Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1847 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1848 rek és dolgozók szemléletmódja, együttműködése is. Ez a szemléleti egység a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásának egyik lényeges feltétele. így van ez, még ha léteznek is tőle eltérő érdekek és nézeteltérések a közlekedés helyének, szerepének, fejlesztésének megítélésében. A közlekedés különböző szervezeti egységeinek és csoportjainak érdekei sem esnek mindig egybe. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány általam fontosnak tartott kérdésre, feladatra részletesebben is kitérjek. A népgazdaság azt várja, s a maga részéről a közlekedés szintén kész rá, hogy az áruszállítás az eddiginél is szervezettebben kapcsolódjék a termelők és a felhasználók közötti folyamatba. Űj áruszállítási technológiák alakultak ki. Ezeknek alkalmazása, népgazdaságilag összehangolt szállítási rendszerek bevezetése olyan fejlesztéseket, infrastrukturális beruházásokat tesz szükségessé, amelyek a közlekedési vállalatok erejét jóval meghaladják. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a befektetések hatásai a népgazdaság egészében jelentkeznek. Az anyagmozgatásban alkalmazott munkaerőnek például jelentős hányada szabadítható fel, rövidül az áruk útja és eljutási ideje, jobb lesz az áruvédelem stb. Világossá válik tehát, hogy az intézkedések központi elhatározásán túl szükség van a források alapos felkutatására, tervszerű elosztására is. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! A kormány által jóváhagyott beszámoló arra is felhívja a figyelmet, hogy az ország számára a közlekedés komoly devizaszerző és devizakímélő tevékenységet képvisel. Pedig tudni kell, hogy az érvényben levő szabályozás enyhén szólva vajmi kevéssé ösztönzi a magyar fuvaroztatókat a hazai szállítási kapacitások igénybevételére. A nemzetközi szállításokban érdekelt közlekedési vállalatok vezetői, csak úgy, mint maguk az üzemi demokrácia fórumain kötelességtudattal felszólaló dolgozók sók olyan esetről számolnak be, amelyek alátámasztják ezt a megállapítást. A közlekedés devizaszerző tevékenységének növeléséért elsősorban a közlekedési vállalatok felelősek és azok vállalják is ezt a felelősséget. A nemzetközi kapcsolatokban elismert kölcsönösség tiszteletben tartása mellett a magyar külkereskedelemben érdekelt vállalatokat azonban sokkal jobban érdekeltté kell tenni a hazai fuvareszközök fokozottabb igénybevételére. A külkereskedelem irányító szerveinek támogatásával megfelelő célirányos szabályozás kidolgozása az elkövetkezendő évek fontos feladata. Kedves Elvtársak! A városok, elsősorban a főváros és az öt kiemelt város tömegközlekedését az elmúlt években tényszerűen igazolható fejlődés jellemezte. Ez igaz akkor is. amint ezt képviselőtársaim munkáiuk során, nar» mint nap érzik, hogy bi"onv sok még a probléma. Csak helyeselni lehet, hogv a kormány közlekedésnolitikája. s a miniszter elvtárs expozéja homloktérbe állította a főváros, a városok és az öt kiemelt nagyváros tömegközlekedését. E nagyvárosokban él és dolgozik az ország lakosságának több mint egynegyede. Politikai ügy, hogy életüket, munkájukat ne gátolja, hanem segítse a tömegközlekedés, valamint, hogy törekedjünk a tömegközlekedési szolgáltatások ma még fellelhető területi színvonalkülönbségének fokozatos kiegyenlítésére. Hogyan lehet ezt elérni? A helyi közlekedési vállalatok lehetőségeinek jobb kihasználásával, a vállalati munka hatékonyabb, szervezettebb, felelősségteljesebb végzésével és adott esetben objektíve központi támogatással is. Számos hazai és külföldi mérés és tudományos elemzés igazolja, hogy a városi tömegközlekedés csúcsidőszakokban mutatkozó zsúfoltságán jelentősen enyhít a lépcsőzetes munkakezdés. Előnyeit a fővárosi tapasztalatok nyomatékosan alátámasztják. Számítások szerint Budapesten a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése nélkül a csúcsforgalom kritikus negyedóráiban csak 15—20 százalékkal több járművel lehetne kielégíteni az utazási igényeket. Az ebben rejlő tartalékok feltárása tehát egyaránt érdeke a közlekedési vállalatoknak és a lakosságnak. Itt azonban határozottabb kezdeményezésre volna szükség az adott területi, társadalmi és állami szervek részéről. Tisztelt Országgyűlés! A közlekedés az egész társadalom életére nagy hatást gyakorol. Néhány percben összesűríteni nem lehet a legfontosabb kérdéseket. Arról azonban mindenképpen beszélni kell, mit tettek a közlekedésben dolgozók a közlekedéspolitika végrehajtásáért. A közlekedésben dolgozók százezres serege cselekvő részese és egyben élvezője, néha bizony szenvedő alanya volt a felgyorsult fejlődésnek. A korszerű, nagy teljesítményű járműállomány, a havi 260—300 órás foglalkoztatás 20—30 százalékos csökkenése, az új szociális létesítmények, forgalmi-műszaki telepek gyarapodó száma, az üzemegészségügy kiépült hálózata, a forgalombiztosabb úthálózat, a népgazdasági átlagnál gyorsabb ütemben növekvő keresetek, íme, ezek a tények. Bizonyítják, hogy a közlekedéspolitika nemcsak magasabb követelményeket támaszt munkájuk iránt, de értük is van, az ő személyes érdekeit is szolgálják. Ez a tömeges tapasztalatokon alapuió bizalom, egyáltalán, az általános előrehaladás, a szakma fejlődésének nagy hajtóereje. De mint mindenütt az országban, itt is roppant szükség van erre a bizalomra, hiszen a közúti baleseti helyzet alakulása, a központoktól távoleső munkahelyek mostoha körülményei, kereseti feszültségek a közhasználatú és közületi közlekedés azonos munkakörben, de eltérő intenzitással dolgozói között, ez mind-mind olyan kérdés, mely a következő időszakban megoldásra vár. És az előbbrejutás sok esetben nemcsak vagy nem elsősorban az anyagi erőforrásokon múlikhanem a vezetők felelősségteljesebb munkáján, a közlekedési dolgozók magatartásán, felkészültségén is. Hasonlóan fontos szerepe van dolgozóinknak a közlekedési fegvelem alakításában isNem véletlen az. hogy az Országgyűlés előterjesztésében is kellő hangsúlyt kapott.