Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1949 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1950 a felelősséget viselni kell, senkire és semmi más- i ra nem háríthatjuk át. A szocialista gazdálkodásban nem engedhetjük meg, hogy egy időszak végén derüljön csak ki ós nagy meglepetést okozzon, hogy egy vállalatnál, hogy ;az általuk termelt áruik exportja nem gazdaságos, hogy a tőkés országból importált gépszerszám, nyersanyag szocialista országból is beszerezhető lett volna, vagy drágán importált berendezéseket különböző okokból nem használunk ki megfelelően. A gazdálkodás sikerének elemi feltétele, hogy a befektetett költségek valóban eredményt hozzanak, ne a beruházás megvalósítása során vagy a termelt áru eladása után derüljön ki, hogy nem érte meg, sőt ráfizettünk. Tisztelt Képviselőtársaik! A mai vitából is kiderült: hitelből sem egy vállalat, sem egy ország nem élhet tartósan. Ügy keli fölhasználnunik a beruházási, a fejlesztési összegeket, hogy valóban nagyobb hatékonyságot, jobb minőséget eredményezzen a fejlesztés, és népgazdaságunk így fejlődjön. Tisztelt Elvtársaik! Sarkalatos pontja további fejlődésünknek, hogy a társadalmi, a csoportos az egyéni érdekek között jobb összhangot teremtsünk. A fejlődés, iaz élet szüntelenül termeli a gondokat. Ez természetes. Az viszont nem természetes, hogy e gondokat, konfliktusokból fakadó feszültségeket nem ismerjük föl, vagy lassan és vontatottan oldjuk meg őket. Semmiféle szabályzási rendszer a konfliktusokat automatikusan nem oldja meg. De a szabályzórendszernek a mindenkori adott helyzethez igazítása, korszerűsítése elősegíti a vállalati és a népgazdasági tisztánlátást. Ezért a tervezett és már részben végrehajtott változtatásokkal egyet kell érteni, még akikor is, ha tudjuk, hogy azok az üzemek a gazdálkodó egységek jelentős részében kemény feladatok elé állítják a munkást, a vezetést, a vállalatok kollektíváit. Az eredményes, hatékony és jó minőségű munka, a rend és a fegyelem megteremtése, a dolgozók életkörülményeinek javítása szüntelen gondos mérlegelést, előrelátást, erélyt és megfontoltságot követel. A meglevő érdekellentétek helyenként akadályozzák, hogy a fő irányban előbbre jussunk, gyorsabban haladjunk. Elvileg mindenki egyetért azzal, hogy a csoport- vagy a vállalati érdek nem sértheti a társadalmi érdeket. Nem érvényesíthető a népgazdaság rovására. Ezt kell a gyakorlatban is érvényesíteni. Az utóbbi években megtanultuk, hogy a konfliktusok helyi konkrét feloldása egyetlen vállalatnál, egyetlen munkahelyen sem kerülhető el. Ebben nagy feladat hárul a helyi politikai és gazdasági vezetésre, de magukra a dolgozókra is. Elvtársaim! A népgazdaság egy és oszthatatlan. A központi irányítás és az üzemi önállóság egymást kiegészítve erősíti és nem gyengítheti ezt az oszthatatlanságot. Az viszont igaz, hogy népgazdaságunk egésze olyan, amilyenek a részei. Ahol tehát a részekkel gond van, ott a részeket külön-külön és állandóan tökéletesítene kell, mert csak együtt érvényesíthetik az egységes egész előnyét és erejét. Jól ismert, hogy a vezetői munkának is vannak normái. Elengedhetetlen követelmény, hogy a vezető jól végezze el a munkáját. Tudjon irányítani, hogy az ügyet előbbre vigye azon a helyen, ahol dolgozik. Teremtsen olyan légkört, hogy mindenki szívesen dolgozzék. Merjen és tudjon rendet és fegyelmet tartani. A jó munka elemi föltétele, hogy érezni lehessen: van követelmény, van elismerés, de szükség esetén van felelősségre vonás is. Ne vegyen senki semmit személyes sértésnek. A munkájának színvonalát mindezt figyelembe véve ítélik meg. Minden szinten van javítani és változtatni, vagy eldönteni való. Senki nem háríthatja másra a felelősséget saját kötelezettségeinek elhanyagolásáért. Szabályzási rendszerünk ebben segít, de meg kell tanulni mindenütt időben, megfelelő módon igent és nemet mondani. Dönteni. Azok a tennivalók, amelyeket az 1979. évi terv és költségvetési terv tartalmaz, reálisak. Megvalósításukhoz megfontoltságra, rendszerességre, konstruktív cselekedetre van szükség. Tisztelt Országgyűlés! Gazdasági feladataink következetes megvalósítása senkit nem menthet fel az élet- és munkakörülmények lazításával, a munkahelyi biztonság és az üzemi demokrácia erősítésével, a munkahelyi légkör fejlesztésével való állandó foglalkozás alól. Ezek nem választhatók el a gazdasági téren előttünk álló feladataink megoldásától. A mi rendszerünkben követelmény, hogy senkit se érjen sérelem, sem munkájában, sem életének és körülményeinek alakulásában, sem pedig jogainak és kötelezettségeinek érvényesülésében. Ha egy embert igazságtalanság, méltánytalanság ér, az a szocialista társadalomba, a munkáshatalomba vetett hitét gyengíti. Elvtársak! Az életszínvonal 1979-ben is tovább fejlődik, szerényebben ugyan, de tovább fejlődik. Növekszik a reálbér, a reáljövedelem; korábbi törekvéseinknek megfelelően a bérek az eddiginél jobban kell, hogy kötődjenek a teljesítményhez, a nyereség pedig a vállalatok és üzemek jövedelmezőségéhez. Megtaláltuk a lehetőséget ahhoz is, hogy emeljük a régi, alacsony nyugdíjakat. Erről Faluvégi elvtárs részletesen beszélt. A dolgozók szükségleteinek fokozott kielégítése attól függ, mennyire erős, szilárd a népgazdaság, mennyire gyarapodik gazdasági erőnk. Csakis a termelőmunka, csakis az erős népgazdaság biztosíthatja a jelenlegi életszínvonal megtartását és rendszeres továbbemelkedését, a felhalmozás, az elosztás bővülő lehetőségeit. A mi társadalmunkban a bérből és fizetésből élők élvezik gazdálkodásunk, munkánk minden eredményét: De, ha nem kielégítő a gazdálkodás, ha nem javulnak a termelés legfontosabb mutatói, ha a munka és a fegyelem kifogásolható, akkor mindennek a hátrányát mindenki érzékeli. Ezért tartják a dolgozók saját ügyüknek a célok elhatározását és megvalósítását; ezért is kíséri a dolgozók körében mind nagyobb érdeklődés minden szinten; mit és hogyan akarunk cselekedni. Tisztelt Képviselőtársak! Mint mindig, most is sok minden múlik azon, hogy azok, akik az 77 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ