Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

195 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 196 hogy szívesen fordítana az érintett lakosság nagyobb összeget a végleges megoldásra. Környezetvédelmi szempontból is megnyugtatóbb lenne a helyzet. Az állami költségvetést is terhelő részarányt is figyelembe véve ez látszik gazdaságosabbnak. Ezért kérem a kormányt, hogy a kérdést a tények ismeretében a végrehajtás elrendelése előtt szíveskedjék megvizsgálni. Tisztelt Országgyűlés! A VI. ötéves terv IX. fejezete szól többek között a területfejlesztésről, a lakosság alapellátásának fejlesztéséről. Somogy megye, ahol születtem, élek és dolgozom, az aprófalvas településszerkezetű megyék közé tartozik, ez jellemzi választókerületemet is, melyhez hat tanácsban 19 társközség, összesen 25 község tartozik. Jónak tartom, hogy jelenlegi helyzetünkben ez a feszített VI. ötéves terv kiemelten foglalkozik a lakossági alapellátással. Az elmúlt időszakban országosan, de megyénkben is komoly erőfeszítések történtek a lakosság alapellátása érdekében, hozzátehetjük, eredménnyel. Mégis a falusi, különösen a társközségi lakosság alapellátásának egy-két gondját szeretném megemlíteni, annál is inkább, mert a faluból a város felé való áramlás, melyről a terv is szól, megyénkben is nem kívánatos folyamat. Részletes elemzés nélkül úgy lehetne összegezni, hogy miközben a fejlesztési eszközök nagyobb hányada az utóbbi tíz évben a városokban került felhasználásra, a nagymérvű beáramlás miatt nem javult az ellátás ezzel arányban. Sok a lakásigénylő a városokban, számuk szinte nem csökken. Kevés és túlzsúfolt a gyermekintézmény, nem elegendő a tanterem, nem kielégítő a bevásárlási és szolgáltatási helyzet sem. Más oldalról, falun, különösen a társközségekben csak két kérdést említek meg: Egyre szaporodik a lakatlan, üresen álló házak száma, fogy a lakosság. Tudom, hogy e tendenciáknak több összetevője lehet, mégis úgy látom, hogy a társközségek népességmegtartó képességét az alapellátás javításával is lehetne fokozni. Ezek közül is csak két kérdést említek meg, a közlekedést és a hírközlést. A legelmaradottabb a társközségi alapellátásban a közlekedés, de tágabb értelemben. Az egyik gond az, hogy e fontos alapellátási szolgáltatást a Volán, mint vállalat elsősorban saját gazdaságossága szem előtt tartásával kívánja ellátni. Törekvése, hogy járatokat csökkentsen, utasszámlálást végez ennek érdekében, útvonalakat rövidít le, és harc folyik minden buszmegálló beiktatásáért. E téren a gond némi ösztönzéssel, az érdekviszonyok helyes értelmezésével megoldható. A másik, hogy a falun élő emberek is szeretnének az utcájukban száraz lábbal közlekedni és gépkocsival bejárni. De ma még a falusi utcák nagy számban olyan helyzetben vannak, hogy gyakran a buszmegállóig háton kell a szülőknek a gyermeket és a betegeket kivinni. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a falusi utcákat rövid időn belül közpénzen ki kell építeni, de ugyancsak a közelmúltban megtartott falugyűlésekre utalok, ahol ilyen és hasonló kérdések elhangzása után mindig felajánlásra került a társadalmi munka, a pénzbeli felajánlás. Ez viszont csak nagyon ritkán vehető igénybe amiatt, hogy e célokat közpénzből jelenleg nem lehet segíteni. A kisközségi lakosság ez irányú alapellátási igényeinek jobb kielégítése érdekében két dolgot tartanék fontosnak. Az egyik, hogy az útépítési szabványainkat egyszerűsíteni kellene a kisközségi belső utcákat illetően, így kevesebb pénzből több utca lehetne járható, ha nem is a jelenlegi szabvány szerint. A másik, hogy útfelújítási keretből vagy más pénzből lehetővé kellene tenni, hogy a megyék e célra tartalékalapot képezhessenek az útépítéshez szükséges építési anyagok költségére. Ezt versenyeztetés útján azok nyerhetnék el, akik az út kialakításához hiányzó összeget pénzben és munkamegajánlásban vállalják. Befejezésül egy, az alapellátás körébe is tartozó sajátos megyei gondunkról szólok röviden. Mellőzve a hírközlés sokoldalú kifejtését, csak arra utalok, hogy az ipar fejlődésével a mezőgazdaság és az államigazgatás körzetesítésével jelentősen megnőtt a hírközlés szerepe. Megyénkben jelenleg gyakran az életmentő és segélykérő igények továbbításával is gondjaink vannak. A Posta jelentős erőfeszítései ellenére nem sikerült e helyzeten javítani. Bár az ágazati tervek szerint már most meg kellett volna kezdeni a megyeszékhelyen a telefonközpont kialakítását, de ez késik. Tisztelettel kérem, hogy ez mielőbb valósuljon meg, mert csak ezután, erre felfűzve javulhat a megye más területein a néha időt, életet mentő és anyagi eszközöket kímélő hírközlési kapcsolat. A VI. ötéves népgazdasági tervről szóló előterjesztést elfogadom és elfogadásra ajánlom, ígérem, hogy annak tudatosításában és végrehajtásában tevékenyen részt veszek. (Taps) ELNÖK: Szólásra következik S. Hegedűs László képviselőtársunk. S. HEGEDŰS LÁSZLÓ: A VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslattal egyetértek, mert az megfelel nemzeti érdekeinknek, segíti társadalmunk fejlődését, nem kevésbé népünk szorgalmával és tehetségével is számolva jelöli ki a következő évek gazdasági feladatait. A Hazafias Népfront Országos Elnöksége megvitatta a VI. ötéves terv irányelveit, azzal általában egyetértett, a részletekre vonatkozóan pedig számos javaslatot és jelzést tett, amelyek jó része bekerült a törvényjavaslatba. A törvényjavaslat csaknem hároméves előkészítési szakasza alatt a népfrontmozgalom a tervező szervekkel együttműködve arra törekedett, hogy a társadalom különféle rétegei közvetlenül és közvetve bekapcsolódhassanak a tervezési munka előkészítésébe. Kádár elvtárs a szakszervezetek kongreszszusán mint a párt politikájának alapvető vonását említette a bizalmat. Bizalmat mindenki iránt, aki egyetért és segíti a párt törekvéseit. Ez a bizalom és egyetértés a párt és a társadalom között kölcsönös, a nemzeti és társadalmi fejlődés alapvető kérdései mellett az élet és a fejlődés részletkérdéseiben is, sőt ezek az utóbbiak tartják fenn és erősítik az alapvető egyetértést is.