Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

265 Az Országgyűlés 5. ülése. 1980. december 18-án, csütörtökön 266 A tervjavaslat fő érdemének tartom, hogy a termelés és a gazdálkodás minőségére és hatékonyságára alapozva változatlanul kiemelt figyelmet fordít a társadalom olyan fontos kérdéseinek kezelésére, mint a lakásépítés és -gazdálkodás, az oktatás, és az egészségügy fejlesztése, az idősekről, a nagycsaládosokról és a pályakezdő fiatalokról való sokoldalú gondoskodás. Ebben is kifejeződik tervünk mély humanizmusa, és szocialista jellege. Ezek után a törvényjavaslathoz néhány megjegyzést szeretnék tenni. Az előterjesztés nagy figyelmet fordít a vágóállat-termelésre, ezen belül a tömegtakarmányra alapozott szarvasmarhahús-termelésre. A szarvasmarha-ágazat és általában az állattenyésztés a mi megyénkben kiemelkedő jelentőségű. Ennek bizonyítására elegendő arra utalni, hogy megyénk legfontosabb állati termékekből egységnyi területen csaknem kétszeresét (némelyikből több mint kétszeresét) adja az országos átlagnak. Elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy az egészében jó termelési színvonal további növelését a fajlagos költségek csökkentésével valósítsuk meg. Ehhez jó útmutatást ad az előterjesztés. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy hosszú évek óta nem kedveztek a közgazdasági feltételek a magas állatsűrűségű megyéknek. Az állattartáshoz, különösen a szarvasmarhánál több befektetés kell, ott nehezebbek a munkafeltételek, kiforratlanok a technológiák, a jó munka is kevesebb nyereséget hoz, mint a mezőgazdasági átlag. Például az egyébként eredményes tej prémium-rendszer sem azoknak a területeknek kedvezett elsősorban, ahol hagyományosan magas a szarvasmarha-sűrűség. Itt a nagy állatállományt tartani is nehezebb volt, mint másutt jelentősen növelni. Ügy vélem, hogy a kormányzati szerveknek is több és sokoldalú segítséget kell adniok ahhoz, hogy a tervben megjelölt helyes irányok gyorsabban bontakozhassanak ki. A nyereségérdekeltség szerepének erősítése különösen indokolttá teszi, hogy előrelátó intézkedésekkel vegyük elejét a hagyományos szarvasmarha-tenyésztő körzetekben a létszám jelentősebb csökkenésének. Nem jó, ha a szabályozás egy ágazatot átokká tesz a gazdaságok számára az egyik helyen, míg másutt ugyanezt áldásos tevékenységgé avatja. A településfejlesztési törekvésekkel kapcsolatban különösen jelentősnek tartom én is, hogy csökkenjen a népesség városba áramlása és nőjön a falvak vonzóereje, népességmegtartó képessége. Számomra azonban úgy tűnik, hogy a városok és a közvetlen városkörnyékek, (agglomerációk) ebből a szempontból egyoldalúan kapnak nagyobb figyelmet, ugyanakkor nem esik kellő súly a városoktól távolabb eső, de több kis községet ellátó szerepkörű falvak fejlesztésére. Félő, hogy ha nem fogalmazunk világosan ebben a kérdésben a tervezés időszakában, még nagyobb torzulások következnek majd be a gyakorlati végrehajtásban. Ma még az ország lakóinak mintegy 50 százaléka falun él. Szerintem nem fűződhet ahhoz semmi érdekünk, hogy a nagyvárosokban és a megyeszékhelyeken és azok körül olyan helyzetet teremtsünk, mint amilyennel sajnos már például a fővárosnak küszködnie kell. Mi a falura tekintsünk úgy történelmi távlatban is, mint a korszerű szocialista élet színterére, a munkások—parasztok és értelmiségiek otthonára, munkahelyére. Olyan falu nélkül, amely nem vonzó a jobbat akaró, igényes ember számára lakóhelyének, nem lehet hosszú távon színvonalas mezőgazdaságot sem teremteni. Egyébként — ha jól értelmezem — klasszikusaink sem a falu megszüntetésében látták a kommunizmus felépítésének egyik feltételét, hanem a falu és a város közti lényeges különbségek megszüntetésében. Ezért javaslom a kormánynak, hogy vegye fel munkaprogramjába a településhálózat fejlesztése tapasztalatainak kritikai áttekintését, a továbbfejlesztés sokoldalú feladatainak kidolgozását és megfelelő időpontban esetleg az Országgyűlés elé terjesztését. A területpolitikai kérdés kapcsán szeretnék szólni arról is, hogy nekünk, közéleti embereknek, vezetőknek természetes kötelességünk képviselni és szolgálni munka- és lakóterületünk valós érdekeit. Eddig rendjén is van. Az viszont már megengedhetetlen, ha a szélesebb társadalmi érdekkel szemben túlhatjuk a helyi érdeket. Óvnunk kell önmagunkat a területi elfogultságtól. A szűkebb közösség szolgálata és az országért érzett felelősség együtt adja fel számunkra a leckét, amelyet napról napra meg kell oldanunk. Ezért küzdenünk kell a protekciózás, az elvtelen kijárás ellen. A partikuláris érdek — legyen az egy-egy ágazat vagy megye kizárólagos érdeke — túlhangsúlyozása, sőt csak arra és nem a népgazdaság általános érdekeire való hivatkozás sok és túl költséges torzuláshoz vezetett eddig is. Mi a munkánkban arra törekszünk, hogy a helyi érdek csak a társadalmi érdek áramában élhessen, és ha nem ilyen, sodródjék partra. Tudjuk, nehéz ezt érvényesíteni még egy megyén belül is. Ez persze a mi dolgunk és kötelességünk. Űgy vélem azonban a központi szerveknek is feladatuk, de munkájuk hatékonyságának javítása szempontjából nagy lehetőségük is, hogy támaszkodva törekvéseinkre, még jobban segítsék és ösztönözzék a megyék közötti együttgazdálkodást, a közérdeket legjobban szolgáló szándékok felkarolását, hasznosítását. Tisztelt Országgyűlés! Az ötnapos munkahétre való áttérésről is szólni akarok. Ehhez a témához kapcsolódva, csupán azt szeretném megjegyezni, hogy amennyiben jól hajtjuk végre, akkor ez jó lesz a népgazdaságnak, minden dolgozó embernek és a családoknak is. Űgy vélem azonban, hogy ez nemcsak a munkahelyeknek jelent feladatot, hanem a társadalom minden szervének és szervezetének is. Ha eddig bocsánatos bűn volt a munkaidő alatti meccsrejárás, a személyes ügyintézés, a képzéses továbbképzés, a közéleti nyüzsgés, nem sorolom tovább — akkor most még időben van — mindannyiunknak fel kell készülni arra, hogy a munkaidőalapot senki és semmilyen címen másra ne vehesse igénybe, mint a tényleges munkára, és senkinek semmilyen címen ne engedjük azt csorbítani. A társadalmi munka pedig nemesedjék a szabad idő értékes elemévé. Tisztelt Országgyűlés! A magam és Vas