Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

249 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 250 mértékben sikerült alkalmazkodnia a megváltozott és a jelenleg is gyorsan változó külső feltételekhez, önkritikusan bevallhatjuk, valamivel kedvezőbb helyzetben is lehetnénk, ha az V. ötéves terv időszakában hamarabb levonjuk a gazdaság külső és belső feltételeinek változásából adódó gazdasági és társadalmi tanulságokat, s következetesebbek vagyunk az elhatározásokban csakúgy, mint a végrehajtásban. Szocialista építőmunkánk több mint két évtizedében szinte természetessé vált, hogy a felhasználható anyagi javak eléggé gyorsan gyarapodtak, és így viszonylag bőségesen kielégíthettük a növekvő szükségleteket. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy minden termelőágazatot és tevékenységet szinte egyaránt és szüntelenül bővíthetünk, új tevékenységi köröket honosíthatunk meg, új munkahelyeket létesíthetünk. A gazdasági fejlődést hosszú ideig a' mennyiségi növekedéssel azonosíthattuk, ami egy bizonyos időszakban helyes és szükségszerű is volt. Időbe telt, amíg tudomásul vettük, hogy a jövő társadalmi, gazdasági előrehaladásának útja a minőség és az ezzel összhangban álló fejlődés lehet. Korunkban a haladást olyan minőségi ismérvek jelzik, mint a korszerűség, a jövedelmezőség és a versenyképesség. Az a gazdaság dinamikus igazán, amely képes erőteljes változásokra, a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra. Hazánkban a megváltozott feltételekhez való igazodás, ha némileg késlekedve is, de megkezdődött az V. ötéves tervidőszakban, és eredményei ma már mérhetők is. Levontuk azt a következtetést, hogy olyankor, amikor a külgazdasági feltételek gyorsan, előre pontosan nem látható módon és mértékben változnak, a tervezést, a gazdasági irányítást alkalmassá kell tenni a rugalmas reagálásra, a szükséges manőverezésre. A jó tervezési, irányítási gyakorlat a valóságos helyzetet figyelembe véve igazítja törekvéseit és eszközrendszerét is. Annak, hogy a gazdasági irányítás a korábbinál határozottabban és összehangoltabban szervezte a feladatok végrehajtását, mérhető eredménye a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javulása, a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának, a felhalmozás és a fogyasztás arányának tervszerű alakulása 1979ben és 1980-ban. Az ötödik ötéves terv tapasztalatait elemezve megállapíthatjuk, hogy a központi tervező és irányító szervezetek tevékenysége időnként nem volt kellően összehangolt. Részben ebből eredt, hogy a döntéshozatalban a késlekedés és a következetlen végrehajtás egyaránt fellelhető volt. Ezért változtattuk és változtatunk a gazdasági irányítás szervezeti, döntési rendszerén. Célunk, hogy az irányítás intézményei kisebb létszámú, de tevékenységüket színvonalasan ellátó szervezetek legyenek, amelyek egymás munkáját nem átfedve, hanem erősítve, hatékonyan szervezik a végrehajtást, a terv céljainak elérését, segítik a vállalatok kezdeményezéseinek, önállóságának, gazdálkodási felelősségének kibontakozását. A kormányzati munka összehangolását segíti az Állami Tervbizottság, a Gazdasági Bizottság hatáskörének és illetékeseinek újra rendezése, az iparirányítás korszerűsítése, az 1980ban bevezetett ár- és szabályozó rendszer, amely alapjaiban bevált, és megfelelően szolgálja céljaink elérését. Ez ösztönzi és egyben kényszeríti is a vállalatokat, hogy a termelés hatékonyságának növelésével járuljanak hozzá a népgazdaság egészének fejlődéséhez, az egyensúlyi helyzet javításához, hogy a műszaki tudományos haladás vívmányainak hasznosításával növeljék nemzetközi versenyképességünket. Az ár- és szabályozó rendszer a korábbinál jobb lehetőséget teremt a nemzetközi összehasonlításban is hatékony vállalatok dinamikus fejlődésére, és korlátozza a veszteséges tevékenységet, ösztönzi a vállalatokat, hogy folyamatosan elemezzék a gazdálkodás hazai és külső feltételeinek alakulását, s azt is, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak ezekhez. A gazdaságirányításban, a gazdálkodás hatékonyságának fokozásában kiemelkedő helyet foglalnak el azok az intézkedések, amelyek a vállalatok szervezési, döntési és belső irányítási, ösztönzési rendszerének fejlesztését célozzák. A nemzetközi versenyképesség növelése, a termelésnek a változó igényekhez való rugalmas alkalmazkodása, a vállalati önállóság és ezzel együtt a felelősség növelése, a dolgozó kollektívák kezdeményezőkészségének kibontakoztatása, a belső tartalékok mozgósítása mindmind szükségessé teszi, hogy áttekintsük a vállalatoknál a "korábbi években kialakult szervezeti rendszert és belső mechanizmust. Ez nem kampányfeladat és nem egyszerűsíthető csupán arra, hogy azonos tevékenységet folytató vállalatokat és gyárakat tömörítő trösztöket, országos nagyvállalatokat decentralizáljunk. A hatékonyabb munka belső irányítási és ösztönzési módosításokat, tartalmi változásokat és megújulást feltételez. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban szereplő előirányzatok közül különösen két dolog foglalkoztatja közvéleményünket. Az egyik, a gazdasági fejlődés lehetőségei, a másik, az életszínvonal várható alakulása. Mindkét kérdésről szólott Faluvégi elvtárs is. Az előirányzott évi 3 százalékos nemzeti jövedelemnövekedés nemzetközi összehasonlításban nem számít alacsonynak, megfelel a KGST-országok átlagának, és nagyobb annál, amivel a fejlett tőkés országok a következő öt évben számolnak. Természetesen ha csak tőlünk függne, szívünk szerint lényegesen gyorsabb növekedési ütemet terveznénk, de'világosan látjuk azt is, hogy vágyainkat nem tervesíthetjük, hogy a realitásoktól nem rugaszkodhatunk el súlyos következmények nélkül. A szocialista gazdasági építőmunka során — autós hasonlattal élve — nem lehet mindig és minden áron gyorsítani; ha az út és a látási viszonyok úgy kívánják, tudni kell .fékezni, lassítani is. Tervgazdaságunk nem kis eredménye, hogy a legutóbbi években úgy tudta visszafogni a növekedés ütemét, hogy a külgazdasági egyensúly a tervezettnél kedvezőbben alakult, folyamatosságot és haladást tudott felmutatni a termelésben és a fogyasztásban, el tudta kerülni a törést, az érezhető visszaesést. 12*