Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1429 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1430 Amíg például 1960-ban 5—6-féle hűtőszekrényt lehetett kapni, addig ma 18—20-félét, köztük több világszínvonalú terméket is tudunk kínálni. A megnövekedett szabad idő, az üdülőtelkek sokasodása miatt keresettek a barkács- és kertészszerszámok. Külön szót érdemel a személygépkocsi-ellátás. 1960-ban a lakosság személyi tulajdonában nem egészen 20 ezer személygépkocsi volt. A legfrissebb adatok szerint számuk ma meghaladja a 700 ezret. Azt mondhatjuk, hogy hazánkban minden ötödik család már autóval rendelkezik. A belkereskedelem természetesen nemcsak fogyasztási cikkek eladásával foglalkozik. Munkájában jelentős helyet foglalnak el a lakosság beruházásához szükséges termékek. Ilyenek például a különféle építőanyagok, amelyekből a forgalom az utóbbi másfél évtizedben majdnem megháromszorozódott. Az építőanyag-árusítás jelentőségét alátámasztja, hogy az 1960— 1975 között felépült több mint 1 millió lakásnak mintegy a fele családi ház volt. Az ehhez szükséges építőanyagot a lakosság a belkereskedelemben vásárolta. Tisztelt Országgyűlés! Mindaz, amit az utóbbi tizenöt-húsz év fogyasztásának fejlődéséről elmondottam, á párt és a kormány céltudatos politikáját mutatja életünk e fontos területén. Ezek az eredmények csak a dolgozók alkotómunkája, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem együttműködése alapján jöhettek létre. Az eddig elért színvonal megtartása és további emelése egyben a nehézségeinket is jelzi. A mennyiség és választék egyidejű növekedése, a fokozódó minőségi igények újabb és újabb feladatokat rónak a termelő és a kereskedelmi szervekre egyaránt. Százezres nagyságrendű termékválaszték mellett a keresett termékeket forgalomban tartani, a műszaki és divat változásokat gyorsan, rugalmasan követni csak tökéletesen informált, jól szervezett munkakollektívák képesek. Az alapvetően kiegyensúlyozott áruellátás mellett is előfordulhat, hogy néhány ezer termék olykor hiányzik az üzletekből. Természetesen fontos közszükségleti cikkeknél ez megengedhetetlen. Ilyen hatalmas terméktömeg bemutatása intenzív és szakszerű hálózatfejlesztést, az üzletek szakosítását, a kereskedelmi dolgozók állandó továbbképzését feltételezi. Tudatában vagyunk annak, hogy fejlődésünk mai szakaszában többnyire már nemcsak arról van szó, hogy a kereskedelem az alapvető termékekből biztosítsa a szükséges mennyiséget, hanem arról, hogy az adott cikkcsoporton belül konkrétan azt találhassa meg az üzletben, amit éppen keres. Ha abból indulunk ki, hogy a lakosság fogyasztásának nagyobbik részét a kereskedelemben vásárolja meg, akkor az életszínvonal fontos minőségi elemének kell tekintenünk azt, hogy milyen a kereskedelem áruválasztéka. Jó áruellátás mellett kisebb mértékű életszínvonal-növekedés is értékesebb lehet, mint fordítva. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak egyik célja éppen az, hogy az eddig elért eredményeinkre, tapasztalatainkra támaszkodva megfogalmazza azokat a magatartási normákat, melyeket az áruellátás színvonalának megtartása és javítása érdekében követni kell. A törvényjavaslat 2. §-a így fogalmaz: „A belkereskedelem alapvető feladata a vásárlók ellátása megfelelő mennyiségű, minőségű és választékú áruval, kereskedelmi, vendéglátó és idegenforgalmi szolgáltatással." Ennek érdekében együttműködik a termelőkkel és a külkereskedelemmel, fejleszti a kereskedelmi hálózatot, előmozdítja az áru útjának gazdaságos szervezését a termelőtől a fogyasztóig, javítja a vásárlási körülményeket. Elősegíti a korszerű fogyasztás feltételeinek kialakítását, az életkörülmények javítását, hozzájárul a szocialista életmód fejlesztéséhez. A törvényjavaslat előkészítése során sok vitát keltett az ellátási felelősség. A törvényjavaslat azt fogalmazza meg, hogy a lakosság ellátásáért a népgazdasági terv keretei között a Minisztertanács a felelős. Ezt a felelősséget egyrészt a közgazdasági és a jogi szabályozás, valamint az irányítási és a felügyeleti rendszer útján biztosítja, másrészt ellenőrzi azoknak a belkereskedelmi, külkereskedelmi és termelőszerveknek a tevékenységét, amelyeknek alapvető szerepük van az ellátás alakításában. A belkereskedelemnek annyiban van különleges szerepe, hogy a fogyasztói igények felmérésében és közvetítésében övék a döntő felelősség és feladata, hogy gazdasági adottságaink színvonalával megegyezően, de azon belül maximálisan elégítse ki a lakosság várakozásait. A bő áruválaszték, a technika és a divat gyors változásai miatt különös jelentősége van a piackutatásnak. A törvényjavaslat szerint a niaekutatással nemcsak a belkereskedelemnek, hanem a külkereskedelemnek és a termelőknek is egvaránt foglalkozniuk kell és kölcsönös tájékoztatást kell nvúitaniuk egymásnak. Jelenleg a lakossá? áruvásárlásainak több mint 80 százaléka hazai termelésből származik. Valószínű, hogy a iövőben a nemzetközi munkamegosztás fejlődésével és JX gazdaságos termékszerkezet folvamatos kialakításával ez az aránv csökken A gazdaságos termékszerkezet kialakítása a népgazdaságnak. ígv a lakosságnak is érdeke, ezt azonban úgv kell végrehajtani, horry ne okozzon zökkenőket a lakosság ellátásában. Ezért a törvénvi avaslat előírta, hogv n dolgozók szükségletei szemoontiából lényeges termékek gyártásának megszüntetése vagv ielentős csökkentése esetén a termelőknek megfelelő módon együtt kell működniük a belés a külkereskedelemmel. Az e témával kapcsolatos részletes eüárási szabálvokat most alakítjuk ki. A vállalati törvény és a minisztertanácsi végrehajtási rendelet a szükséges intézkedésekre már megadta a felhatalmazást. A kereskedelemben megjelenő termékeknél mind nagyobb szerepe van a behozatalnak. Míg az összes forgalmazott fogyasztási cikkeknek 1960-ban csak 6 százaléka, addig jelenleg már majdnem 20 százaléka származik importból, kétharmad részben a szocialista országokból. Egyfelől a fogyasztási cikkek széles és állandóan bővülő választéka, másfelől a gazdaságos termékszerkezet kialakítására való törekvés közötti ellentmondás csak úgy oldható fel, ha fogyasztási cikkbehozatalunk dinamikusan növekszik.