Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1579 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1580 ugyanakkor egyre kevésbé lehetünk elnézőek ; azokkal, akik középszerű vagy csak gyenge teljesítményt nyújtanak. Ez is szükséges feltétele a gyorsabb előrehaladásnak. Nagy nyomatékkal szeretném hangsúlyozni : minden gazdasági vezetőnek, akár a kormányban, akár a vállalatnál dolgozik, tudatában kell lennie, hogy a termelési szerkezet korszerűsítésének előrevitele nem átmeneti, hanem tartós, nem egyik, hanem a legfontosabb feladata. Nem kevesebbet, mint azt kell elérnünk, hogy megújítsuk, a világpiac magas mércéjéhez igazítsuk iparunk és mezőgazdaságunk termelékenységét, termékeinek korszerűségét és minőségét. A felismerés megvan, az irányok kijelölése megtörtént, most minden szervezőképességünket az igényes végrehajtásra kell összpontosítani. Bízunk benne, hogy a nehéz, de vonzó feladathoz megnyerjük tudósainkat, közgazdászainkat, műszaki és agrárértelmiségünket, számíthatunk hozzáértésükre és tehetségükre. Arról is meg vagyunk győződve, hogy mint eddig, a jövőben is támogatást kapunk az új iránt mindig fogékony szocialista brigádoktól, építhetünk a munkások, a termelőszövetkezeti parasztok tehetségére és szorgalmára. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy időben végrehajthassuk a fejlesztési feladatokat, eleget tegyünk a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeknek, tovább kell javítani a beruházási munka minden fázisát, a döntéstől a befejezésig. A mai helyzettel nem lehetünk megelégedve. Az ötéves terv első két évében a beruházási lolyamatban — részben a központi irányító munka gyengeségei miatt — a tervszerűséget zavaró aránytalanságok keletkeztek. Az előirányzatokat összességében túlteljesítettük és a növekedés gyors üteme jellemző az idei év eddig eltelt időszakára is. önmagában véve nem a túlteljesítés a probléma, sőt, mivel a tervezettet meghaladó növekedés elsősorban a váli forrásokból és az exportfejlesztő hitelek nagyobb arányú felhasználásából ered, ez még bizonyos előnyt is' jelenthet. A mérték az, ami gondot okoz. A beruházások növekedése tudniillik lényegesen meghaladja a népgazdasági erőforrások bővülésének ütemét és a beruházási kereslet növekedésével a kivitelező kapacitás sem tart lépést. Ezt nemcsak a visszautasítotl építési rendelések magas aránya, de az üzembe helyezések még mindig jellemző elhúzódása és sok más kedvezőtlen tény is mutatja. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom: az aktív fejlesztési politikáról a továbbiakban sem mondhatunk le. A nemzeti jövedelem növelése, a termelés korszerűsítése, a lakásépítés, az infrastruktúra fejlesztése érdekében a jövőben is nagy összegeket kell beruházni. Felelősen gondolkodva azonban nem engedhetjük meg, hogy a túlméretezett és ráadásul lassan kivitelezett beruházások megbontsák a nemzeti jövedelem eloszlásának fő arányait és még tovább széticsolják az erőket. Ezért a kormány, felmérve a helyzetet, a közelmúltban utasította az illetékeseket, tegyenek intézkedéseket a beruházási vásárlóerő növekedésének mérséklésére. Tekintsék át a folyamatban levő beruházásokkal járó elkötelezettséget, mindezek ismeretében végezzék el a jövőben indítandó beruházások felülvizsgálatát és szigorú rangsorolását. A fejlesztési célok rangsorolását véleményünk szerint nemcsak a kormányzati szerveknek, de a tanácsoknak, a vállalatoknak is el kell végezniök. A beruházási vásárlóerő növekedésének mérséklése azonban önmagában nem elég. Szükség van az építő- és szerelőipar kivitelező képességének — mindenekelőtt technikai felszereltségének — gyorsabb fejlesztésére is, ezért erre a célra még a folyó ötéves terv időszakában felhasználható pótlólagos összegeket szavaztunk meg. Mindemellett következetesebbnek kell lennünk saját elveinkhez, ennek megfelelően a fejlesztési döntésekben, a hitelek, a támogatások odaítélésekor valóban szigorú és ellenőrizhető gazdaságossági követelményeket kell támasztanunk., Az érdekeltségi viszonyokat olyan irányban kell továbbfejleszteni, ami az erők koncentrálására, a jobb előkészítésre, a gyorsabb kivitelezésre, nagyobb szervezettségre, a takarékosabb megoldásokra ösztönöz. A beruházókat pedig rá kell szorítani, hogy fejlesztési döntéseiket jobban hangolják össze a reálisan számbavehető munkaerőforrásokkal és az ésszerű területi munkamegosztás követelményeivel. Gazdasági életünk következő fontos területe, ahol átfogóbb és mélyrehatóbb javulást kell elérnünk: a munkaerő-gazdálkodás. A képviselő elvtársak rendelkezésére bocsátott statisztikai összeállításból kitűnik, hogy az utóbbi két évben a munkaerőforrások nem növekedtek, sőt némileg csökkentek. Ehhez hozzátehetem, a jövőben sem számíthatunk a munkaerőforrások érdemleges bővülésével. Ez önmagában véve is elegendő ok arra, hogy a munkaerővel tervszerűbben gazdálkodjunk. Sajnos azonban erre a fontos feladatra a szükségesnél még mindig kevesebb figyelmet fordítunk. Változatlanul az a helyzet, hogy népgazdasági szinten több a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő. Emellett szervezetlenség és más okok többek között a munkafegyelem megtűrt lazaságai miatt jelentős a kieső munkaidő, kihasználatlanul maradnak nagy értékű termelőberendezések, tetemes veszteségek érik a népgazdaságot. Számos tény mutatja, gazdasági vezetőink nagy része még nem érti vagy nem hajlandó tudomásul venni, hogy gazdasági fejlődésünkre mindinkább meghatározó befolyása van annak, hol és milyen módon használjuk fel a munkaerőt, ezt a legértékesebb erőforrásunkat. Az utóbbi években rendszeresen foglalkoztunk a munkaerő-gazdálkodás kérdésével. Az ismert bérintézkedések mellett különböző kedvezményekkel támogatjuk a munkaerőt felszabadító beruházásokat — közbevetőleg megjegyezve: ezzel a lehetőséggel a vállalatoknak eddig csak kis része élt — Budapesten, de vidéken is a korszerűtlen telephelyek egész sorát számoltuk fel. Adminisztratív eszközökkel is korlátozzuk az indokolatlan munkaerőmozgást és az alkalmazotti létszámnövelést, jobban ösztönözzük a nyugdíjkorhatárt elérők munkában maradását. Tárgyilagosan nézve azonban átütő erejű sikerről nem adhatok számot. Érdemleges