Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

223 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 224 takarmány-alapanyagot hozott ki, ennyiért kapták a mezőgazdasági üzemek azt az alapanyagot, ami korábban veszendőbe ment. A 200 forintos 100 kilogrammonkénti ár viszont, ha fehérjetartalomra számítjuk át, ugyanannyit jelent, mintha a fehérjét szójában, tehát dollárért importált takarmányban adnák. Az alkalmazó üzem tehát semmiféle anyagi érdekeltséget nem élvez a melléktermék felhasználása során. Ujabban az ATEV ezt be is látta és valamivel csökkentette az árakat. Ügy látszik, hogy hasonló helyzet előtt áll az ugyancsak megyénkben kidolgozott szeszgyári melléktermék-hasznosítás is. A győri Szeszipari Vállalatnál a melaszból történő ipari szeszgyártás során jelentős mennyiségű híg moslék marad vissza, amelyet a vállalat jelenleg is az élővizekbe enged, ezzel szennyezi a környezetet, és tetemes szennyvízbírságot fizet. Ugyanakkor olyan anyagok mennek veszendőbe, amelyeket kérődző állatokkal takarmányként lehetne hasznosítani. Ezt a hasznosítási módot a keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári kara ki is dolgozta. A győri vállalatnál évente keletkező 40 ezer tonna szeszmoslékból előállítható Vinasz takarmány évente 5600 tonna nyersfehérjét tesz ki. A tervezett 40 forintos 100 kilogrammonkénti Vinasz-ár az idén már 80-ra emelkedett és nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben. A keszthelyi Agrártudományi Egyetem alakított egy tudományos takarmánygazdálkodási kutató-fejlesztő társaságot, amelynek egyik programjában szerepel a Budapesten és más magyarországi nagy centrumokban keletkező kenyérhulladék feldolgozása. A társaság elsősorban nem nyereségcentrikus, és emiatt foglalkozik olyan kísérletekkel is, amelyek még nem kifizetődőek. így került sor a kenyérprogramra. Budapest és a Balaton, illetőleg Keszthely vonatkozásában ez év november 30-ig 2560 tonna kenyeret dolgoztunk fel, illetőleg gyűjtöttünk be. Ez nagy népgazdasági vagyon és érthető, hogy a társaság ennek az anyagnak takarmányként való felhasználását egyik központi feladatul tűzte ki. Nem ismeretes, hogy korábban a kenyérhulladék-mennyiséggel mi történt, de tény, hogy a felvásárolt kenyér ára 3—3,50 forint. Ebből kenyérőrleményt 4,90—5 forintért lehet előállítani és ez eleve kizárja, hogy ezt takarmányként egy üzem egyáltalán fel tudja használni. Kérdés, hogy egy ilyen melléktermék keletkezése esetén csak a mellékterméket kibocsátó vállalat érdekeit kell-e előtérbe helyezni? Ha ez az ár továbbra is így marad, akkor a melléktermék-hasznosítással foglalkozó kutató-fejlesztő társaságunk, de más is, eláll a további hasznosítás elterjesztésétől, mert ez számára például az 1980. évben több mint 1 millió forint veszteséget jelentett. Nem szeretném a Tisztelt Országgyűlést további példákkal untatni, de rendelkezésre állnak ilyenek más területeken is. Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy az elmondott példák is eléggé rávilágítanak annak jelentőségére, hogy az illetékes szervek megkülönböztetett figyelemmel kísérjék a melléktermékek felhasználásának útját-módját és árviszonyait. Ebben alapvető elvként kell talán leszögezni azt, hogy a mellékterméket kibocsátó, feldolgozó és felhasználó közös anyagi érdekeltségét teremtsük meg, mert különben az egyik legfontosabb népgazdasági célnak, a melléktermékek hasznosításának egyik érdekelt intézmény sem tud eleget tenni. Ezért ismételten és nyomatékosan kérem a melléktermékekkel kapcsolatos árviszonyok, áralakulások figyelemmel kísérését, és ha kell, az illetékes szervek megfelelő közbelépését. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mint arról már a bevezetőmben is említést tettem, a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot jónak tartom, elfogadásra javasolom, képviselői és hivatali munkámban a törvény céljainak megvalósításán fogok dolgozni. Kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.37—16.54 — Elnök: Apró Antal) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Vámos Marietta képviselőtársunk. DR. VÁMOS MARIETTA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Felszólalásom néhány percében szeretném megkérni Tisztelt Képviselőtársaimat, hogy az egészségüggyel, mint speciális szakterülettel foglalkozzunk. Az igaz törődés az emberek egészségével nem tűri az ágazatba sorolás sablonjait, mint ahogyan az egyes embert sem lehet általános szabályok szerint gyógyítani. A védőoltásokat sem szabad vizsgálat nélkül mindenkin elvégezni, és még a szűrővizsgálatok sem érnek túl sokat egyéni megítélés nélkül. Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságában nagyon alaposan megvitatjuk, gyakran a helyszínen megvizsgáljuk a gyógyító-megelőző ellátás elméleti és gyakorlati jellegű problémáit. Sok esetben a gondos vizsgálódás alapján sem hozunk örök érvényű határozatokat. Amikor sejtjük a jövő alakulását, ismerjük az egészségügyre ható tendenciákat, azt is tudjuk, hogy ezek nemcsak változásokat okoznak, hanem maguk is változnak. A VI. ötéves terv egészségügyi vonatkozásainak tárgyalása során, amikor örömmel értesültünk a kormány döntéséről, hogy pártunk intenciójának megfelelő módon kiemelten kezeljük az egészségügyet a beruházások és különösen a rekonstrukciók, felújítások terén, hangot adtunk aggodalmainknak is. Az egészségügyet nem elég anyagilag támogatni, speciálisan kell vele bánni, törődni kell vele, mint egy gondozásra szoruló emberrel. Kértük például, hogy a felújításra szoruló sok régi kórházépület rekonstrukciója során ne bürokratikus merevséggel kezeljék a benyújtott igények elbírálását. Az újjáépített épületekben megfelelő berendezéseket kell elhelyezni ahhoz, hogy ott korszerű vizsgáló, gyógyító tevékenységet vé-