Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

221 Az Országgyűlés 4. ülése, 1 ami már több a kezdeményezésnél, már arra is megérett, hogy állami és társadalmi erők bevonásával tovább lehessen fejleszteni. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Véleményem az, hogy a VI. ötéves tervjavaslat elkészítése nagy hozzáértéssel, felelősséggel, a szükségletek és a reális lehetőségek legmesszebbmenő figyelembevételével történt. Gondolom, a tervtörvényjavaslat elkészítésének módszere is követendő példa a vezetés többi lépcsőiben is. A tervjavaslattal egyetértek, megvalósítását igyekszem minden tudásommal segíteni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Varga János képviselőtársunk felszólalása következik. 0. december 17-én, szerdán 222 viszonyítva 50 millió forinttal csökken és további csökkenés várható. Szakmai körök előtt ismert, hogy a rét- és legelőgazdálkodás megjavítására fordított állami dotáció az az első segítség, amely a továbbiakban ennek az ágazatnak a fejlesztését a gyakorlatban beindítja. Ha ezt a segítséget nem, vagy csak csökkentett formában kapja meg a gyepgazdálkodás, akkor a fejlesztése lelassul. Ugyanakkor jelentős — felméréseink szerint mintegy 600 ezer hektárt kitevő — területet extenzív állapotban hagy meg. Ez pedig nem segíti elő a talaj hasznosítási terveink megvalósítását. Viszont a gyepterületek termőképességének javítása egyéb szántóföldön termesztett szálas takarmányok vetésterületének a csökkenését eredményezné — például a lucernáét —, az így felszabaduló területeken pedig népgazdaságilag kívánatos más kultúrákat lehetne termeszteni. Az elmondottakból kiindulva csak ismét szeretném ráirányítani arra a figyelmet, hogy Magyarországon is vannak szűzföldek, és elnézést, hogy egy anekdota jut eszembe ezzel a takarékossággal kapcsolatban: Amikor a Sándor bácsi cserepeztette a háza tetejét, s félig ért a cserepező mester, leszólt a Sándor bácsinak: Sándor bácsi kevés lesz a cserép! Az meg viszszaszól neki: rakja ritkábban! (Derültség!) Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő VI. ötéves tervünkről szóló törvényjavaslatnak a termelés fejlesztés irányairól szóló fejezete megemlíti, hogy gyorsuljon meg a másodlagos nyersanyagok és hulladékok összegyűjtése és feldolgozása. Ilyen tekintetben megyénk, GyőrSopron megye több kezdeményezést is tett a melléktermékek hasznosítása ügyében. 1977 decemberében az 1978. évi költségvetés tárgyalásakor hozzászólásomban felvetettem azt, hogy a melléktermékek hasznosításában néhány esetben hiányzik az üzemi, a vállalati érdekeltség. Vannak termékek, amelyek még nem értékesülnek és minden haszon nélkül, sőt néhány esetben ráfordítással megsemmisítik azokat a kibocsátó üzemek. Ha előtérbe kerül a melléktermék hasznosítása, akkor a mellékterméket kibocsátó üzemek túl nagy árat kérnek a melléktermékekért, mint hasznosítható alapanyagért. Ezért kértem, hogy a melléktermékek árképzésére jobban oda kell figyelni. E tekintetben legyen szabad újból felhívni — és ismételten a figyelmet — erre a tényre, most azonban már engedjék meg, hogy néhány példát is említsek. Győr-Sopron megyében a jelentős volument kitevő baromfi-feldolgozás során nyert fej, láb és belsőrész hulladékok felhasználását a sertéstakarmányozás terén megoldottuk. A Baromfiipari Országos Vállalat ezeknek a hulladékoknak a megsemmisítésére korábban 100 forintot fizetett a megsemmisítést végző ATEVnek. Mivel ez hasznosítható mellékterméknek bizonyult, és kezdték az üzemek felhasználni, a BOV az említett hulladékokért 100 kilogrammonként 24 forintot kért, tehet összességében elesett a 100 forint kártérítéstől, sőt 24 forintot kapott, s így 100 kilogrammonként 124 forintot nyert az üzleten. Az ATEV a 24 forintos alapanyagból 200 forintos 100 kilogrammonkénti DR. VARGA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány által előterjesztett törvényjavaslatot összességében, a jelenlegi kül- és belpolitikai, gazdasági és egyéb viszonyokat figyelembe véve olyan mértéktartó, őszinte és a realitásokon alapuló törvényjavaslatnak tartom, amelyet úgy érzem, valamennyiünknek támogatni kell, és valamennyiünknek törekedni kell arra, hogy a törvényjavaslatban lefektetett elveknek megfelelően végezzük képviselői munkánkat is. Meggyőződésem, hogy nehézségeink, problémáink őszinte feltárása csak segíthet abban, hogy népünkkel, választópolgárainkkal közös nevezőre jussunk. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni azt, hogy a törvény nem valami megtorpanásról, a fejlődésben való megállásról beszél, hanem az élet minden területén további előrehaladásról, de az eddigieknél mérsékeltebb formában és tartalommal. Az alap mégiscsak az, hogy a terv célkitűzéseiben mindenütt megtaláljuk az előrehaladást. A terv részleteinek tanulmányozása során néhány gondolat merült fel bennem, amit úgy érzem, szükséges elmondani, illetve javasolni a terv végrehajtásával kapcsolatosan. A törvényjavaslat már a bevezetőben foglalkozik a tudományos kutatás és fejlesztés problémáival. Ezt megelőzően a 3. §-ban a törvényjavaslat szól arról, hogy a gazdasági hatékonyság erőteljes növekedését „többek között az élenjáró tudományos és műszaki vívmányok eredményesebb gyakorlati alkalmazásával... kell elérni". A törvényjavaslat a továbiakban említést tesz arról, hogy ezt „az alkotókészség jobb ösztönzése és megbecsülése segítse elő". Ezzel összhangban a végrehajtás során ügyelni kell arra is, hogy a tudomány anyagilag is váljon érdekeltté a kutatási eredmények elterjesztésében, örömmel vettem itt Váncsa elvtársnak a bejelentését a felszólalásában, amikor említést tett erről, és hogy ez a mezőgazdaság vonalán egyre inkább megvalósul, a különféle kutató-fejlesztő és termelő társulások révén. A törvényjavaslat 29. §-a a növénytermesztés célkitűzéseivel foglalkozik, és ennek kapcsán megállapítja, hogy „váljon hatékonnyá a rét- és legelőgazdálkodás". A MÉM 1981. évi költségvetésben a rét-, legelőgazdálkodás javítására előirányzott dotáció az 1980-as évhez