Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1875 Az Országgyűlés 26. ülése, úgy gondolom, nagyon szigorúan a népgazdasági érdeket kell elsődlegesen kezelni. Mint ahogyan eddig az 1400 kilométernél, úgy gondolom, hogy a jövőben is megfelelő megoldásokat találunk. Teljesen egyetértek viszont Daradics elvtársnak azzal a kívánalmával, hogy az ágazat a következő tervidőszakokban ahhoz, hogy körülbelül ezt a teljesítményt ilyen színvonalon, sőt növekvő színvonalon nyújtsa, a részesedése valamelyest emelkedjék. Természetesen erre semmiféle elkötelezettségünk jelenleg nincs, ez a további munka az ötéves tervek feladata, hogy kialakítsuk. Teljesen érthető a rakodógépek egész problematikája. Kangyalka elvtárs az Országgyűlés ipari bizottságának ülésén ezt ugyancsak felvetette. Soltész elvtárssal közben néhány s^ót váltva, azt tudom mondani, hogy a rakodógépek alkatrészellátása valóságos és égető gond. Javításuk szintén megoldhatatlan feladat. Egy szövetkezet foglalkozik ezzel nagyobb volumenben. Arra nem tudok most semmit sem rögtönözni, hogy egy 600—800 fős gyárat érdemes lenne-e erre építeni. Az tudom mondani, hogy a rakodógépek alapvetően négy országból érkeznek hozzánk, ezenkívül sokféle és fajta rakodó- és szállítógép működik. Hogy egyik gyár keretében ennyiféle és ennyifajta alkatrészt hogyan, miképpen lehetne megoldani, illetve a javítását —, azt hiszem, hogy meglehetősen bonyolult feladat. A KGM ebben kezdeményező lépéseket tett, amit Kangyalka elvtársnak a bizottság ülésén már el is mondtak. Az OMFB-nek van erről egy országos tanulmánya, azt hiszem, hogy kedvező kibontakozás jelei az integrációval is lehetségesek, azonban meg kell mondani őszintén, hogy ez nem gyors, hanem meglehetősen lassú folyamat, és fel kell készülnünk arra, hogy részben profiltisztítással, részben egyéb eszközökkel ezt a Kangyalka elvtárs által felvetett problémát megoldjuk. Marton elvtárs az Ml-es autópálya ügyét vetette fel. Tegnap kaptuk meg azt az iratot, amelyet ő már itt ismertetett, a megyei szervek álláspontját az Ml-es autópálya vonalvezetésének kialakításával kapcsolatban. Mi is meglehetősen gondolkozunk ezen. Szakmai kérdés. De szíves figyelmébe ajánlom azt, hogy a jelenlegi állapot szerint ez több mint félmilliárdot jelent. És azt hiszem, ilyen nagyságrendet nagyon nagy lelkiismeretességgel és körültekintéssel kell eldönteni, amikor majd véglegesen meghatározzuk az M l-es nyomvonalát. Természetesen felvetődött a vitában az M7-es, az M2-es. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek a zsúfoltságok, forgalmi feszültségek ezeken a pályákon fennállanak, de amikor egy kilométer autóút 40 és 110 millió forint között ingadozik, különböző viszonyoktól függően, a képviselő elvtársak érzékelhetik, hogy rendkívül nagy nagyságrendekről van szó. Az igény meglehetősen nagy, a lehetőség ennél lényegesen kisebb. Elvtársak! A hozzászólások nagyon sok olyan elemet tartalmaztak, amelyeket a további munkánkban figyelembe vehetünk. Azt is mondhatnám, hogy ez a vita ismét gazdagabbá tett bennünket, és az önök bátorításával, azzal, 78. október 27-én, pénteken 1876 hogy a felszólalásukkal — én legalábbis úgy értelmezem — támogatják munkánkat. A végrehajtásról szóló jelentésünket és azokat a főbb irányokat, amelyeket fejlesztési célokként kitűzünk — a közlekedéspolitika továbbfejlesztésénél elfogadják. Ennek a birtokában is nagyobb biztonsággal készülhetünk arra, hogy közösen a kormány elé terjesztjük azt a részletes végrehajtási programot is, amely konkrétan a közlekedéspolitika továbbfejlesztését jelenti. Elvtársak ! Ez a vita is, de általában a mindennapi élet bizonyítja, hogy munkánk a teljes nyilvánosság előtt folyik. Azt szokták mondani, hogy a hibáinkat gyakran elfelejtjük akkor, ha csak magunk ismerjük azokat. Minket ez a veszély egyáltalán nem fenyeget, mert erényeinket és fogyatékosságainkat együtt, közösen látjuk és teszünk erőfeszítéseket is a megoldásukra. Aat hiszem, nem értik félre, ha azt mondom, hogy ez a vita is mutatja természetesen, hogy mindenkinek a saját pátriája a legkedvesebb. Teljesen érthető, hogy a terheket és a gondokat itt érzik a legelementárisabban, de ezen a téren — mint az elmúlt években is, és a jövőben is minden bizonnyal így lesz — vitatkozni fogunk. Nagyon remélem, hogy a kölcsönös megértés és belátás alapján mindig meg is fogunk egyezni. Ezek a viták — szerencsénkre — sokszor szenvedélyesek, de nagyon elvszerűek. Azt hiszem, az ilyen kérdésekben a szenvedélyeket nem kell elítélni, mert enélkül tényleges tettek nem hiszem, hogy nagyon születnének. Ezt az elvi viszonyt, magatartást a jövőben is nagy igénnyel — ahogy szokták mondani — önmagunkkal szemben is támasztjuk, és mindenképpen így akarunk a területi szervekkel együttműködni. Igen tisztelt Képviselő Elvtársak! Még egyszer köszönetet mondok a támogatásért, köszönetet mondok azért a bátorításért, amely az elhangzottakból felénk csendült. Kérem, higgyék el, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy rászolgáljunk erre a bizalomra azáltal, hogy a szállítás területén a népgazdaság és a közönség igényeit kielégítsük. Végezetül kérem az Országgyűlést, fogadja el az írásos és a szóbeli beszámolót, valamint a hozzászólásokra adott válaszomat. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolóját jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolóját a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról és továbbfejlesztésének főbb irányairól jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! A napirend szerint áttérünk az interpellációkra. Dr. Schnitzler József képviselőtársunk interpellál az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökéhez, a környezetvédelmi törvény végrehajtása tárgyában.