Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1947 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1948 csak igazán el a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. Közös erővel meg kell változtatnunk azt a ma még sok helyen tapasztalható helytelen szemléletet, mely szerint kifizetődő a meglevő szellemi energiát a dolgok magyarázgatására fordítani. Nos, a jövőben ezt a nagy tőkét kamatoztassuk. A jobb, a hatékonyabb, a színvonalasabb megoldások keresésében, a végrehajtás következetesebb ellenőrzésében. Elért eredményeink minden alapot biztosítanak ahhoz, hogy még ha nehezebb körülmények között is, az 1979. évi feladatokat becsületes munkával, népgazdaságunkért érzett felelősséggel teljesíthetjük. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetésről szóló törvényjavaslatter vezettél egyetértek és azt elfogadásra javaslom a tisztelt Országgyűlésinek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.35—16.57. — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Gáspár Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. GÁSPÁR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az 1979. évi terv- és költségvetési javaslatban foglalt célokkal egyetértek. A kormány előterjesztése nyíltan beszél fejlődésünkről, eredményeinkről ugyanúgy, mint gondjainkról. Így van ez rendjén. Hiszen az újabb eredmények elérése és a meglevő gondok megoldása nemcsak a kormányzati szervek és nemcsak a gazdasági vezetők ügye, hanem valamennyiünké, egész dolgozó népünké. Népgazdaságunk eredményei jelentősek. Gazdaságunk erős. Mégsem lesz könnyű az 1979. évre kitűzött célokat megvalósítani. A képviselőtársak jól tudják: az a megállapítás, hogy „nem lesz könnyű", évtizedek óta mindig jelen van, amikor a feladatainkról beszélünk. És helyes, hogy jelen van, mert gazdálkodni, jól gazdálkodni mindig nehéz. Még szocialista viszonyok között is. A szocialista társadalom építésében minden területen előbbre alkarunk jutni. Arányos és harmonikus fejlődést akarunk továbbra is a társadalom építésében, de ehhez elsősorban a gazdaság terén kell biztosítanunk az alapokat. Ez pedig a mainál magasabb színvonalú irányító és gyakorlati végrehajtó munkát követel. Most az ipari termelés növekedése kissé visszafogott. Ennek természetes magyarázata, azon túl, amit már itt többen elmondtak, hogy a gazdasági fejlődés nagy eredményeinek létrehozása során kiindulópontunk nemcsak közgazdasági, hanem elsősorban politikai volt. Akkor az volt a cél, hogy mindenki számára munkahelyet teremtsünk. Ez a munkáshatalom elévülhetetlen érdeme, nagy történelmi cselekedete volt. A gazdaság fejlesztése terén tehát eddig is azt tettük, amit tenni kellett. Természetes azonban, hogy gazdaságunkat állandóan fejleszteni és tökéletesíteni kell, de most már elsősorban nem mennyiségileg. Ebben van a visszafogottabb fejlődés magyarázata többek között. Most az a feladat, hogyan lehet emelni a gazdálkodás, a termelékenység színvonalát, hogyan' lehet takarékosabban, fegyelmezettebben dolgozni. Céljainkkal összhangban, helyzetünknek megfelelő határozottsággal és felelősséggel kell foglalkozni a minőségi követelmények megvalósításával, a fejlesztés ágainak kiválasztásával, a differenciáltabb bér- és jövedelemgazdálrkodással. Az ipar mennyiségi fejlesztésének természetes velejárója volt — de tervezőmunkánk gyengesége is —, hogy több ma a munkahely, mint a munkaerő. Most az a törekvésünk, hogy ezen a helyzeten is változtassunk. Ezzel erősítjük, növeljük a munkahely becsületét is. Más szóval, most megint azt kell tennünk, amire a helyzet, a társadalom igénye, a dolgozók szükségleteinek kielégítése kötelez bennünket. Szocialista rendszerben még inkább természetes az a törekvés, hogy állandóan igazodj junik a korszerűség követelményeihez. Népgazdaságunkban megvan a lehetőség és a képesség, hogy ilyen értelemben megújítsa önmagát, és most erről a folyamatról van szó. Meg kell erősíteni és meg kell őrizni az eddigi vívmányokat, az elért színvonalat. Erőt kell gyűjtenünk, hogy még jobb feltételeket teremtsünk egy későbbi gyorsabb előrehaladáshoz. E munkához természetesen saját helyzetünkből kell kiindulni, de közben számolni kell a külső feltételekkel is. Sok a tennivaló. Ezért nagyon határozottan emelnünk kell a követelményeket mindenütt és mindenki munkája iránt. Változtatnunk kell azon, ami változást igényel. Ehhez nagy segítség, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi ülése eddigi eredményeinkre építve és gondjainkat számba véve, reálisan meghatározta fejlődésünk jövő évi irányát és a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket. Van mire építenünk. Számos olyan vállalat, gazdasági egység, állami gazdaság, termelőszövetkezet van, ahol nemcsak a műszaki feltételek felelnék meg a kor színvonalának, de a kollektíva munkája, a vezetők fölkészültsége és a munkahely légiköre is. Ezek a vállalatok tudják, mit kell csinálni. Tudnak élni az önállósággal. Igazodnak az új követelményekhez, a kor által követelt műszaki fejlődéshez, a piac szükségleteihez. Nincsenek értékesítési gondjaink vagy legalábbis nem alapvetőek. Az üzemi demokrácia is egyre jobban érvényesül náluk. A társadalmi és csoportérdeket összhangba hozzák, szigorúan, a társadalmi érdek elsőbbsége alapján. Nem pocsékoljak a munkaerőt, az anyagot. Nem gyártanak senkinek sem kellő gazdaságtalan termékéket. Az irányító minisztériumoknak, a felügyeleti szerveknek ilyen gazdálkodást kell segíteniük és mások előtt követendő példaként állítaniuk. A gazdálkodás számunkra nem valamilyen rejtélyes, tőlünk független, rajtunk kívül álló folyamat. A szocialista társadalom egyik nagy előnye éppen abban rejlik, hogy lehetővé teszi a gazdaság tervszerű irányítását. Ez igen nagy felelősséget jelent mindannyiunk számára. Ezt