Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

251 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 252 Elég csupán arra utalni, hogy az ipari ter­melés növekedése elmarad ugyan a tervezett szinttől, de ehhez igazodva mérséklődött a nemzeti jövedelem felhasználása is. Úgy tudta szabályozni a külkereskedelmi forgalmat, hogy nem folyamodott drasztikus importtilalomhoz, hanem dinamikusan növelte a kivitelt, a be­hozatalt csupán mérsékelte. Mindez nem oko­zott idehaza áruhiányt, a kínálatot lényegében biztosítani tudtuk, a jövedelmekhez való hozzá­jutást viszont szigorítottuk. Az 1981—1985-ös tervidőszak központi célja változatlanul az egyensúly javítása, és ennek rendeljük alá a növekedési ütem alakulását. Az előirányzottnál gyorsabb növekedés az egyen­súlyi helyzet romlásával járna, mivel olyan mértékű importot igényelne, amit ma még nem tudnánk gazdaságos exporttal ellentételezni. Ipari termelésünk csaknem egyharmada ugyanis korszerűségi és jövedelmezőségi tekintetben ma még nem kielégítő, támogatásra szorul, ezért nagyon fontos, hogy ezen a helyzeten rövid időn belül változtassunk. A mérsékeltebb növekedés továbbra sem zárja ki, sőt igényli egyes ágazatok, vállalatok tevékenységét, dinamikus fejlődését. Azok a vállalatok, amelyek gazdaságosan tudják bő­víteni az exportot, kiváltani az importot, kielé­gíteni a hazai fizetőképes keresletet, az átlagos­nál gyorsabban növelhetik termelésüket. E kö­vetelményeknek meg nem felelő vállalatok fő feladata a termelés korszerűsítése, gazdaságos­sá tétele, és ha erre nincs lehetőség, akkor a termelés szinten tartása vagy fokozatos csök­kentése, esetleg leállítása. Ha a dolgozók az adott helyen nem foglalkoztathatók hatéko­nyan, akkor át kell irányítani őket más, nép­gazdaságilag hasznos tevékenység végzésére. A fejlődés nemzetközi tendenciáit és hazai adott­ságait egyaránt figyelembe véve a termelés szer­kezetét úgy kell átalakítani, hogy az lehetővé tegye a világpiacon versenyképes, korszerű és gazdaságos termékek gyártásának gyors ütemű növekedését. Nélkülözhetetlen, hogy a terme­lés rugalmasan igazodjék a kereslethez. A mér­sékeltebb növekedési ütem lehetővé teszi és ál­talában kikényszeríti a termelési szerkezet át­alakítását, a versenyképesség fokozását, és álta­lában a hatékonyabb munkát. Tisztelt Országgyűlés! A másik kérdéscso­port, amelyről szólni kívánok az életszínvonal, az életkörülmények alakulása. Ismeretes, hogy az előttünk álló időszakban a megtermelhető többleterőforrások nagyobb részét, a nemzeti jö­vedelem növekményének kétharmadát a gazda­sági egyensúly javítására fordítjuk, s így a bel­földi fogyasztást és felhalmozást nem bővíthet­jük az előbbiekkel azonos mértékben. Ilyen kö­rülmények ellenére is a VI. ötéves tervben meg­különböztetett figyelmet fordítunk az életszín­vonal megőrzésére. Ezt jelzi, hogy a fogyasztás aránya a tervidőszakban 82—83 százalékra nő, miközben a felhalmozásé 17—18 százalékra csökken. így is azzal kell számolnunk, hogy az életszínvonal anyagi forrásai a VI. ötéves terv­időszakban lényegesen kisebb ütemben bővíthe­tők, mint amihez korábban hozzászoktunk. Ér­demben arra van reális lehetőség, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. A felhalmozás mér­séklését sem túlozhatjuk el, mivel ennél kisebb felhalmozási arány már a jövőnket megalapozó fejlesztések megvalósítását veszélyeztetné. Az életszínvonal stabilizálásának program­ja, amit a Központi Bizottság körültekintő, sok­oldalú mérlegelés alapján elfogadásra ajánl, egyáltalán nem lebecsülendő. Érdemes emlé­keztetni arra, hoggy milyen vívmányok megőr­zéséről van szó. Mindenekelőtt a létbiztonság­ról, azoknak a vívmányoknak a védelméről, amelyek között éhező és rosszul öltözött ember társadalmi okokból nincs ebben az országban. A munkaképes korúak teljes foglalkoztatottsá­gáról, az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való állampolgári jogról, az oktatáshoz, a művelő­déshez való jog anyagi feltételeinek garan­tálásáról. Nyugdíjrendszerünk nemzetközi összehason­lításban is kiállja a próbát. Gondoljunk csak vissza arra, hogy alig két évtizede terjesztettük ki a nyugdíjjogosultságot tízévi munkaviszony alapján a parasztságra, és ez év januárjától azo­nos lett a nyugdíjkorhatáruk a munkásokéval és az alkalmazottakéval. Húsz évvel ezelőtt a nyugdíjra kifizetett összeg a nemzeti jövede­lem 3 százalékának felelt meg, ma pedig 9—10 százalékának. Vagy 1960-ban a munkás-alkal­mazottak átlagos nyugdíja az akkori keresetek 45 százalékának felelt meg, ma pedig 61 szá­zalékának. Meg kell őrizni a húsz év alatt több mint kétszeresére nőtt reáljövedelmet, azt, hogy az ezer lakosra jutó évi lakásépítés száma tovább­ra is 7—8 között legyen és feleljen meg az euró­pai átlagnak, a gépesített háztartásokat, a kö­zel egymillió személygépkocsi közlekedésének és további vásárlásának lehetőségét, az évente mintegy 5 millió ember külföldre utazását, a törvényességet, a közbiztonságot, az emberek nyugalmát és mindazt az anyagi-szellemi és morális értéket, amit a magyarság szorgalma felhalmozott ebben az országban. Hadd idézzek a világ közismerten egyik leg­gazdagabb országa, egy szaúd-arábiai új­ságnak ez év október 25-i cikkéből — azért eb­ből, mert az európai sajtóban gyakran írnak hasonlóan: „Magyarország a stabilitás egy oázi­sának tűnik. Itt olyan árubőséget találunk, amely hiányzik Európa több országában. Az üzletek tele vannak fogyasztási cikkekkel, és sok az élelmiszer. De a politikai és társadalmi életet is a türelem szelleme hatja át" — írja az említett újság. Ha maradtak is megoldatlan gondok, ha vannak egyének és családok, akiknek bajaiból többet kell vállalnia a nagy családnak, úgy ez a mi társadalmunk gondja és megoldásukat nem bízzuk senki másra. A szocializmus történelmi küldetése a szegénység felszámolása az egész világon. Tisztelt Országgyűlés! Továbbra is arra tö­rekszünk, hogy erősítsük elosztási rendszerünk szocialista vonásait, társadalmi igazságosságát. Nem mondhatunk le az életszínvonalat alakító tényezők arányainak szükséges módosításáról, társadalmi rendszerünk alapvető céljainak jobb, megfelelő elosztási viszonyok létrehozásáról. Folytatnunk és javítanunk kell a teljesítmé­nyek szerinti díjazás gyakorlatát, amely a mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalom