Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1425 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1426 A törvényjavaslat annak a jogalkotási folyamatnak szerves része, amely a mai és a holnapi igényeknek és követelményeknek megfelelően szabályozza társadalmi és gazdasági életünk minden fontos területét. E folyamat keretében a tisztelt Országgyűlés többek között átfogóan módosította a Polgári Törvénykönyvet, megalkotta a szövetkezetekről, a külkereskedelemről és az állami vállalatokról szóló törvényt. Számos törvényerejű rendelet is megjelent, amely a vállalatok, szövetkezetek, gazdasági társulások, a magánkisipar és a magánkereskedelem működésének főbb kérdéseit szabályozza. E törvényalkotó munka eredményeként az 1875. évi kereskedelmi törvény előírásainak nagy részét korszerű, a mi szocialista viszonyainknak megfelelő törvényi szabályozás váltotta fel. Az elfogadott törvények, törvényerejű rendeletek érintették a belkereskedelmet is, de átfogó törvény a belkereskedelemről eddig nem készült. Itt az ideje annak, hogy a régi társadalmi rend tulajdonviszonyaira, erkölcsi normáira felépített 1875-ös kereskedelmi törvényt e területen is új, szocialista szabályozás váltsa fel. Az új törvény megalkotását sürgeti az is, hogy a gazdasági fejlődés, az életkörülmények javulása eredményeként előtérbe került a lakosság igényeinek még színvonalasabb kielégítése. A gazdasági lehetőségekkel összhangban álló áruellátás biztosítása, a fogyasztók érdekvédelme fontos politikai tényező. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a belkereskedelem további tevékenységében a választék bővítése, a termékek minőségének állandó javítása, az eladás, illetve kiszolgálás kulturáltságának fejlesztése, egyszóval a minőségi tényezők kerülnek előtérbe. Szocialista kereskedelmünk kezdeti szakaszában az ipari és a mezőgazdasági termelés, a külkereskedelem akkori helyzete, az áruellátás viszonylag alacsony színvonala miatt nagyrészt termékelosztási feladatokat látott el. Az utóbbi 15—20 esztendőben azonban a lakosság fogyasztása ugrásszerűen megnövekedett. Az 1975. évi fogyasztás összehasonlítható árakon megközelítőleg kétszerese volt az 1960. évinek. 1960-ban a termékfogyasztásnak 60 százaléka, 1975-ben már háromnegyed része a kereskedelem csatornáin jutott el a lakossághoz. A kiskereskedelmi forgalom az említett 15 éves időszak alatt 2,7-szeresére növekedett. A kereskedelmi forgalom emelkedésének beszédes számai mögött az egész népgazdaság, a termelés és ennek nyomán az életszínvonal nagymértékű fejlődése húzódik meg, de ezenkívül más tényezők is befolyásolták. A paraszti önellátást nagyrészt az áruvásárlás váltotta fel. Tömegével kerültek forgalomba a háztartási munkát könnyítő, az ember kényelmét szolgáló, a szabad idő kulturált eltöltését biztosító új. korszerű termékek. Nincs pontos nyilvántartásunk a kereskedelemben forgalomba kerülő termékek számáról, de annyit tudunk, hogy több százezer cikkről van szó, és hogy ma kétszer-háromszor több termékfajtát forgalmazunk, mint másfél évtizeddel ezelőtt. A fejlődés ezen a területen nagyon gyors, statisztikailag nem is lehet nyomon követni. Fejlődésünk fontos minőségi mutatója az is, hogy a fogyasztásban és a kiskereskedelmi forgalomban 1960 óta az iparcikkek aránya számottevően emelkedett. Röviden áttekintve a kiskereskedelmi forgalom néhány területét, a következő kép tárul elénk. Élelmiszer-fogyasztásunkat ma az jellemzi, hogy fejenként és naponta 3150 kalóriát, 100 gramm fehérjét — ezen belül mintegy 50 százalékban állati fehérjét — fogyasztunk, és vitaminfogyasztásunkat a legjobban szemléltető zöldség- és gyümölcsfélékből évente és fejenként 165 kilogramm jut minden lakosra. Kalóriafogyasztásunk mennyiségileg kielégítő, itt.inkább a túltápláltság jelent ma már problémát. Fehérjefogyasztásunk közel van a biológiai optimumhoz. A fehérjefogyasztás színvonalát meghatározó termékek közül húsfogyasztásunk az 1960. évi egy főre számított 49 kilogrammról 1975-ig 71 kilogrammra emelkedett. Tojásfogyasztásunk pedig ugyanebben az időben 9 kilogrammról több mint 16 kilogrammra nőtt. Ezekben a fogyasztási adatokban megelőztünk olyan országokat, mint Olaszország, Dánia, Finnország. A lakosság, különösen a fiatalok élelmezésében fontos helyet foglalnak el a tej és a tejtermékek. Bár ezekből az utóbbi években gyors ütemben nőtt a fogyasztás, mégis azt kell mondanunk, hogy itt még messze vagyunk az optimumtól. Éppen ezért mind a termelőknek, mind a forgalmazóknak sokat kell tenniök a fogyasztás további tervszerű növeléséért. Zöldség- és gyümölcsfogyasztási színvonalunkkal Európában a jobban ellátott országok csoportjába tartozunk. Élehniszer-kínálatunk választéka különösen az utóbbi 5—6 esztendőben közmegelégedésre növekedett. Az előbbiekből is következtethető, hogy olyan színvonalat értünk el, amikor már nem annyira a mennyiségi, mint a minőségi tényezők szaporítása a fontos. A kalóriafogyasztás csökkenésével egyidejűleg növekedni kell a biológiailag különösen értékes tej és tejtermékek, a zöldség és gyümölcs fogyasztásának. Nagy feladat például az is, hogy tovább emeljük az öszszes élelmiszereken belül a félkész, a konyhakész termékek arányát, hogy ezzel is könnyítsük a mintegy kétmillió dolgozó nő munkáját. Növelni kívánjuk a bébiételek forgalmát, és a mainál magasabb szinten szeretnénk ellátni a lakosságot diabetikus élelmiszerekkel is. Élvezeti cikkekre lakosságunk évente 50 milliárd forintot költ, körülbelül 40 százalékkal többet, mint ruházatra. Ebből a csoportból érdemes megemlíteni a szesz, a cigaretta és a kávé fogyasztását. Tizenöt év alatt az egy főre jutó fogyasztás a szeszből 100 százalékos alkoholban kifejezve 6 literről 10 literre, dohányból 1,8 kilogrammról 2,3 kilogrammra, kávéból pedig 15 dekagrammról közel 3 kilogrammra növekedett. 58»