Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1835 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1836 megismerje az építési és közlekedési ágazat helyzetét, soron levő és távlati feladatait. 1973-tól kezdődően bizottságunk folyamatosan tájékozódott a közlekedéspolitikai koncepció alágazatonkénti feladatainaik végrehajtásáról, elért eredményeiről. 1973-ban tárgyaltuk a közlekedés nemzetközi tevékenységéről szóló beszámolót. A előterjesztés alapján megállapítottuk, hogy a magyar közlekedés nemzetközi tevékenysége az egyre fokozódó igényeknek megfelelően fejlődött és fejlődik. Közlekedésünk az egyre növekvő áruszállításoknak megfelelően fokozottan veszi ki részét a nemzetközi áruszállításokból, nemzetközi áruszállítási tevékenysége megnövekedett. Céljainknak megfelelően alakult, emelkedett a nemzetközi áruszállítások devizatermelése. A személyszállítás ellátási és minőségi szintje elmaradt a nemzetközi színvonaltól és szükséges ennek emelése. Meg kell említenem, hogy a közforgalmú repülőtér helyzetéről és adatairól szóló beszámoló alapján tájékoztatást kaptunk a repülés biztonságának fokozására tett intézkedésekről, a folyamatban levő feladatokról. Megismertük a szükségessé vált és tervbe vett, időközben már el is kezdődött Ferihegyi repülőtéri rekonstrukció részleteit. Szólni kell a záhonyi vasúti csomópont és átrakó körzet fejlesztéséről, melyet oizottságunk a helyszínen tárgyalt. Megállapítottuk, hogy a vasúti csomópont és a körzet fejlesztésének feladatait alapvetően meghatározta és meghatározza az egyre növekvő szovjet—magyar külkereskedelmi áruforgalom. A körzet fejlesztése a fokozódó áruforgalomnak és a közlekedéspolitikai koncepció célkitűzéseinek is megfelelően történik. A vasúti csomópont, az őszi csúcsforgalmi időszaktól eltekintve, alkalmas volt feladatainak ellátására. Az áruforgalom várható növekedésének megfelelően, szükséges a záhonyi vasúti csomópont és átrakó körzet továbbfejlesztése. 1974-ben fővárosunk közlekedésének helyzetét és a fejlesztési tervét, majd 1976-ban Budapest és az öt kiemelt város tömegközlekedésének helyzetét és további feladatait tűztük napirendünkre. Tájékoztatást kaptunk a városok közlekedésének helyzetéről, a tömegközlekedés javítására tett intézkedésekről, a végrehajtott és még megoldásra váró feladatokról. Legutóbbi ülésünkön egyértelműen megfogalmazást nyert, hogy a főváros és a kiemelt városok közlekedésének fejlesztése, a szinte robbanásszerű motorizáció által felvetett újabb ííondok és problémák ellenére, az 1968-ban meghatározott alapelvek szerint történik. Megállapítottuk, hogy a főváros tömegközlekedésének helyzete az elmúlt tíz év alatt jelentős mértékben javult. Még akkor is, ha csúcsforgalmi időszakban helyenként torlódás és zsúfoltság van. Ügy gondolom, néhány szót feltétlenül ejtenem kell a szinte minden közlekedő embert érintő kérdésről, az országos és tanácsi közúthálózat fejlesztéséről. A közlekedési ágazatok közti munkamegosztásnak és a motorizáció igényeinek megfelelően folytatódott az országos közúthálózat korszerűsítése. Emelkedett az állandó burkolatutak részaránya. Politikai, gazdasági szempontból egyaránt jelentős eredmény volt a közel ezer kilométeres bekötőút-építési programnak a megvalósítása. Az útkorszerűsítési munkák üteme az eredmények ellenére sem volt kielégítő, mert az állami úthálózatnak több mint a fele teherbírás és pályaszélesség szempontjából nem felelt meg a forgalmi követelményeknek. Megállapítottuk, hogy az országos közúthálózat fejlesztése az egyre fokozódó igényeknek, a tervnek megfelelően, a tanácsi közúthálózat fejlesztése azonban attól eltérően kisebb mértékben valósult meg. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ügy gondolom, hogy az üléseken tett megállapításaink segíthetik a közlekedés általános fejlesztéséről, a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról és továbbfejlesztésének főbb irányairól szóló beszámoló tárgyilagosabb megítélését. Bizottságunk első ízben 1976-ban, ezt követően pedig ez év október 17-én tartott ülésén vitatta meg a koncepció végrehajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról szóló miniszteri beszámolót. Képviselőtársaim az ülések alkalmával sokoldalúan, országos és helyi tapasztalataik figyelembevételével értékelték az elért eredményeket, beszéltek a végrehajtás nehézségeiről, a folyamatban levő és sürgős feladatokról; helyi példákkal támasztották alá a beszámoló pozitív és negatív megállapításait. Egyetértettünk miniszter elvtársnak azon megállapításával, mely szerint közlekedésünk a koncepció folyamatban levő végrehajtásával egységes rendszerben fejlődött, és korszerűsödött. Szerkezeti átalakulása meggyorsult. Különösen jelentősnek tartjuk, hogy a szállítási teljesítmények, s a munkamegosztás a megjelölt irányban és mértékben fejlődött. Egyetértünk azzal, hogy a közlekedési szolgáltatások színvonala általában javult. Köztudott, hogy az áruszállítás az egyre növekvő export-, import- és tranzitszállítások emelkedése miatt a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben és gyorsabban növekedett. Éppen ezért eredményesnek minősítjük a közlekedés áruszállítási tevékenységét még akkor is, ha esetenként a fellépő szállítási csúcsokban még ma is jelentkeznek feszültségek. Véleményünk, hogy ezek a feszültségek közös erővel, a fuvarozók és fuvaroztatók jobb együttműködésével, a közületi gépjárművek eddiginél intenzívebb bekapcsolásával legalábbis részben enyhíthetők lennének. A közlekedéspolitikai koncepció egyik célkitűzése volt a vasút korszerűsítése és hálózatának racionalizálása. Az e téren elért eredményeket és a még hátralevő feladatokat a beszámoló részletesen ismerteti. Nap mint nap kapunk híreket, tájékoztatást a közúti főúthálózat fejlesztéséről, korszerűsítéséről; befejezett és megkezdett, valamint folyamatban levő autópálya-építésekről, meglevő közúti csomópontok átépítéséről, illetve újak építéséről. A közúti főúthálózat fejlesztése szinte szemünk láttára történik. Az elért eredményeket nagyon sokan — autósak és gyalogosok egy-