Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

191 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 192 Természetesen exporttevékenységünk alátámasztásában külkereskedelmi és államközi értelemben vett külpolitikánknak megfelelő segítséget kell adnia. Más megközelítésben, ha exportoldalról be tudunk illeszkedni a világgazdaságba, úgy megfelelő rugalmasság, technikai színvonal és a szükségletekhez történő alkalmazkodás esetén exportunk növelésének nem lesznek akadályai. A KGST-be tartozó szocialista országok és különösen a Szovjetunió továbbra is legfontosabb gazdasági partnerünk marad. Ismeretes azonban, hogy együttműködésünk módszerei és mechanizmusai egy olyan időszakban alakultak ki, midőn még minden tagállam az extenzív növekedés periódusában volt, és a külső világgal kialakítandó kapcsolatok még korlátozott szerepet játszottak. Ez nem elsősorban a saját elhatározásunkból alakult így, hanem az akkor nagyon széles körű embargó miatt. Indokoltnak tűnik tehát, hogy az intenzív növekedés és a világgazdaságba történő erőteljesebb beilleszkedés periódusában ezek a mechanizmusok tökéletesítésre kerüljenek. A mechanizmusok tökéletesítése azzal az eredménnyel járna, hogy a KGST világpiaci és világgazdasági pozíciói is megerősödhetnek. Másfelől ma egymás szükségleteinek jobb kielégítésében nemcsak egyes áruk vagy technológiák hiánya akadályoz, hanem az együttműködési mechanizmusok gyengesége is. Különösen fontos lenne számunkra, valamennyi tagállam számára a harmadik piacokon történő együttműködés, a nem szocialista világban is megjelenő közös vállalkozások és hasonló problémák, amelyek megoldása a KGST-országok gazdaságát befelé és kifelé egyaránt erősítené. Űj ötéves tervünk, amelyet rendkívül bonyolult nemzetközi és világgazdasági, valamint nehéz itthoni körülmények között kell megvalósítanunk, nemcsak gazdasági terv, hanem olyan társadalmi, nemzeti program, amely szorosan kötődik a magyar nép sorsának, fejlődésének és jövőjének ügyéhez. Társadalmi-nemzeti programmá a gazdasági terv azért válik, mert az említett bonyolult külső és nehéz belső feltételek között eddigi fejlődésünk legnagyobb váltását kell biztosítanunk. Nemzeti programmá emeli az intenzív fejlődés megvalósítását a gazdasági és politikai kérdések közötti szoros összefonódás és kölcsönhatás, hiszen a politikai stabilitás csak akkor lehet igazán szilárd, ha erős gazdasági bázison nyugszik. Társadalmi-nemzeti program ez a terv, hiszen társadalmunk jövője, az egyes emberek és csoportok érdekei elválaszthatatlanok e cselekvési koncepció megvalósításától. Társadalmi-nemzeti programmá válik a terv azáltal is, hogy megvalósításában nemcsak a gazdaságnak van kiemelkedő szerepe, hanem a politikának, a tudománynak, az oktatásnak és a kultúrának is. Végül nemzeti programmá emeli a tervet az a kontinuitás is, amely mai cselekvési koncepciónkat történelmi nemzeti múltunk legnagyobb egyéniségeinek törekvéseivel összeköti, midőn elindulunk a magas gazdasági fejlettség felé vezető úton. Ezt nehéz körülmények között tesszük meg annak tudatában, hogy közepesen fejlettek nem maradhatunk, hiszen egy példátlanul gyors tudományos, technikai fejlődés korszakában a mai közepes fejlettség néhány éven belül alacsony fejlettséggé válik. A világgazdasági és nemzetközi politikai problémák felvázolása során azonban az is érezhetővé vált, hogy ez a nemzeti-társadalmi program nemcsak a magyar mikrokozmosz cselekvési koncepciója, hiszen a terv ezer és ezer szállal kapcsolódik össze a mai világ legnagyobb kérdéseivel, a béke, a szocializmus és az együttműködés problémáival. Cselekvési programok és tervek társadalmi-nemzeti jellege azonban nemcsak a koncepciótól, hanem a megvalósítási módszerektől is függ. A megvalósítás során csak az a gazdaságpolitikai koncepció maradhat társadalmi-nemzeti program, amely körül a kölcsönös információk és tájékoztatások egymást kiegészítő rendszere alakul ki, állandó dialógus jön létre, az új lehetőségeket, illetve a nehézségeket egyaránt őszintén megvitatják és az alkotó gondolatok és javaslatok rendszeresen megvalósulnak. Csak ebben az esetben érzik át a terv gyakorlati megvalósítói azt a kölcsönös felelősséget, amely a közös alkotások alapját jelenti. Csak ebben a demokratikus értelemben és légkörben érzik a terv megvalósítói a saját egyéni és csoportérdekeiken túlmenő elgondolásokat, törekvéseket és célokat igazán a sajátjuknak. Csak ebben az esetben érzik a terv megvalósítói, talán azok is, akik ma még közömbösek, szkeptikusok vagy bizonytalanok, hogy érdemes új elgondolásokat kifejleszteni, javaslatokat tenni és alkotni a közösség érdekében. Őrizzük meg, fejlesszük tovább és szélesítsük a terv megvalósítása során tehát azon demokratikus és előremutató módszereket, amelyek a terv előkészítése és társadalmi megvitatása során alakultak ki. Abban a reményben, hogy VI. ötéves tervünkkel valóban elindulunk az intenzív fejlődés útján, a tervet (a terv- és költségvetési bizottság nevében) — a beterjesztett módosításokkal az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (12.46) (SZÜNET: 12.46—13.06. Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Bejelentem, hogy a népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslathoz 26 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Szokola Károlyné dr. képviselőtársunk felszólalása következik. SZOKOLA KÁROLYNÉ DR.: Tisztelt Országgyűlés! Belpolitikai életünk eseményekben, rendezvényekben, közösségi találkozásokban gazdag évének vége felé közeledünk. Az év vége egyben V. ötéves tervidőszakunk befejezését is jelenti. Most az a feladatunk, hogy V. ötéves tervünk eredményeit számba véve, tanulságait megvonva, megvitassuk és jóváhagyjuk középtávú jövőnket körvonalazó VI. ötéves tervünket. A tervet tanulmányozva, az expozét