Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-23
1601 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1602 vább gazdagítsa az egyre általánosabbá váló helyes gyakorlatot. Minden bizonnyal ez a módszer segíteni fogja a jövőben is munkánkat, s a rész és az egész dialektikája alapján az országos szervek munkáját, végső soron egész népünk boldogulását. Röviden szólni szeretnék arról, hogy megyénk gazdasági egységei mit tettek és tesznek annak érdekében, hogy az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását saját munkájukkal elősegítsék. Elöljáróban meg szeretném említeni, hogy jó tapasztalatokkal rendelkezünk az utóbbi évek azon összehangolt tevékenységével kapcsolatosan, amelyek a gazdaságpolitikai kérdések őszinte, nyílt megvitatására, az összefüggések feltárására irányultak. Erősödött az eszmei, politikai és cselekvési egység. Jó érzéssel szólhatok azokról a testületi ülésekről, termelési tanácskozásokról, zárszámadó közgyűlésekről, ahol kritikus és önkritikus légkörben egyre inkább arról esik szó, hogy mit tehet és mit kell tennie az egyénnek, az adott munkáskollektívának a célok elérése érdekében. E magatartás kialakulása, formálódása és erősödése jó politikai légkört, felkészültséget, politikai érettséget, szakma-, illetve hivatásszeretet és tenniakarást tükröz. Az egyének és az általuk kialakított és a szó nemes értelmében közösségnek minősíthető kollektívák előbb felsorolt és fel nem sorolt értékeit csak további őszinteséggel és bizalommal formálhatjuk, erősíthetjük. Ügy tapasztaljuk, hogy ez ma erőssége közéletünknek, s az is kell hogy maradjon, s ebben nekünk valamennyiünknek megvan a személyes felelőssége és feladata. Kedves Elvtársak! Gazdasági munkánkkal kapcsolatban elsősorban arról szeretnék szólni, hogy megyénkben mit tettünk exportképességünk növekedése érdekében. A szocialista export általában a tervek szerint alakul. A tőkés exportra az elmúlt években a tervek túlteljesítése, a jelenlegi év elmúlt néhány hónapjára viszont a piaci feltételek keményedése a jellemző. Közvetlen vagy közvetett úton szinte minden vállalatunk és szövetkezetünk termékei megjelennek a tőkés piacon. A tőkés export volumene és aránya emelkedő tendenciát mutat. Példaként megemlíthetném, hogy 1977-ben 35 százalékkal volt több a dollárviszonylatú exportunk, mint 1975-ben. Az említetteket az aktív piacCeltáró tevékenység mellett a kedvezőbb exportszerkezet tette lehetővé. Az export összetételében a megye sajátosságaiból fakadóan meghatározó az anyagok, félkész termékek és mezőgazdasági cikkek részesedése, ami 80 százalék. A beruházási javaké 10 százalék. A fogyasztási cikkek kivitelében pozitív tendencia — volumen- és aránynövekedésben egyaránt az —, hogy a 1975-ös 3,5 százalékos részesedéssel szemben 1977-ben 8,5 százalék volt az eredmény. Vállalataink, gazdasági egységeink egy része további fejesztési programok megvalósításával kívánják termékeik versenyképességének fokozását, illetve a termelési háttér megteremtését elérni. Megjegyzendő, hogy a fejlesztések megtérülési ideje 1,9 év. További törekvések tapasztalhatók arra vonatkozóan, hogy bizonyos területeken beruházás nélkül növeljék az exportot. Például a választókörzetemben, Környén a mezőgazdasági kombinát a partneri hálózat kiszélesítésével tovább növelte a nyúlhústermelést, ami évi 6 millió dollár többletbevételt jelent. De hasonló lehetőségek ipari üzemeink egy részénél is vannak, és ezt igyekszenek is kihasználni. Például a Nyergesújfalui Viscosa, a Tatabányai Szénbányák és még sorolhatnám. Jelentős erőfeszítések történtek és történnek arra vonatkozóan is, hogy a tőkés importból származó anyagokkal való takarékosság, illetve azoknak hazai nyersanyagokkal való kiváltása a lehetőségek szerint megtörténjék. Az említettekkel párhuzamosan egyre tudatosabban történik a termékszerkezet korszerűsítése. A sok példa közül csak néhányat említenék. Például a Komáromi Kőolajipari Vállalat 150-féle termékéből 50 termék gyártását állította le. A gyógyszeripar területén is hasonló tendenciát tapasztalni. A Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi gyárában a termelési volumen 10 százalékában került sor termékváltásra, vagy a Tokodi Üveggyárban 30 korszerűtlen termék termelését állították le. De említést érdemel a Szerszámipari Művek esztergomi marógépgyárának termelésiszerkezet-átalakító munkái is. A hagyományos szerszámgépek rovására növelte a számjegyvezérlésű gépek arányát, ami az öszszes termékeinek ez évben már 70 százalékát teszi ki. De a termékkorszerűsítés iránti igény folyamatos. Nő a konkurrencia, ami további korszerűsítést, ésszerűsítést követei munkásoktól, műszakiaktól egyaránt. Ennek eredménye• ként például három évvel ezelőtt a számjegyvezérlésű gépek megmunkáló központjának szerszámcseréje 40 másodpercig tartott, ma 8 másodperc. És ez csak egy példa a sok közül. Mindannyian tudjuk, hogy éles nemzetközi verseny tapasztalható a gazdasági élet területén is. Ez a tény fokozottabban sürgeti, hogy az élenjáró tevékenység kerüljön jobban a középpontba. Még ilyen feltételek mellett is csak meghatározott idő után járulhat hozzá a számunkra oly fontos népgazdasági egyensúly helyreállításához. Ezért is indokolt és sürgető az élenjáró tevékenység fokozott elismerése, erkölcsi és anyagi támogatása. Megyénk több élvonalba került gazdasági egységének tapasztalatai azt mutatják, hogy az úgynevezett háttéripar lemaradása sok gond forrása. Minden valószínűség szerint a szerződések és általában a jogi fegyelem be nem tartása mögött is ezek a gondok húzódnak meg. Ezért is érdemel mindez fokozottabb figyelmet. Ügy tapasztaljuk, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a komplex fejlesztésre, a meghatározott fő népgazdasági célkitűzések és iparágak vonatkozásában. Kedves Elvtársak! 1973-ban, szintén kormánybeszámolóval kapcsolatban, nyilvánítottam véleményt. Az akkori hozzászólásomra elsősorban az ösztönzött, hogy aggodalommal tapasztaltam természeti kincseink felhasználására, 04*