Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1519 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1520 Kiemelik a teljes ülés elé került kollégiumi beszámolók a kiegyensúlyozott belpolitikánk alapozó jelentőségét. A Legfelsőbb Bíróság kollégiumai és tanácsai nemcsak tagjaik kitűnő felkészültségre, nagy jogászi tapasztalatokra és emberi bölcsességükre utalva látták el jól elvi irányító feladataikat. Alapvető segítség volt számukra a világos, egyértelmű, a nép érdekeit szolgáló, népünk túlnyomó többségének egyetértésével találkozó politikánk. E több mint két évtizedes ingadozásmentes általános politikán alapul a jogpolitika is, amely szilárd alapot biztosít a törvényességnek, így a Legfelsőbb Bíróság elvi irányításának is. Kitűnik a jegyzőkönyvekből, hogy bár nagyon sok munkát adnak az állampolgárok különböző bírósági ítéleteket kifogásoló panaszai, amelyek közül — amint hallottuk — csak kis százalék alapos, de nagyon hasznosnak ítélik meg ezeket, mert betekintést nyújtanak az alsóbb bíróságok munkájába, és nemegyszer alkalmat adnak az irányításra, sőt arra is, hogy figyelemmel kísérjék, hogy az alsó bíróságok mennyiben követik a Legfelsőbb Bíróság iránymutatását. Kitűnik a teljes ülési beszámolókból az is, hogy a közvélemény nemegyszer igen kedvezően reagál a napilapokban nyilvánosságra hozott legfelsőbb bírósági állásfoglalásokra. Ezt jelzi az a számtalan egyetértő levél, amely a szerkesztőségekbe a közleményekkel kapcsolatban érkezik. Kiderül a teljes ülési jegyzőkönyvekből az is, hogy a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásaiban nagy szerepet játszanak azok a kezdeményezések és problémafelvetések, amelyek az igazságügy-minisztertől, a legfőbb ügyésztől, a Belügyminisztériumtól vagy más főhatóságoktól, így a beszámolókban említett Központi Népi Ellenőrzési Bizottságtól, a Társadalombiztosítási Főigazgatóságtól vagy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól érkeztek. Tisztelt Országgyűlés! Az elvi irányítással egyetértő nyilatkozatok mellett a résztvevők arra is felhívták a teljes ülés figyelmét, hogy mely kérdésekben szorulnak a bíróságok irányításra, így arra, hogy egyes bíróságok a büntetéskiszabásnál csak szűk körben mozognak, néha csak szabadságvesztés-büntetésben és pénzfőbüntetésben gondolkoznak, pedig a törvényadta lehetőségek szélesebbek. Arra, hogy a közügyektől eltiltás bírói gyakorlata nem elég egyénies, hogy a foglalkoztatástól eltiltás gyakorlata néha mechanikus, hogy a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma kövesse szorosabb nyomon a bűnözésstruktúra és a bűnözési dinamika alakulását és ehhez képest irányítson. És arra, hogy az állásfoglalások előtt, amelyek a minisztériumok vagy más főhatóságok irányítását is érintik, végezzenek szélesebb körű, előzetes véleménycserét. A teljes ülés ezeket a felhívásokat is szívesen fogadta. Tisztelt Országgyűlés! Nekünk, s a bíróságok mellett dolgozó ügyészeknek is az a tapasztalata, hogy a Legfelsőbb Bíróság jól látja el alkotmányos feladatát, és ami ennél még többet mond, a teljes ülések résztvevőinek is ez az összegezhető, egyöntetű álláspontja. MegI állapítható az elmondottakból az is, hogy a I Legfelsőbb Bíróság jól használja azokat az 1 eszközöket is, amelyeket a törvényben az irányítás eszközéül az Országgyűlés ajánlott. Ezért jó meggyőződéssel ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját fogadja el. Tisztelt Országgyűlés! Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de munkatársaim megbízását teljesítem örömmel, amikor megköszönöm a kormánynak és az Országgyűlésnek, hogy a költségvetésben fedezetet biztosított a területen dolgozó bírák és ügyészek bérének emelésére, amely határozat realizálása ezekben a napokban ad örömöt munkatársaimnak. Köszönjük figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett. Ezért a vitát bezárom. Dr. Szakács Ödön elvtársat, a Legfelsőbb Bíróság elnökét illeti a szó. DR. SZAKÁCS ÖDÖN: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy a képviselő elvtársak érdeklődéssel végighallgatták beszámolómat, a hozzászólóknak pedig azt, hogy beszámolómat kiegészítették, illetve egykét kérdést felvetettek, amelyekre röviden szeretnék reflektálni. Mindkét hozzászóló — és ezt köszönettel nyugtázom — beszélt a Legfelsőbb Bíróság tekintélyéről, arról, hogy az állampolgárok megértéssel, egyetértéssel fogadják, a Legfelsőbb Bíróság döntéseit és hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásai országos szinten is érvényre jutnak, azokkal egyetértenek, azokat — bár néha nem kötelező — a bírák, az ügyészek, a jogalkalmazók alkalmazzák. örömmel nyugtázom azt a kijelentését Mátay elvtársnak és S. Hegedűs elvtársnak is, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak nagy tekintélye van. Ez valóban arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb felelősségérzettel végezzük munkánkat, még odaadóbban teljesítsük alkotmányos kötelességünket. Valóban úgy van, hogy ha mi valamit jól mondunk, a törvényt jól értelmezzük, akkor a jogalkalmazók hozzánk hasonlóan országosan jól értelmezik, jól alkalmazzák a törvényt. Ha viszont rosszul mondunk valamit, tekintélyünknél fogva az alsó bíróságok és a jogalkalmazók azt is követik. Éppen ezért nekünk nem szabad tévednünk. Természetesen mi nem vagyunk csalhatatlanok. Ezt csak a római pápa vallotta magáról. Ha esetenként előfordul, hogy téved a Legfelsőbb Bíróság, nem restelli iránymutató határozatait jóvátenni, kijavítani. Az is előfordul, hogy a Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatokat magam vagv a legfőbb ügyész elvtárs az elnökségi tanács előtt megtámadja, ugyancsak törvényességi óvással. Ez — szerencsére — nagyon ritkán fordul elő, de ezekkel az eszközökkel mi nyomban élni kívánunk, hogy a jogalkalmazók orientálása ne szenvedjen csorbát. Ami a részleteket illeti, S. Hegedűs elvtárs szólt az élet elleni cselekmények megítéléséről.