Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1875 Az Országgyűlés 26. ülése, úgy gondolom, nagyon szigorúan a népgazda­sági érdeket kell elsődlegesen kezelni. Mint ahogyan eddig az 1400 kilométernél, úgy gon­dolom, hogy a jövőben is megfelelő megoldáso­kat találunk. Teljesen egyetértek viszont Daradics elvtárs­nak azzal a kívánalmával, hogy az ágazat a kö­vetkező tervidőszakokban ahhoz, hogy körülbe­lül ezt a teljesítményt ilyen színvonalon, sőt növekvő színvonalon nyújtsa, a részesedése va­lamelyest emelkedjék. Természetesen erre sem­miféle elkötelezettségünk jelenleg nincs, ez a to­vábbi munka az ötéves tervek feladata, hogy kialakítsuk. Teljesen érthető a rakodógépek egész proble­matikája. Kangyalka elvtárs az Országgyűlés ipari bizottságának ülésén ezt ugyancsak fel­vetette. Soltész elvtárssal közben néhány s^ót váltva, azt tudom mondani, hogy a rakodógépek alkatrészellátása valóságos és égető gond. Ja­vításuk szintén megoldhatatlan feladat. Egy szö­vetkezet foglalkozik ezzel nagyobb volumenben. Arra nem tudok most semmit sem rögtönözni, hogy egy 600—800 fős gyárat érdemes lenne-e erre építeni. Az tudom mondani, hogy a rako­dógépek alapvetően négy országból érkeznek hozzánk, ezenkívül sokféle és fajta rakodó- és szállítógép működik. Hogy egyik gyár keretében ennyiféle és ennyifajta alkatrészt hogyan, mi­képpen lehetne megoldani, illetve a javítását —, azt hiszem, hogy meglehetősen bonyolult feladat. A KGM ebben kezdeményező lépése­ket tett, amit Kangyalka elvtársnak a bizottság ülésén már el is mondtak. Az OMFB-nek van erről egy országos tanulmánya, azt hiszem, hogy kedvező kibontakozás jelei az integrációval is lehetségesek, azonban meg kell mondani őszin­tén, hogy ez nem gyors, hanem meglehetősen lassú folyamat, és fel kell készülnünk arra, hogy részben profiltisztítással, részben egyéb eszkö­zökkel ezt a Kangyalka elvtárs által felvetett problémát megoldjuk. Marton elvtárs az Ml-es autópálya ügyét vetette fel. Tegnap kaptuk meg azt az iratot, amelyet ő már itt ismertetett, a megyei szervek álláspontját az Ml-es autópálya vonalvezetésé­nek kialakításával kapcsolatban. Mi is meglehe­tősen gondolkozunk ezen. Szakmai kérdés. De szíves figyelmébe ajánlom azt, hogy a jelenlegi állapot szerint ez több mint félmilliárdot jelent. És azt hiszem, ilyen nagyságrendet nagyon nagy lelkiismeretességgel és körültekintéssel kell el­dönteni, amikor majd véglegesen meghatároz­zuk az M l-es nyomvonalát. Természetesen felvetődött a vitában az M7-es, az M2-es. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek a zsúfoltságok, forgalmi feszültségek ezeken a pályákon fennállanak, de amikor egy kilométer autóút 40 és 110 millió forint között ingadozik, különböző viszonyoktól függően, a képviselő elvtársak érzékelhetik, hogy rendkívül nagy nagyságrendekről van szó. Az igény meglehető­sen nagy, a lehetőség ennél lényegesen kisebb. Elvtársak! A hozzászólások nagyon sok olyan elemet tartalmaztak, amelyeket a további munkánkban figyelembe vehetünk. Azt is mondhatnám, hogy ez a vita ismét gazdagabbá tett bennünket, és az önök bátorításával, azzal, 78. október 27-én, pénteken 1876 hogy a felszólalásukkal — én legalábbis úgy ér­telmezem — támogatják munkánkat. A végre­hajtásról szóló jelentésünket és azokat a főbb irányokat, amelyeket fejlesztési célokként ki­tűzünk — a közlekedéspolitika továbbfejleszté­sénél elfogadják. Ennek a birtokában is na­gyobb biztonsággal készülhetünk arra, hogy közösen a kormány elé terjesztjük azt a részle­tes végrehajtási programot is, amely konkrétan a közlekedéspolitika továbbfejlesztését jelenti. Elvtársak ! Ez a vita is, de általában a min­dennapi élet bizonyítja, hogy munkánk a teljes nyilvánosság előtt folyik. Azt szokták mondani, hogy a hibáinkat gyakran elfelejtjük akkor, ha csak magunk ismerjük azokat. Minket ez a ve­szély egyáltalán nem fenyeget, mert erényeinket és fogyatékosságainkat együtt, közösen látjuk és teszünk erőfeszítéseket is a megoldásukra. Aat hiszem, nem értik félre, ha azt mon­dom, hogy ez a vita is mutatja természetesen, hogy mindenkinek a saját pátriája a legkedve­sebb. Teljesen érthető, hogy a terheket és a gondokat itt érzik a legelementárisabban, de ezen a téren — mint az elmúlt években is, és a jövőben is minden bizonnyal így lesz — vi­tatkozni fogunk. Nagyon remélem, hogy a köl­csönös megértés és belátás alapján mindig meg is fogunk egyezni. Ezek a viták — szerencsénk­re — sokszor szenvedélyesek, de nagyon elv­szerűek. Azt hiszem, az ilyen kérdésekben a szenvedélyeket nem kell elítélni, mert enélkül tényleges tettek nem hiszem, hogy nagyon szü­letnének. Ezt az elvi viszonyt, magatartást a jö­vőben is nagy igénnyel — ahogy szokták mon­dani — önmagunkkal szemben is támasztjuk, és mindenképpen így akarunk a területi szer­vekkel együttműködni. Igen tisztelt Képviselő Elvtársak! Még egy­szer köszönetet mondok a támogatásért, köszö­netet mondok azért a bátorításért, amely az el­hangzottakból felénk csendült. Kérem, higgyék el, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy rászolgáljunk erre a bizalomra azáltal, hogy a szállítás területén a népgazdaság és a közönség igényeit kielégítsük. Végezetül kérem az Országgyűlést, fogadja el az írásos és a szóbeli beszámolót, valamint a hozzászólásokra adott válaszomat. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter be­számolóját jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel sza­vazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szava­zástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a közlekedés- és postaügyi miniszter beszámo­lóját a közlekedéspolitikai koncepció végrehaj­tásáról és továbbfejlesztésének főbb irányairól jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! A napirend szerint áttérünk az interpellációkra. Dr. Schnitzler József képviselőtársunk in­terpellál az Országos Környezet- és Természet­védelmi Hivatal elnökéhez, a környezetvédelmi törvény végrehajtása tárgyában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom