Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1859 Az Országgyűlés 26. ülése, 1 átadásra kerül az első trolibuszvonal, amelyet az elvárható jó tapasztalatok alapján több más trolibuszvonal kiépítése fog követni nemcsak Szegeden, hanem a többi vidéki nagyvárosban is. A budapesti tömegközlekedés integrált rendszere, amelyen azt is értjük, hogy a célnak legjobban megfelelő közlekedési eszközt lehet egymásra épülve alkalmazni, rendkívüli szervezési és gazdasági előnyöket rejt magában. A budapesti közlekedésszervezést követésre méltó példaként említette számos nemzetközi kongresszus és a szakfolyóiratok is elismeréssel írnak erről. Nagyon örülnének Párizsban vagy Londonban, de több más ország fővárosában is, ha elérnék azt, hogy tömegközlekedési járműveik átlagsebessége a 17 kilóm éter/órát csak megközelíti. Kedves Képviselőtársak! Szeretnék szólni a hazai ipar és a BKV munkakapcsolatáról, mely színvonalában, módszerében szintén nagy fejlődésen ment keresztül. Amíg 10 évvel ezelőtt az volt az alapkérdés, hogy egyáltalán vásárolható-e közlekedési eszköz, ma már késztermék vonatkozásában minden mennyiségi igényt kielégítenek. Minőségi változást jelent továbbá, hogy sikerült bevonni a szakszerű javító tevékenységbe a motort, a hátsó futóművet és a kormányművet előállító gyárakat. A Csepel Autógyár például a jó minőségű kormányok azonnali szállítása mellett cseredarabos rendszerben vállalta a javítást, de ugyanilyen jó és szakszerű az együttműködés a győri motorfelújítás, az AFIT által vállalt hátsó és mellső tengely javításánál is. Egyre inkább megértik azt, hogy az iparnál a minőség javítása céljából befektetett 100 óra a javítás és karbantartás területén ezer órákat takaríthat meg. Ezért is fogadtuk nagy örömmel az Ikarusz-gyár képviselőjének a Parlament ipari bizottsági ülésén elhangzott ígéretét, mely szerint a BKV által kért fokozott korrózióvédelmet elvállalta és ezáltal a járműkarosszéria élettartamát előreláthatólag 30—50 százalékkal lehet növelni. Mindezekért az előrelépésékért köszönet illeti meg a járműipari vállalatok vezetőit és kollektíváit. Tisztelt Országgyűlés! Ma a BKV legfőbb nehézsége a többi szocialista országhoz hasonlóan az, hogy nem lehet elegendő járművezetőt munkába állítani. A létszámhiány a BKV-nál azt eredményezte, hogy a minimális üzemeltetéshez képest 20 százalékos járművezetői hiánynval bonyolódik a forgalom, amely az elvárhatónál sokkal nagyobb terheket ró az amúgy is kedvezőtlen körülmények között dolgozó járművezetőkre. Ezek az emberek folyamatos üzemben havonként átlag 2—3 szabadnapot kapnak csak, s nem ritka, hogy osztott műszakot kénvtelenek teliesíteni, tehát kora hajnalban dolgoznak, majd hazamennek és a délutáni csúcsban ismét vezetnek. A Fővárosi Tanács és a BKV összeállította azokat az elképzeléseket, amelyek előreláthatólag lehetővé tennék a mértéktelen túlóráztatás megszüntetését, s a járművezetők emberi körülményeinek biztosítását. Kérem az illetéke- I 78. október 27-én, pénteken 1860 seket, hogy gyors döntésükkel segítsék elő a főváros gondjának mielőbbi megoldását. Befejezésül szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az elmúlt 10 év soha nem látott fejlődést eredményezett közlekedésszervezési, technikai és a dolgozók szociális ellátottsága tekintetében, örülök, hogy én is hozzájárulhattam ahhoz a felelősségteljes munkához, mely a budapesti közlekedési koncepció kidolgozásában alapozódott meg és bátran kijelenthetem, hogy eredményeként leraktuk egy világváros közlekedésének alapjait. Lehet, hogy voltak rövid távon népszerűtlen intézkedéseink, amelyek múló bosszúságokat okoztak az utasoknak. De az egészet tekintve, a befektetett munka már eddig is szép eredményéket hozott és megvan a biztosíték arra, hogy a most előterjesztett közlekedésfejlesztési elképzelések megvalósítása még nagyobb sikerrel jár. A miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Klabuzai Miklós képviselőtársunk. KLABUZAI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársaik! A részünkre kiadott írásos tájékoztató anyag és a miniszter elvtárs szóbeli kiegészítése szemléletesen bizonyítja, hogy az Országgyűlés által 1968-ban elfogadott és jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása eredményesen folyik. Megyénkre, Somogyra is ez a jellemző. Ügy gondolom, hogy az elért eredményeket mindannyian jóleső érzéssel vesszük tudomásul, azok külön méltatást nem igényelnek, hisz önmagukért beszélnek. A közlekedési ágazat szervezettsége, igényekhez való közelítése rendkívül fontos gazdasági tényező, de fontos része az életszínvonal-politikai kérdéseknek is. Megyénkben mindezek mellett jelentős igény a Balaton déli partján az idegenforgalom mozgásterének és a tranzitforgalom átbocsátóképességének a biztosítása is. E tényező késztetett felszólalásra, mert a választókerületem Siófok város és a Balaton déli partjának mintegy 30 kilométeres szakasza. Az írásos anyagból az is kiolvasható, hogy az ágazat vezetése igyekszik a rendelkezésre álló eszközöket úgy elosztani, hogy a népgazdaság szállítási igényeinek elsődlegességét szem előtt tartva, a közlekedési igények kielégítését is biztosítsa. Sajnos, ez a Balaton déli partjára, ha csak évi 5—7 hónapról is van szó, nem mondható el. Éppen ezért szükségesnek tartom e fórumon is megemlíteni az idegenforgalmi mozgásnak a közlekedéssel összefüggő néhány kérdését. Annál is inkább, mivel az írásos anyagban megfogalmazott feladatokban az M 7es autópálya további szakaszának kiépítése csak 1995-re van tervezve. Ügy vélem, a jelenlegi és a várható forgalomra tekintettel, hogy ezen autópályaszakasz megépítése ennyire nem tolható ki a közlekedés akadályoztatása nélkül. Ismert, hogy országunk idegenforgalma évről évre növekszik. Az is köztudomású ma már, hogy az életszínvonal növekedése a belső mozgást is jelentős mértékben növeli.