Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1945 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1946 tehát a készletezőknek négy darab magyar gyű­rűt kell eladni ahhoz, hogy az egy, importból származó gyűrű bevételét elérje. Vagy nézzük a Kantakta Alkatrészgyár termelési gondjait. Elsősorban a megfelelő mennyiségű és minősé­gű anyagellátás hiányát keli említenem. A ha­zai alapanyagok választéka szűkül. A szelektív iparpolitikát érvényesíteni kell, ez igaz. Az ere­deti céllal azonban már ellentétes az a törek­vés, hogy számos szocialista országból beszerez­hető anyagok köre is csökken, s a korábbi szál­lításokat tőkés importból pótolják. Például a Csepel Fémmű által az előző években szállított sárgaréz szalag egy részét a Kontaktának 1978­ban tőkés behozatallal kellett helyettesítenie. Az alapanyag, a félkész termékek és alkatré­szek ellátásának gondjai egyrészt a vállalatok közötti szerződési fegyelem lazulásából fakad­nak. A szállítási határidőket általában késve igazolják vissza, és szinte szokássá vált, hogy a negyedévekre igényelt anyagokat csak későb­bi időpontra fogadják el. Természetesen ebben a helyzetben ütemesen termelni, készletekkel hatékonyan gazdálkodni nem lehet. E példákkal is szerettem volna alátámasztani, hogy nekünk népgazdasági szintű tervezéssel is biztosítani kell a gazdaságosan, jól működő termelővállala­tok biztonságát, azt, hogy rövid és hosszabb tá­von is beszerezhessék a folyamatos termelésük­höz szükséges alapanyagokat, alkatrészeket. A jövő évben a vállalati munkában rejlő tartalékok mozgósítása döntő tényező gazda­ságpolitikai céljaink megvalósításában. Ismert, mondhatnám azt is, hogy sokat ismételt fel­adatókról van szó : a munkaszervezésről, a mun­kafegyelem erősítéséről, az ösztönző belső érde­keltségi rendszer 'kialakításáról. Megkérdezhe­tik, hogy mindezt miképp gondolom, vagyis konkrétam a vállalatok hogyan szolgálják a nép­gazdaság érdekeit; úgy például, ahogy az Épí­tőipar-gépesítő Vállalatnál tették, illetve, ahogy a terveiket formálják az 1979-es esztendőre. A vállalat, amely az országban a toronydaruk leg­nagyobb gazdája, az építőipariszerkezet-építés­ben meghatározó. A daruk jobb kihasználására, teljesítményük és hatékonyságuk gyorsabb nö­velése erdőkében a vállalat vidéki, regionális egységeket hoz létre. Ezek a bázisok a daru munkájához szüksé­ges kezelő, szerelő és javító tevékenységet együtt, összpontosítva végzik. Csökkentik tehát a szerelésből, a javításból és az átirányításból adódó kieső időt. De ez csak az egyik oldal, s mellé a másik; 1979. április 1-től az eddig óra­bérben foglalkoztatott darulkezeiőknél teljesít­ményen alapuló bérrendszert vezetnek be. A gépekezelők és az építőbrigádok érdekelt­sége tehát közös alapokra kerül. Talán nem kell külön hangsúlyoznom az intézkedések várható kedvező hatását a beruházások meggyorsítá­sában. Számomra ezekből a példákból az a leglé­nyegesebb, hogy a vállalati munkának egy-egy részterületét érintve döntő lépés lehet az orszá­gos érdekeket szem előtt tartva közvetlenül így is lehet a népgazdasági célokat megvalósítani, teljesíteni. Tisztelt Országgyűlés! A főváros V. ötéves fejlesztési terve a megvalósulás útján halad. Az első három év tapasztalatai alapján elmondhat­juk, hogy a terv fő céljai nagyrészt időarányo­san teljesültek és minden reményünk megvan arra, hogy néhány kivételtől eltekintve 1980­ig egészében is megvalósuljanak. Az építőipai­néhány területen pótolta a lemaradását 1978­ban. Ugyanakkor továbbra is feszültségek van­nak a'kapcsolódó létesítmények határidőre tör­ténő átadásában, például a tervezettnél keve­sebb tanterem épült és sOk a gond a kereske­delmi hálózat fejlesztésében is. A beruházások szervezettsége, koncentrált­sága, előkészítettsége kívánnivalót hagyott ma­ga után. Meggyőződésünk, hogy az említett te­rületeken az eddigieknél fegyelmezettebb mun­kával, szigorúbb ellenőrzéssel és irányítással, ha kell, szankciókkal jelentékeny tartalékok szabadíthatók fel. Az eredményesebb munka feltételei adot­tak, . hiszen pártunk és kormányunk döntése 1979-ben is kedvező lehetőségeket teremt Bu­dapest fejlesztésére, a lakosság ellátásának ja­vítására. Ez bizonyítja, hogy jövőre az 1978. évinél mintegy 10 százalékkal többet fordítha­tunk beruházásokra, és szinte ugyanennyivel többet költségvetési intézményeink működteté­sére, fenntartására. Mindez lehetővé teszi szá­munkra, hogy a jövő évi fejlesztési céljainkat eredeti, az V. ötéves tervünkkel összhangban állítsuk össze. Jóleső érzéssel látjuk, hogy a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács továbbra is fontos feladatának tekinti a kerületek között ma még meglevő színvonalbeli különbségek fo­kozatos megszüntetését. A gyors és állandó gya­rapodás a főváros XX. kerületének az elmúlt esztendőkben minden korábbi időszakot meg­haladó, soha nem látott dinamikus fejlődését tette lehetővé. Az eredményeket kerületünk la­kossága is méltányolja, és elismeréssel szól az előrelépésről. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy ma már a kerület lakosait, dolgozóit bátran lehet mozgó­sítani feladataink megvalósítására, hiszen sa­ját szemükkel látják erőfeszítésük, támogatá­suk gyümölcsét. Kerületünk fejlődését reprezentálja a vá­rosközpont kialakítása és a jó ütemben épülő dél-pesti kórház, amelynek jelentőségéről, azt hiszem, nem szükséges szólni, hiszen jól ismer­jük a fővárosi helyzetet. Dicséret illeti az építők munkáját, és re­méljük hasonló elismerést vívnak ki a szakipari munkások is azzal, hogy 1980-ban a kórházat átadhatjuk a gyógyítás céljának. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1979-es gaz­dasági tervek megvalósítása új szabályozókat, intézkedéseket igényeltek. Az eredményesebb munkához azonban fazonigazítást kell végez­nünk a szemléletünkben is. Ehhez az igazítás­hoz ugyan nem lehet mechanikusan dolgozó ollót kapnunk, de tudjuk és pontosan ismerjük, hogy mindenekelőtt a vezetői, az állampolgári fegyelem és felelősség terén min és miképpen kell változtatnunk. Állítom, hogy a fejekben rejlő hallatlanul nagy« tartalékok feltárásával, a cselekvési egység megteremtésével juthatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom