Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-27
1951 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1952 anyagi javakat előállítják, s azok, aikiik irányítják a munkáit, a munkahelytől egészen a legmagasabb szintekig, megértik-e céljainkat, és hogyan dolgoznak, azok valóra váltásáért. Az utóbbi években — főleg a politikailag érett dolgozókban, a tái^sadalimunik fejlődéséért felelősséget érző emberekben — megnőtt az érzékenység a formál i s elemeikkel, a frázisokkal, a vezetés rossz módszereivel szemben. Ezek a vélemények általában egészséges formáiban jelennek meg. A dolgozók nagy többsége rendet, fegyelmet kíván, át akarják látni a feladatokat, ismerni akarják az összefüggéseket, és nekünK erre a hatalmas belső erőre, erre a pótolhatatlan erőforrásra megfelelően támaszkodni kell. Nekünk nem szabad „olcsón mérni" azokat a vívmányokat, amelyeket gazdaságunk eddig elért. Nem szabad lebecsülni azokat az eredményeket és értékeket, amelyek a dolgozók tenniakarásában rejlenek, és amelyeket a szocialista társadalom építése hozott felszínre. Az emberi önfeláldozást, lelkesedést, a közösségért gondolkodást és tenniakarást szocialista értékként kell kezelni. Becsüljük meg jobban a jól dolgozó munkást, a szocialista brigádok mozgalmát, a közösségért cselekvő embert, a tanuló embert. Szocialista fejlődésünk jelenlegi időszakában minden eddiginél jobban megköveteli, hogy a munkahelyeken, az üzemekben, a gyárakban, a hivatalokban minden kis és nagy kérdést közüggyé tegyünk. Az a vezetés érdemli meg a szocialista jelzőt, amely ki tudja váltani a dolgozó kollektívák érdeklődését a vállalat, a társadalom ügyei iránt, és képes a dolgozók aktivitását a jól átgondolt, világosan kijelölt feladatok megoldására Összpontosítani. Ahhoz, hogy az egyén saját ügyének tekintse a társadalom ügyét, nap-nap után tapasztalni kell, hogy ő sem marad magára gondjaival. A mi társadalmunk nyílt társadialom. Minden dolgunkat a közvélemény elé tárjuk, hiszen másképpen nem várhatjuk, hogy a dolgozók a megoldásban részt vállaljanak. Ez a gazdálkodásra is igaz. A dolgozók politikai érzékenysége és érettsége nem viseli el a nyíltság hiányát, az általánosságokat, a szócséplést. Ez nagyon jó dolog! Úgy kell ezt felfogni, mint a közösségért való gondolkodás, tenniakarás nagyon fontos bizonyítókát és biztosítékát. Az a vezető, aki nem így értékeli, alábecsüli ezt a mi társadalmunkban döntő jelentőségű energiát és nem tudja megoldani feladatát. Ezt az erőt tékozolja el, amelynek kibontakoztatásában a mi társadalmunk talán a legszebbet, a legemberibbet, a legnemesebbet nyújtotta. Elvtársak! A mi népgazdaságunk egészséges, megfelel a társadalmi fejlődés mai színvonalának. Már ki tudja elégíteni a legfontosabb társadalmi követelményeket, de mindezzel együtt ez a népgazdaság — minit egész társadalmunk — még fiatal, még nincs ereje teljében. Ne kérjük tehát számon tőle az érett kor minőségét, teljesítőképességét. Hadd idézzem Váci Mihály nagyon szép gondolatát a szocialista hazáról: „Oly sok viszály után, hogy végre hozzánk pártolt az emberiség igaza, mi érdemünk, s hogy e nemzeti ország néptűzhelye lett, otthonos haza. Miénk a gond most, úgy félteni sorsát, hogy a nép igazával nőjön szava." Tisztelt Országgyűlés! Szocialista építőmunkánk folytatásának változatlanul feltétele a béke. A Magyar Népköztársaság erejéhez képest részt vesz azokban az erőfeszítésekben, amelyeknek célja a béke fenntartása. De ennek változatlanul fontos feltétele a szocialista országok biztonságának állandó erősítése is. Ezt a biztonságot népeink érdekében óvjuk, mint a szemünk fényét. A Varsói Szerződés a mi népünk békés építőmunkájának is szilárd biztosítéka. Ezért maradéktalanul eleget teszünk a szerződósben vállalt kötelezettségeinknek és a biztonság megerősítése követelményeinek. Ezt követeli tőlünk a szocialista közösség és népünk sorsáért érzett felelősség. Elvtársak! A múltra tekintve és munkánk eredményeit számba véve, örülünk és büszkék vagyunk, a jövőbe nézve pedig optimisták, mert céljaink helyesek és vannak eszközeink a megvalósításra. Jogos ez az optimizmus, mert rendelkezünk tapasztalt munkássággal, parasztsággal, értelmiséggel, amely képes a feladatok megoldására. Képesek vagyunk a dolgozókat saját céljaik érdekében mozgósítani. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt lenini elveken nyugvó politikája pedig lehetőséget ad, feltételt teremt minden építő erő összefogására. Tisztelt Országgyűlés! Az 1979. évi terv- és költségvetési javaslatot pártom nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Szentkereszty Tamás 'képviselőtársunk. DR. SZENTKERESZTY TAMÁS. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tudom, nem könnyű feladatra vállalkoztam, amikor az 1979. évi állami költségvetés vitájában szólásra jelentkeztem. Nem vagyok közgazdász, a számok embere, orvos vagyok, s hogy mégis szólásra jelentkeztem, ennek oka, hogy a költségvetésben foglalt feladatokkal egyetértek, átérzem jelentőségüket, s ezt úgy a magam, mint a Békés megyei képviselőcsoport nevében támogatom. Költségvetésünk megértését elősegítette a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1978. december 6-i határozata, amelyben a Központi Bizottság áttekintette és értékelte eddigi gazdiasági eredményeinket, a (kialakult helyzetet, s megjelölte azokat a legfőbb feladatokat, amelyeket a következő költségvetési évben mindannyiunknak szem előtt kell tartani. Népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének megszilárdítása, javítása nemcsak a hozzáértő szakembereket foglalkoztatja. Egyre gyakrabban találkozom gazdasági természetű kérdések felvetésével a választópolgárok részéről, melyek nemcsak egyéni érdekeket tükröznek, hanem egyre inkább kicseng belőlük a társadalomért való felelősségvállalás érzése. Ezek a kérdések nem öncélúan vetődnek fel. A dolgozók érzik gazdasági életünk nehézségeit. Pártunk és kormányunk kitűzte azokat a feladatokká t, amelyek megoldásával népgazdaságunk helyzete rendeződhet. Most rajtunk a sor, hogy a végrehajtásban megtegyük a magunkét. Arra kell