Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1595 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1590 hogy a kapunál egy őrt odaállítani és jegyezni, vagy a blokkolásból kiszedni, hogy ki késik, az sokkal könnyebb dolog, de így elintézni a munkafegyelmet, ez bürokratizmus. Az egyik fiatal dolgozó elmondotta, hogy amikor már második napja nem volt munkája, és a művezetőnek szólt, ráförmedt: „Mit akarsz, megkapod a pénzedet". És bennem felmerült, amikor ott a közösségben beszélgettünk, hogy szocialista brigádok — és szocialista brigádtag volt ez is —, akik hirdetik és vallják a pártunk iránymutatása alapján, hogy szocialista módon élni és szocialista módon dolgozni, ez kicsúfolása annak, hogy mi célokat kitűzzünk és ugyanakkor mások egy kézlegyintéssel elintézik ilyen módon a nemes vállalkozásokat és célkitűzéseket. Nem folytatom tovább. Tulajdonképpen azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a vezetés és irányítás minden szintjén van javítanivaló. Megítélésem szerint ma már minden feltétel adott és a kor követelménye is arra szorít bennünket, hogy fegyelmezettebben, az eddiginél magasabb színvonalon oldjuk meg feladatainkat. Csak a jól vezetett, megfelelően irányított helyeken születnek újabb és újabb eredmények. Ennek a rendszernek sajátja, hogy minden egyes ember képessége kibontakoztatásához, alkotóvágyához megadja a lehetőséget. Már túl vagyunk azon, és ma már nem elégíti ki többségükben az embereket, hogy munkahelyük van. Most olyan szakaszban élünk, amikor egyre többen akarják és harcolnak azért, hogy a feltételek is biztosítottak legyenek ahhoz, hogy alkotó módon élvezhessék a munka örömét. A párt célkitűzéseinek valóra váltásához tényleg az kell, hogy felülről lefelé mindenütt, intézményekben, ipari és mezőgazdasági üzemekben minél több lehetőség nyíljon arra, hogy a munka, az alkotás szárnyalhasson és minél kevesebben érezzék, hogy a feltételek hiányában szárnyaszegettek. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Juratovics Aladár képviselőtársunk. JURATOVICS ALADÁR: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! A Minisztertanács elnökének beszámolójában megállapított népgazdasági fejlődés egyik alaptényezője a kiegyensúlyozott energiaellátás volt. Az energiagazdálkodás a népgazdasági igényekkel összhangban fejlődött. Az energiagazdaság az igényeket nemcsak mennyiségileg elégítette ki, hanem egyidejűleg növelte a választékot is. Az 1970-es évek elején bekövetkezett világgazdasági jelenségek miatt — mivel az olaj és olajszármazékok, valamint a földgáz ára megemelkedett — a kormány által jóváhagyott energiapolitikai koncepcióban bizonyos módosítások váltak szükségessé. Melyek voltak a legfontosabbak? Növekvő mértékben kell támaszkodni a hazai energiatermelési lehetőségeinkre, fokozni kell a szenes szénhidrogén-kutatásainkat. A villamos energia előállításában előtérbe kell helyezni az atom- és a vízi energiát is. Nagyobb mértékben kell támaszkodni a szocialista integráció keretében energiabehozatalunk bővítésére, elsősorban a Szovjetunióból. A felhasználásnál differenciáltabban kell kezelni az energiahordozókat, ennek érdekében benzint, gázolajat és fűtőolajat csak olyan fogyasztóknál szabad felhasználni, ahol az más egyéb energiahordozóval nem helyettesíthető. Széles körű energiatakarékosságot kell megvalósítani az élet minden területén, a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére. Ilyenek például: az üzemanyagnormák jobb kialakítása, rendszeres ellenőrzése, a gépjárműveknél és munkagépeknél, a távfűtéses lakásoknál a hőveszteségek csökkentésére hőfokszabályozás stb. Törekedni kell arra, hogy az egyes energiafajtákat a legjobban, a legmegfelelőbb helyen használjuk fel. Ezt nemcsak a gazdaságosság, hanem a szükségszerűség is megköveteli. Hasonlóan az élet követeli meg tőlünk a jó hatásfokú energiaátalakítást is. Ezért helyes az a kormányhatározat, hogy a hazánkban található lignitből, barnaszénből villamos energiát állítsunk elő és ne földgáz-, olajtüzelésű kazánokat létesítsünk. Példa erre az eocénprogram, amelynek keretében új bányanyitások és erőmű építése szerepel. A szénhidrogének felhasználásának arányai és helyei meghatározóak népgazdaságunk fejlesztésében, hiszen a kőolajnak és származékainak, valamint a földgáznak a petrolkémiában, a vegyipari alapanyaggyártásban, a műtrágyagyártásban kiemelkedő szerepe van. Az elmúlt évtizedben a hazai földgázbányászat teremtette meg a modern vegyipar alapjait, amelynek kiemelkedő létesítményei a Borsodi és a Tiszai Vegyikombinát, a Péti Nitrogénmüvek. Tisztelt Képviselőtársaim ! Meglepő talán, hogy Csongrád megye képviselőjeként jelentkezem a hazai szénhidrogénbányászat legnagyobb előfordulási helyéről. Az 1960-as évekig Szeged és környéke a paprikáról, a szalámiról, a papucskészítésről volt híres, s noha ezen termékekre most is büszkék vagyunk, az algyői kőolaj és földgáz felfedezésével megjelent az olajbányászat is e tájékon. Ma a hazai kőolajtermelésnek (ami 2,1 millió tonna évente), 78 százalékát, a földgáztermelésnek 6 milliárd köbméter/év, 60 százalékát, a cseppfolyós termékek 58 százalékát Csongrád megye adja. Az Alföld tervszerű, rendszeres kutatásával, és a megtalált szénhidrogének termelésbe állításával évi 740 millió dollár népgazdasági értékkel jelentkezünk. A szénhidrogén-bányászat fejlesztése megyénkben kiemelt fontosságú. A szegedi kőolajés földgázipari létesítmények 6,5 milliárd forintos beruházásai ez évben befejeződnek. További, közel 2 milliárd forintos előirányzattal folyamatosan 1980-ig üzembe helyezzük SzegedMóraváros, Ferencszállás, Üllés. Kelebia, Ásotthalom kőolaj- és földgázmezőit. Ez azt jelenti, hogy 1980-ban a hazai összes energiaforrás 30 százalékát Csongrád megye területéről termeljük kiA fejlesztések során megváltozott az algyői —tápéi táj arculata is. A fúrótornyok, az ezüstösen csillogó acéltartályok, az égő fáklyák beletartoznak a gémeskutak, a tanyák világába.