezet a Dárt XIT. kongresszusának szellemét követve választ ad a népgazdaságban keletkezett feszültségek leküzdésének módjára, jól jelöli ki a fejlődés fő irányait, egyúttal megmutatja azokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek elért vívmányaink megszilárdítását, további gyarapítását szolgálják.