Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1427 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1428 Társadalmunk egészségvédelme is indokolja, hogy ne ösztönözzük e cikkek vásárlását. Ezért jelenleg mindhárom termék reklámozását tiltjuk. A szeszforgalmazás korlátozására pedig az utóbbi időben számos intézkedést tettünk. Az egészségesebb fogyasztási szokások kialakulását szolgálja a törvényjavaslatnak az a része, amely lehetővé teszi bizonyos termékek forgalmazásának megtiltását és más termékek árusításának kötelező elrendelését. Mai gyakorlatunkban például a szeszes italok eladását korlátozzuk, a tejfogyasztást pedig bizonyos üzlettípusokban kötelezően előírjuk. A vendéglátás fontos része a kereskedelemnek. A vendéglátás forgalma az utóbbi másfél évtizedben kétszeresére nőtt, tevékenységének belső szerkezete, ha lassan is, de átalakulóban van. Az 1960-as évben még a szeszesital-értékesítés állt tevékenységük középpontjában, az utóbbi időben mindinkább az ételkészítés és az ételforgalmazás került előtérbe. A vendéglátás hidegkonyhai és cukrászati termelése is fejlődött. Kifejlődőben van a korszerű tömegétkeztetést szolgáló önkiszolgáló éttermek és ételbárok hálózata. Nem látványos, de annál lényegesebb a vendéglátás szerepe a munkahelyi és a gyermek-diák étkeztetésben. Jelenleg 1.3 millió felnőtt és 1,2 millió gyermek, illetve diák részesül szervezett étkeztetésben. A fejlődés ellenére a dolgozók számához viszonyítva nem kielégítő még a munkahelyi étkeztetésben részesülők száma. A gyermek- és diákétkeztetésen belül különösen elégedetlenek vagyunk az általános iskolások helyzetével. Ezek közül csak 45 százalék vesz részt szervezett étkezésben. A fejlődést báziskonyhák, tálalókonyhák, éttermek kialakításával kívánjuk gyorsítani. Ahhoz, hogy ez a szándék valóra is váljon, nem elég a vállalatok, központi szervek igyekezete, intézkedése. Szükséges, hogy a dolgozók, a gyermekek, a diákok is igényeljék a szervezett étkezést. Tudjuk, hogy ennek fontos feltétele az is, hogy a maihoz képest javítsuk az ételek minőségét. A tömegétkeztetés mellett a vendéglátásnak gondoskodnia kell a hazai lakosság és az idegenforgalom sokoldalú gasztronómiai és szórakozási igényeinek kielégítéséről is. A vendéglátáshoz kapcsolódóan kissé részletesebben szeretnék szólni a szeszesital-forgalmazás időszerű kérdéseiről. A szeszes italok forgalmazásának korlátozását összekapcsoltuk azzal az intézkedéssel,' hogy a jövőben a vendéglátóipari dolgozók bérfejlesztési lehetősége és jutaléka ne a szeszes ital értékesítésétől függjön, hanem az étel, üdítőital, illetve más termékek forgalmazásától. A szeszesital-forgalom korlátozása nagy érdeklődést és meg kell mondani, vitát is váltott ki az egész társadalomban. A korlátozás bevezetése óta rövid idő telt el, hatását lemérni még nem lehet. A számok azt mutatják, hogy az első két hónapban a szeszforgalom a vendéglátásban csökkent. Jó dolog az is, hogy a vendéglátás nagyobb gonddal foglalkozik az ételek, az üdítőitalok, a reg,geli italok, a tej, tejeskávé, tea eladásával, itt jegyzem meg, hogy az üdítőital-fogyasztás ma már fejenként és évente eléri a 44 litert, szikvíz nélkül, ami több mint a borfogyasztás mértéke. Tapasztalataink szerint az élelmiszer-kereskedelemben növekedett a szeszes italok értékesítése, annak ellenére, hogy egyes üzlettípusokban részben vagy egészben megtiltottuk a szeszes italok árusítását. Jó és rossz tapasztalataink tehát egyaránt vannak már. A rendelkezések igazi hatását azonban csak később tudjuk majd sokoldalúan értékelni. Az már ma is látható, hogy csak adminisztratív intézkedésekkel tartós és teljes eredményt nem tudunk elérni. Szükség van a közfelfogás alakítására, a nevelésre, egyszóval a társadalom tevékeny közreműködésére is. A lakosság áruvásárlásában a ruházkodásra fordított részarány az utóbbi másfél évtizedben a nemzetközi tendenciákkal azonosan nálunk is csökkent. Az öltözködési szokások az utóbbi években alapvetően megváltoztak. A hagyományos öltönyök, női kosztümök iránt például jelentősen csökkent az igény. Helyettük kelendőbbek a sportosabb, úgynevezett szabadidőcikkek, változatlanul keresik a farmerruházatot. A gépkocsik számának emelkedésével együttjárt a kirándulásokon használt, kényelmesebb, könnyen kezelhető, divatos ruhák elterjedése. A női ruhák alapanyagában például a kötött, hurkolt kelmék aránya ma már 60 százalék. Nagy a kereslet a természetes alapanyagokból készült termékek iránt is. A konfekciótermékek vásárlásának átmeneti csökkenése után, az új mérettáblázat bevezetése óta lassan újra emelkedik a kereslet. A készruházati-forgalomnak csaknem egyharmadát a csecsemő- é.i gyermekruházati cikkek teszik ki. Értékesítésük az utóbbi években az átlagosnál nagyobb ütemű. Nemcsak a ruházatnál, hanem más gyermekcikkeknél, játékoknál, gyermekbútoroknál is tapasztalható az, hogy a társadalom minden rétege mennyire fontosnak tartja a gyermekek igényeinek maximális kielégítését. Az egész ruházati szakmát jobban, mint valaha az igények, a divat gyors változása jellemzi. Az egész társadalmat átfogó divatos öltözködés ma már nemcsak lehetőség, hanem követelmény is. Ez az ellátásban közreműködő gazdálkodó szervektől előrelátó piacismeretet, rugalmas cselekvést és sokoldalú együttműködést kíván. Az utóbbi 15 esztendőben szinte robbanásszerű változáson ment át a háztartások gépesítése. A legtöbb otthonban megtalálhatók ma már a legfontosabb háztartási gépek, a híradástechnikai és egyéb műszaki cikkek. A lakásokat kulturáltan, korszerűen rendezik be. Ezt a helyzetét néhány fontosabb háztartási műszaki cikk példájával mutatom be. Míg 1960-ban 100 háztartásra 15 mosó-, egy hűtőgép, 3,5 televízió jutott, addig 1977-ben 100 háztartásra 78 mosógép, 81 hűtőgép és 76 televízió jut. 1960 és 1975 között az egy főre jutó bútorvásárlás összehasonlítható áron több mint kétszeresére emelkedett. Az elmúlt 15 évben nagyobb lett a választék és a választékcserélődés is. Jelenleg mintegy 10—12 ezer műszaki cikk van hazai forgalomban, nem beszélve itt az alkatrészek sok tízezres nagyságáról.