Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1943 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1944 a fogyasztói megkárosítás lehetősége e területen megnövök edett. Tisztelt Országgyűlés! A kormány által beterjesztett, az 1979. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Csillik András képviselőtársunkat illeti a szó. CSILLIK ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1979. évi terv és költségvetés tárgyalása mindnyájunikat arra késztet, hogy felelősségtudattal szembenézzünk azokkal a szigorú gazdasági követelményekkel, amelyéket az ország gazdasági helyzete támaszt. Mindezt szinte vállalnunk kell, a bonyolult feladatot, az erőket összefogva, jobb minőségű, szervezett munkát kell végezni. Kritikus önvizsgálatra van szükség, s engedtessék meg a megjegyzés: elkelt volna belőle valamennyi talán a pénzügyminiszter expozéjában is, hogy a maga teljességében és következetesen szerezzünk érvényt annak a gazdaságpolitikai koncepciónak, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa meghatározott, s amely alapját képezte az V. ötéves terv kidolgozásának. Ez a koncepció abból indul ki, hogy a magyar népgazdaság teljesítőképességét, hatékonyságát fokozva, munkánkat magasabb színvonalra emelve, képessé kell válnunk arra, hogy megfeleljünk a módosult, keményebb külgazdasági feltételeknek, és az intenzív fejlődési szakasz követelményeinek. Ügy vélem, az egyensúly megjavítása, és mindenekelőtt a népgazdaság teljesítőképességének fokozása a termelés gazdaságosságának növelésén, összefoglalóan: a hatékonyság javításán múlik. Ennek a feladatnak csak akkor tehetünk eleget, ha gazdaságpolitikánkat érti és támogatja a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiségiek. Ma a dolgozó emberek nem azt várják tőlünk, hogy újra meg újra meghirdessük a változás szükségességét, hanem, hogy minden szinten következetesen képviseljük, érvényesítsük kidolgozott gazdaságpolitikánlkat Ez a gazdaságpolitika fontos összetevője pártunk politikájának. Fő céljaiban, alapvonalában ez a gazdaságpolitika hosszú évek óta jól szolgálja a magyar dolgozó nép érdekeit. Az 1972-es novemberi központi bizottsági ülés nem kitérőt jelentett a párt alapvető politikai, gazdaságpolitikai vonalától, hanem az akkor elhatározott fontos gazdaságpolitikai, politikai intézkedések a Dárí; politikai fő vonalának érvényesítését szolgálták. Megerősítették a párt és a munkásosztály kapcsolatát, kiigazították, korrigálták a munkásosztály helyzetében, az ipari nagyvállalatok jelentős csoportjában, helyzetében kialakult kedvezőtlen tendenciákat. Budapestnek nagy szerepe van a magyar népgazdaságban. Ennek tudatában jó meggyőződéssel, teljes szívvel támogatjuk a jövő évi terv és költségvetés előirányzatait, megteszünk mindent a Központi Bizottság december 6-i határozata szellemében azok teljesítéséért. Tisztelt Országgyűlés! A főváros iparában a termelés alakulása az országos helyzetképpel sok tekintetben megegyező, ugyanakkor több, az átlagostól eltérő tendencia is érvényesült. 1978-ban Budapest szocialista iparának termelésnövekedése összességében megközelíti az országos előirányzat alsó határát. A termelési volumen várhatóan 5—5,5 százalékkal haladja meg az 1977. évit, a fejlődési ütem azonban az előző évinél alacsonyabb. Az állami ipar fő ágazatai közül a nehézipar termelése nagyobb mértékben nő, míg a könnyűipar növekedési üteme mérséklődik. A belföldi értékesítés sajnos a fővárosban is gyorsabban emelkedik, mint a kivitel, ráadásul az exportált termékek költséghányada kedvezőtlenül alakult. A ráfordítások összege nagyobb mértékben nőtt, mint az árbevétel. A foglalkoztatottak száma ebben az esztendőben is tovább csökkent. A szocialista iparban jelenleg több mint 50 ezerrel dolgoznak kevesebben az 1975. évinél. A munka termelékenysége ennék ellenére a kelleténél mérsékeltebb ütemben nőtt. A beruházási tevékenység az idén is tovább élénkült, a növekedés üteme azonban kisebb lesz, mint tavaly volt. Nem sorolom tovább a tényeket, levonható következtetéseket, hiszen már az eddig is elmondottakból jól lehet érzékelni, miért váltak szükségessé a Központi Bizottság határozatában és az előttünk fekvő törvényjavaslatban megfogalmazott intézkedések. A valós kép kialakításához elengedhetetlenül hozzátartozik az a tény, hogy az elmúlt időszakban Budapesten is tanúi voltunk tiszteletreméltó erőfeszítéseknek. Ennek ellenére még mindig nem tudjuk mindenütt biztosítani a népgazdasági érdek elsődlegességét. A miértekre keresve a választ nagy szerepet játszott az irányító munkánk gyengeségében a népgazdasági terv céljait időnkint mellékvágányra juttató szemlélet és gyakorlat. Teljesen igaz a megállapítás, hogy a vállalatok termelésüket továbbra sem rendelték alá a népgazdaság kedvezőtlen egyensúlyi helyzete javításának. Ugyanakkor az is igaz, hogy az érdekék helyes rangsorolására nem is mindig ösztönöztünk kellőképpen. Nagyon sok tenniakaró vezető számtalan esetben azzal a gonddal viaskodik, hogy egyegy termék gyártásánál, vagy egy-egy helyi döntés meghozatalánál mikor is képvisel tényleges népgazdasági érdékeket. A másik, nem kevésbé feszítő gond, hogy sokszor akkor is hónapok, sőt évek kellenek a döntés meghozatalához, amikor már pedig teljesen megérett a helyzet az intézkedésre. Erre saját választókerületemből is hozhatók nem egy példát. Közülük az egyik legszemléltetőbb a Csepel Autó dugattyúgyűrű gyárának helyzete. A jövőt meghatározó, a tervezést befolyásoló hovatartozást illetően lassan két esztendeje folyik a huzavona. A vita ellenére azért dolgoznak az emberek. Információink szerint a készletező vállalatok jelentős mennyiségű, azonos nagyságú és talán valamivel jobb minőségű gyűrűket rendelnék, de nem tőlük, hanem importból, kemény valutáért. Az az igazság, hogy a készletező vállalatokat semmi sem ösztönzi a hazai gyűrűrendelésre. Az importtermékek a négyszeres ár miatt ugyanolyan árrést jelentenek,