Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-21
1493 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1494 is vannak már hasonló problémáink. Erről beszélt például Kovács elvtárs. Ezzel kapcsolatban azt szeretném újra aláhúzni, hogy mindannyiunk alapvető érdeke a gazdaságos termékszerkezet kialakítása. Ez a népgazdaság fejlődésének kulcskérdése. Persze, ezt úgy kell végrehajtani, hogy a lakosság ellátása kárt, hiányt ne szenvedjen. Jó alapot teremt számunkra ehhez egyrészt a vállalati törvény és annak végrehajtási rendelete, másrészt a Polgári Törvénykönyv, amelynek módosított változatát nemrég hagyta jóvá az Országgyűlés, és melyben van egy olyan kitétel, hogy tartós kapcsolatokat a vállalatok között büntetlenül megszakítani nem lehet, tehát annak következményei vannak, ha valaki egy tartós kapcsolatból visszalép. Ezt a mi törvényes rendünk biztosítja. Ugyancsak biztosítja törvényes rendünk annak az eljárási szabályzatnak a jó kialakítását, amit a zökkenőmentes átállás szükségessé tesz. Most ezen eljárási rend alatt azt kell értelmezni, hogy először is tökéletesen informáltnak kell lenni arról, hogy mi történik, mégpedig mindenekelőtt a vállalati szférában. Tehát azon kereskedelmi és iparvállalatok, illetve termelővállalatok, amelyek kapcsolatban vannak egymással, azok kölcsönösen tájékoztatni kötelesek egymást. Az eljárási rendnek, amelyet most alakítunk ki, ez lesz az első fontos szabálya. Tehát a termelővállalat megmondja azt, hogy mit akar változtatni termelési szerkezetén. Erre a kereskedelmi vállalat vagy egyszerűen azt mondja, hogy nyugodtan végre lehet hajtani ezt a változtatást, mert a kieső terméket importból, például a szocialista importból vagy pedig egy kisipari termelőszövetkezet, egy tanácsi vállalat, egy ÁFÉSZ, esetleg egy termelőszövetkezet termeléséből biztosítani lehet. Nos, ha ez a vállalatok közötti kapcsolatban nem tud elintéződni, akkor kell azt előírnunk, hogy ez kerüljön megfelelő felső szervhez, ahol döntést tudnak hozni, abban, hogy a kieső terméket honnan lehet pótolni. Ennek sok forrása lehet, így más hazai üzemek termelése, vagy a szocialista import, a fejlődő országokból származó import és a tőkés import is. Tehát ezeket az eljárási szabályokat a vállalati törvény minisztertanácsai végrehajtási rendeletének 15. §-a alapján most alakítjuk ki. És remélem, az eljárási rend rövid időn belül kialakul, és akkor a ma még itt-ott tapasztalható negatív jelenségek felszámolásra kerülhetnek. Sok szó esett itt a minőségről. Én úgy gondolom, itt az alapvető az, hogy először is legyen egy tökéletes, jó belső minőségellenőrzés a gyártó vállalatoknál. A második feladat, hogy legyen egy jó kereskedelmi minőségi átvételi rendszer. És a láncolat végén ehhez csatlakozik egy fogyasztói reklamációs rendszer, amelyről a törvény rendelkezik. Most, ha ezek jól funkcionálnak, akkor a minőség fokozatosan javulhat. Fontos feladat, hogy betartsuk mindezeket a szabályokat, amelyeket a különböző rendelkezések előírnak. Most engedjék meg az elvtársak, hogy egykét szóban foglalkozzam a kereskedelmi dolgozók ügyével, mert ez is nagyon sok hozzászólásban helyet kapott olyanformán, hogy nem kielégítő a kereskedelmi dolgozóknak az erkölcsi megbecsülése, és oly módon is, hogy az anyagi megbecsülés sem teljes, és ma még nem kielégítő. Ami az erkölcsi megbecsülést illeti, erre az a válaszom, hogy ez az országgyűlési ülés is szép példája annak, hogy hogyan becsülik meg a kereskedelmi dolgozókat. Emellett azonban én egyetértek azokkal a megjegyzésekkel, amelyek arról szóltak, hogy a negatív jelenségek túlságosan nagymértékben kapnak helyet a különböző hírközlő szervek munkájában, és kevés helyet kapnak a pozitív előjelű megnyilatkozási formák, magatartásformák. Én tehát e felvetésekkel tulajdonképpen egyetértek. A kérdés másik része az anyagi megbecsülés, más szóval a fizetések, kereseti viszonyok. Nos, erre. vonatkozólag azt tudom mondani, hogy én egy kicsit furcsa helyzetben vagyok, mert én a Kormányban a belkereskedelmet képviselem és ebben a minőségben én egyetértek a felszólalókkal. Itt azonban a Kormányt képviselem, és ebben a minőségben azt kell mondanom, hogy csak a népgazdaság lehetőségeinek arányában, ahhoz mérten tudunk ebben a kérdésben további intézkedéseket tenni. Éppen ezért a felszólaló elvtársak türelmét kérem, míg ezt az ügyet a kormány megfelelő időben és körülmények között megvizsgálja. Szó volt itt a kereskedelmi dolgozók szakképzettségének dolgairól is. A szakképzés ügyében én szóltam már az expozéban is. Itt most újra aláhúzom azt, hogy a mi szakképzésünk a megfelelő utánpótlást biztosítja. Mi egy ötéves időszak alatt kiképzünk több mint háromezer főiskolát, egyetemet végzett tanulót, a kereskedelmi vendéglátó szakmában. Azzal képzésünk, rendszerünk biztosítja, hogy egy ötéves időszak alatt körülbelül 20 ezren elvégzik a szakközépiskolát, 80 ezren vesznek részt a szakmunkásképzésünkben, és egy ötéves időszak alatt körülbelül 100 ezer a továbbképzésben részvevők száma. Ezek a számok biztosítják az utánpótlást. Sőt, mint ahogyan mondottam az expozéban, a szakképzési arány kis mértékű növelését is lehetővé teszik. Ezzel együtt az előfordulhat, hogy területenként probléma van a szakképzettségi szinttel. Vizsgálat tárgyává kell tennünk, hogy a szakképzett munkaerők hogyan csoportosíthatók át, illetve, hogy az adott területen milyen szakképzési lehetőség van az előttünk álló ötéves tervekben. Több elvtárs szólt a kereskedelem fejlesztéséről. A mi fejlesztésünk úgy néz ki, hogy egy ötéves terv időszakában, az V. ötéves tervben például összesen 900 ezer négyzetméterrel növeljük a kiskereskedelmi hálózat alapterületét, és amiről itt szó volt, a nagykereskedelemnél is 150 ezer négyzetméteres területnövelést irányoztunk elő, ami körülbelül 15—17 százalékos növelését jelenti raktárterületünknek. A kiskereskedelmi terület ugyanebben az időszakban szintén körülbelül 15—17 százalékkal növekszik. Mi úgy látjuk, hogy igazán jelentős problémáink Budapesten vannak. Emellett én elisme-