Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1521 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1522 Én is elmondottam, hogy a Legfelsőbb Bíróság olyan iránymutatást adott, hogy az élet elleni bűncselekményeket, ahol emberi élet vagy testi épség szenved csorbát, fokozott szigorral kell elbírálni. A Büntető Törvénykönyvnek most folyó kodifikálási munkálatai során arra törekszünk — és az Országgyűlésnek módjában lesz talán még ebben az évben nyilatkozni ebben az ügyben — hogy ezeket a cselekményeket maga a törvény is szigorúan büntesse. A másik kérdés, ami ugyanilyen természetű, amiről szólott S. Hegedűs elvtárs, a közlekedési bűncselekményeknél a foglalkoztatástól való eltiltás. Jelenlegi jogszabályaink szerint a foglalkozástól maximálisan 10 évre lehet eltiltani a gépjárművezetőket. A közvéleménynek az a követelése — és ez elől a jogalkotó, a jogszabályok előkészítője nem tud elzárkózni — hogy ezt a törvényalkotási hiányosságot javítsuk ki és a foglalkozástól, a járművezetéstől végérvényesen el lehessen a tettest tiltani. Ebben a kérdésben az Országgyűlésnek szintén módjában lesz nyilatkozni, s ezt az elgondolást törvényerőre emelni. Mátay elvtárs nagyon szerencsésen egészítette ki beszámolómat azokkal a véleményekkel, amelyek kitűnnek a teljes ülési beszámolókból, a teljes ülési jegyzőkönyvekből, és amely vélemények szintén kedvezőek voltak számunkra, és — gondolom — szerénytelenség lett volna ezeket nekem elmondanom, örülök, hogy Mátay elvtárs ezt a hiányt pótolta. Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a rövid mondatokban kívántam válaszolni a felszólalásokra. Ismételten kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy beszámolómat és a felszólalásokra adott válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem az Országgyűlést, hogy aki a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a hozzászólásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszi, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Kimondom a- határozatot: az Országgyűlés dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk következő napirendi pontunk tárgyalására. Az alkotmány 39. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Minisztertanács tagjai kötelesek tevékenységükről az Országgyűlésnek beszámolni. E kötelezettségének eleget téve, Púja Frigyes külügyminiszter elvtárs beszámol a kormány külpolitikai tevékenységéről. Púja Frigyes külügyminiszter elvtársat illeti a szó. PUJA FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Alkotmányos előírásainknak megfelelően, a kormány rendszeresen beszámol az Országgyűlésnek külpolitikai tevékenységéről. Legutoljára a kormány megbízásából 1976 decemberében tartattam külpolitikai beszámolót a Parlamentben. Beszámolómban főképpen az azóta, tehát közel másfél év óta lezajlott legfontosabb nemzetközi fejlemények tárgyalására szorítkozom. Tisztelt Országgyűlés! Nemzetközi tevékenységünk szempontjából különös fontosságú annak helyes megítélése, hogyan alakulnak szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei a számunkra kedvező és kedvezőtlen események tükrében. Erősödött-e földünkön a béke és a biztonság, eredményesek voltak-e az enyhülés megvédelmezésére és kiterjesztésére irányuló törekvéseink? Ügy gondolom, erre a kérdésre egyértelmű lehet a válasz: akár az elmúlt évtizedet vesszük tekintetbe, akár a legutóbbi másfél év eseményeit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi erőviszonyok pozitív irányú változása tovább folytatódik, s ennek eredményeként a nemzetközi kapcsolatokban tovább tart a szocializmus, a haladás, a béke és a biztonság szempontjából kedvező fejlődés. A nemzetközi helyzet legfontosabb vonása napjainkban is az enyhülés, amelynek nincs más ésszerű alternatívája. Ennek a fejlődésnek az a világtörténelmi jelentőségű átalakulás az alapja, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán bontakozott ki. Az októberi forradalom 60. évfordulója barátnak és ellenfélnek egyaránt megfelelő alkalom volt arra, hogy felmérje és értékelje a szocializmus, a haladás térhódításának eredményeit és hatását. Minden békeszerető ember örömmel állapíthatja meg, hogy az emberiség nagy sorsfordulójában fogant lenini politika, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének koncepciója mind erőteljesebben érvényesül a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében. A békés egymás mellett élés politikáját, a béke és a biztonság megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés kiszélesítését ma már nemcsak a szocialista országok kormányai és népei tartják nélkülözhetetlenül szükségesnek, hanem a fejlődő országok és a fejlett tőkés országok sok százmilliós tömegei is. A fejlődő országok, különösen az el nem kötelezettek nagy része egyetért e célokkal, de azok támogatásra találnak számos fejlett tőkés ország kormányköreiben is. Mindez igaz, mindez napjaink realitása. Ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől, hogy a béke és a biztonság ellenfeleinek erősödő tevékenysége bizonyos lelassulást idézett elő az enyhülési folyamatban. Ismételt kísérletekkel találkozunk, amelyeknek célja az égetően időszerű nemzetközi problémák rendezésének halogatása, a szocialista országok előremutató javaslatainak a meghiúsítása, a szocialista és más haladó országok pozícióinak gyengítése, a nemzetközi feszültség növelése. Egyes reakciós körök azt hiszik, hogy az enyhülési folyamat visszafogásával — vagy ahogy ők mondják, ellenőrzés alá helyezésével — s főképpen a fegyverkezési hajsza fokozásával, felszításával megállíthatják kudarcaik sorozatát, s javíthat-