Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

225 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 226 gezhessenek. Erre a kérésre Faluvégi Lajos és Hetényi István elvtársak részéről Petri Gábor képviselőtársam és bizottságunk elnöke, dr. Pes­ta László kedvező választ kapott. Bízunk ben­ne, hogy ezek után számos rekonstruált épület­be kerülhet olyan új berendezés, amely a gyó­gyító munka színvonalát jelentősen emeli majd. Szeretném szóvá tenni másik nagy gondun­kat, az építő és szerelő kapacitás időbeni és alkalmassági bizonytalansága miatt érzett ag­godalmunkat. Annak mindnyájan örülünk, hogy új lakóépületek, vállalatok nagyüzemi fel­építésében nagy gyakorlatot és bizonyos jöve­delmezőséget értek el építőipari vállalataink. A régi kórházak helyreállítása azonban nem vé­gezhető el sablonosán és ennek a feladatnak megoldásában talán kevesebb az építők gya­korlata is. Ehhez speciális hozzáértés kell, már a tervezés stádiumában szoros együttműködés az orvos és a tervező között. Az elkövetkezendő öt év során nagyon so­kat lehet javítani a klinikai, kórházi, szociális otthoni és más intézeti ellátás feltételein, amennyiben kormányunk, személy szerint Áb­rahám elvtárs építésügyi miniszter, valamint az érintett tanácsi vezetők elfogadják azt a kéré­sünket, hogy új gyakorlatot kell elindítani az egészségügyi épületek rekonstrukciójának meg­valósításában. Tudjuk, hogy speciális kórház­felújító vállalatokat nem lehet kellő számban létrehozni az országban, de kórházújító, tervező brigádokat talán igen. Harmadik fontos feladatként megemlíteném a társadalom bevonásának jelentőségét az egészségügyi és szociális kérdések megoldásá­ban, a társadalmi tevékenység még magasabb szintű összehangolását létesítmények, intézmé­nyek létrehozásában. A most záruló V. ötéves terv sok szép, nagyszabású egészségügyi és szo­ciális létesítményt adott népünknek, melyek egy részének létrehozását magam is figyelemmel kí­sérhettem. Pest megyében három különböző jel­legű intézmény születésének voltam tanúja. Lét­rejött a modern, eredeti megoldásokban bővel­kedő kerepestarcsai kórház, rendelőintézettel bővült a még újnak számító váci kórház, rész­ben a lakosság és helyi vállalatok áldozatkész­ségéből megépült a nagymarosi szakosított ren­delő és gyógyszertár. Mindezek különböző mér­tékben és módon szép példái voltak a miniszté­rium, tanács, szocialista brigádok és a lakosság együttműködésének. Tegnapelőtt a fővárosba látogattak bizott­ságunk tagjai, ahol a Dél-pesti kórház megnyi­tásához gratuláltunk. Budapest először kapott új, nagy, önállóan telepített kórházat, a mi szocialista társadalmi rendszerünk megszületése óta. A kór­ház még az V. ötéves terv alatt készült el, de tevékenységének jótékony hatása a VI. ötéves tervben lesz értékelhető. Már tudjuk, hogy a VI. ötéves tervben új kórház nem épülhet, ezért különösen nagy jelentősége lenne annak, hogy a megyénkben oly eredményesnek bizonyult társadalmi összefogással és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával a budagyöngyei speciális türőkórház felújítás és bővítés révén az ellátatlan és Budapestet terhelő szentendrei járást, várost, budai járást általános kórház­hoz juttatná. A magyar társadalom áldozatkészségének nemcsak Pest megyében vannak szép példái, hanem országszerte is. Napjainkban például a Budapesti Vöröskereszt új akciója, a „Főváros az öregekért" indult, s már eddig kétmillió fo­rint gyűlt össze. Másutt is igen sok társadal­mi munkafelajánlás történt szociális otthonok létesítésére. Az egyik legnagyobb probléma a gondo­zásra szoruló öregek és betegek ellátása. Ezért szerepel — helyesen — a következő ötéves terv­ben az új szociális otthoni férőhelyek jelentős növelése. Ennek a feladatnak a megoldásához még további állami ösztönzés és társadalmi hoz­zájárulás kell. Sokan, mint családtagok, közvet­lenül érdekeltek idős hozzátartozóik, nyomorék gyermekeik vagy testvéreik kellő gondozáshoz juttatásában. Ki kellene dolgozni az érdekeltek hozzájárulásának legcélszerűbb módozatait, és akkor talán nem egy, kihasználatlanul omlado­zó egykori kastélyból és téeszek által már nem használt épületekből lehetne egészségügyi, szo­ciális intézeteket varázsolni az érdekelt csalá­dok és a társadalmi hozzájárulás segítségével. Bizottságunk tagjai felvetettek még né­hány, megfontolásra érdemes javaslatot, me­lyek a megszokott demokratikus úton a kor­mány, az egészségügyi miniszter elvtárs elé kerülnek. Ezekre most nem térek ki. Szeretnék szólni arról a nagyszerű humanista gondosko­dásról, amely a terv koncepciójából kitűnik. Tudjuk, milyen nehéz gazdasági gondok­kal küzd a kormányzat. Mégis az egészségügy­re nem kevesebbet, hanem sok milliárddal töb­bet irányoztak elő. A szocialista rendszer gon­doskodása minden egyes állampolgárra így terjed ki, ez minden elismerést és tiszteletet megérdemel. Mi, egészségügyi dolgozók tudjuk ezt igazán értékelni. Ezért örömmel jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a szociális és egészségügyi bizottság egyhangúlag és nagyon jó érzéssel fogadta el a VI. ötéves terv egész­ségügyi vonatkozásait. Az elfogadásra javasolt terv az előttünk álló öt év során lendületes fejlődést, egészségügyünk élvonalban maradá­sát, népünk egyre tökéletesebb szolgálatát teszi lehetővé. Mi, egészségügyi dolgozók ennek a feladatnak a megoldásához etikus magatartás­sal, szakmai tudásunk továbbfejlesztésével kí­vánunk hozzájárulni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Tóth Já­nos képviselőtársunk. DR. TÓTH JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Munkahelyemen, a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetségében, annak 32 tudományos egyesületében napjainkban is szen­vedélyes, de igen konstruktív felelősségteljes vita folyik népgazdaságunk megítéléséről, nép­gazdaságunk jövőjéről, közeli és távoli ter­veinkről, és főleg a tervek megvalósításának le­hetőségeiről, feltételeiről. A párt- és állami szer­vek kérésére mi is a MTESZ-ben megvitattuk a kongresszusi irányelveket, a kutatóintézeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom