Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1833 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken kat. Ehhez a műszaki fejlesztés mellett kulturált üzletpolitikára és gyakorlatra van szükség. Ma még a nemzetközi igényeknek megfelelünk, az idegenforgalom és a nemzetközi áruforgalom nem kerüli el közlekedési hálózatunkat. A tranzitvonalak fejlesztésével ennek az előnyös helyzetnek a megtartására törekszünk. A (nemzetközi kapcsolatok figyelmes ápolásán belül megkülönböztetett feladat, hogy jó szállítási munkával mozdítsuk elő a bővülő szocialista integrációt. Elmondhatjuk, hogy a nemzetközi kapcsolatok bővítésének feltételeit sikerült megteremteni és a magyar közlekedés hatékonyan, megbízhatóan szolgálja mind a sajátosan magyar, mind a szocialista országokkal közös érdekeinket. A közlekedés fejlesztésének és működésének rendkívül fontos feltétele az ipari, építőipari, a javítóipari háttér, és az oly sokszor szóvá tett, korholt alkatrészellátás. Járműveink döntő többségét szocialista importból és a hazai ipartól szerezzük be. Ez megbízható bázisa a fejlesztésnek. Nem mondható ugyanez az alatrészellátásra, ami fékezi a nagy értékű járművek kihasználását, akadályozza az emberi gyengeségekkel is küzdő javító, karbantartóipar munkáját, befolyásolja minőségét is. A fejlesztési politika kialakításánál meghatározó az, hogyan minősítjük helyzetünket. Megítélésünk szerint közlekedésünk viszonylagos egyensúlyi állapotban van, kellő stabilitás nélkül. Ezért az egységes közlekedési rendszer komplex fejlesztését úgy kell megoldani, hogy egyensúlyban és stabilitásban egyaránt erősödjék, fejlődjék, biztonságosan és tartósan feleljen meg a fokozódó követelményeknek. Tisztelt Országgyűlés ! Az 1968. évi közlekedéspolitikai koncepció végrehajtását, a továbbfejlesztés főbb irányait és célkitűzéseit mintegy két év óta elemezzük. Megbeszéléseket folytattunk erről a területi párt- és állami vezetők-kel, szakszervezetekkel, minisztériumokkal. Véleményt nyilvánított sok száz szakember, a Tudományos Akadémia Közlekedési Bizottsága. A párt legfelsőbb szervei is áttekintették helyzetünket és iránymutatást adtak. Most a kormány által is jóváhagyott beszámolót terjesztettünk önök elé. Ebből — úgy hisszük — félreérthetetlenül kitűnik, hogy az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció alapelveiben, fő irányaiban helyes volt, az élet igazolta. Célunk, hogy a végrehajtás tapasztalatait hasznosítva a megváltozott körülményekhez igazítsuk a jövő közlekedéspolitikáját. Megalapozottan mondhatjuk, hogy közlekedésünk új fejlődési szakasz előtt áll. A következő évtizedek megújuló, kutató szemlélet, új módszereket, korszerűsödő szervezeti kereteket kívánnak. Engedjék meg Képviselő Elvtársak, hogy szinte címszavakban összegezzem legfőbb teendőinket. Feladataink meghatározásánál abból indulunk ki, hogy közlekedési rendszerünk mindenekelőtt a vasútra és a közútra épül. A szállítás 1834 -ezen áll vagy bukik. Fontos feladat, hogy e két ágazat mind a belföldi, mind a nemzetközi szállítások folyamatos és biztonságos üzemét növekvő hatékonysággal lássa el. Ennek érdekében a vasúti közlekedés elmaradt területein gyorsuló és folyamatos fejlesztés szükséges. Ki kell alakítani a tömegközlekedés és a tovább bővülő egyéni közlekedés ésszerű arányait. Úthálózatunk fejlesztésénél az a kívánatos, hogy a várható nagyobb forgalom ne fokozza tovább a jelenlegi feszültséget. Megkülönböztetett célunk a műszaki fejlesztés, erre összpontosítva és koncentráltan felhasználva az anyagi eszközöket. Szükséges, hogy a közlekedést közvetlenül érintő településfejlesztési és várospolitikai kérdésekre az eddiginél érdemibb figyelmet fordítsunk. Végül, ismételt hangsúllyal szólunk a népgazdasági szinten tervezett és szervezett áruszállítási folyamatok megvalósításának szükségességéről. Meggyőződésünk, hogy a közlekedés érdekében ilyen szellemben végzett munka eredményeként az évezred végén — lényegében mai hálózatokon — egy korszerű, megjelenésében megváltozott, hatékony és biztonságos közlekedés szolgálja hazánk érdekeit. A közlekedést nem önmagáért, hanem társadalmi céljaink érdekében, a Magyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozatának szellemében kell fejleszteni. Megtisztelő feladatunk, hogy minden erőnkkel munkálkodhatunk e nemzeti program megvalósításán. Befejezésül kérem az igen tisztelt Országgyűlést, hogy vitassa meg és fogadja el a beszámolót és támogassa a közlekedés jövőjét formáló törekvéseket. Köszönöm szíves figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz 14 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Gyarmati János képviselőtársunk felszólalása következik. GYARMATI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter elvtárs beszámolójában ismertette a közlekedéspolitikai koncepció kidolgozásának előzményeit, utalt annak gazdasági és társadalmi szükségességére. A koncepciót, mint a kormány közlekedéspolitikai célkitűzéseit, az Országgyűlés 1968. évi októberi ülésszakán hagyta jóvá; azóta szerves részét képezte gazdaságpolitikánknak, alapvetően meghatározta közlekedési fejlesztésének irányát. A beszámoló ismertette a közlekedés fejlesztésének célkitűzéseit, és konkrétan számot adott megvalósításának helyzetéről: nyíltan és őszintén beszélt a végrehajtást akadályozó körülményekről, a meglevő gondokról és nehézségekről. Az elhangzottak alapján értékelhető közlekedési ágazat egészének fejlődése, a közlekedési dolgozók munkájának eredményessége. Az építési és közlekedési bizottság egyéb feladatai mellett megalakulásától kezdve alapvető I célkitűzésének és feladatának tekintette, hogy