Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1789 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1790 készítő foglalkozásokon való részvételt. Ez azokon a gyermekeken segítene és tenné lehetővé számukra az indulás megközelítően egyenlő esélyét az első osztályban, akiket fel akarunk emelni, akiknek a társadalmi beilleszkedését az oktatási intézmények révén elő akarjuk segíteni. Indokolt lenne a felnőttoktatásra vonatkozó jogszabályok kiegészítése is, annak érdekében, hogy a tankötelezettség 16 éves korhatárát az általános iskolai tanulmányaikat be nem fejező kiskorúak 18 éves korukig kötelezhetők legyenek a dolgozók iskolájában tanulmányaik befejezésére. Ennek során meg kellene határozni a munkáltatók és a szülők kötelezettségeit is. Tisztelt Országgyűlés! Amikor az Országgyűlés és a tankötelezettségi törvény feltételeinek megjavítását sürgetők sorába állok, azért teszem, mert a nevelést, oktatást a termelőerők közé sorolom. Hadd idézzem rövidítve e helyen az első népoktatási törvény megalkotójának érdemi szerzőjét és történelmi tanúját, Eötvös Józsefet: 1868-ban cikket írt a népoktatási törvényről a Néptanítók Lapjában. „Azon a napon, írja, melyen a nemzet épp oly szükségesnek fogja tartani az áldozatokat a népoktatásért, mint amelyeket a közigazgatás és egyéb eszközöknek a fenntartására hozni kénytelen, azon a napon a legnagyobb akadály, amely népoktatásunk emelésének útjában áll, elhárítva lesz." öröm tölthet el bennünket itt, e helyen, hogy Eötvös reménye, az az óhajtott nap, a miniszteri beszámoló szerint, és az Országgyűlés határozatával s annak végrehajtásával napjainkban megvalósulhat. A miniszteri beszámolót elfogadom, feladatainak végrehajtásáért minden tőlem telhetőt elkövetek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bácskai Istvánné képviselőtársunk. BÁCSKAI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Képviselőtársak ! A Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport is elismerését fejezi ki az oktatás dinamikus fejlesztéséért, de ugyanakkor megállapítottuk azt is, hogy e fejlődés ellenére, vagy azzal együtt olyan ellentmondások léteznek, amelyeket tudjuk, hogy nem lehet rövid távon megszüntetni és itt most, különös tekintettel az iskolák közötti különbségekre, az egyenlő esélyek megteremtésére gondolok, ahogy ezt Kelemenné, vagy Győri Imre elvtárs is említette. A délutáni oktatás olyan, ami kevésbé hatékony, mint a délelőtti — mondja a miniszteri előterjesztés. Olyan mint a mostani ülésszak. Tizen nem tudom hányadiknak szólni és közben olyan dologról beszélni, amiről a gyerek nem tud és meg kell tanítani, hogy lesz annak egyenlő esélye — kérdezem. Hajdú-Bihar megye tárgyi ellátottságáról statisztikát hoztam. Nem olvasom fel, mert tudom, hogy a türelem is véges. De azt mondom, hogy egyetlen statisztikai adatban sem érjük el az országos átlagot. A tanteremellátásban pe71 ORSZAGGYÜLÉSI ÉRTESÍTŐ dig az utolsók vagyunk. Erről már több megyei képviselőtársam szólt, nekem is el kell mondanom, mert minden megyei erőfeszítés ellenére ezt nem tudjuk magunktól megvalósítani. Mindez a tanulólétszám 20 százalékos csökkenése mellett ment végbe, ugyanakkor nálunk a gyermekszaporulat még így is jelentős, ahogy Kelemenné képviselőtársam is mondja, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megye adja az utánpótlás nagy tömegét és ehhez való támogatást, úgy érzem, többet várnánk. Felvetődött bennünk tehát a kérdés, hogy hogyan és milyen módon tudjuk az országos átlagot elérni, nem kiugró eredményekre vágyunk. A másik dolog, szintén a csoport kérdezi — mert én pedagógus vagyok és nem kérdezhetem —, mivel magyarázható akkor, hogy a megye pedagógusainak a bére 160 forinttal alatta van az országos bérszínvonalnak. Ugyanakkor a minisztérium meg van elégedve a megyében folyó oktató-nevelő munkával. Nyilván tudjuk, hogy ez is összefüggésben van a tárgyi ellátottsággal, de attól függetlenül igazságtalannak tartjuk, nehezebb körülmény és kevesebb pénz. Tudjuk, hogy a lelkesedés sok mindent pótol, de arra sem szabad mindent hárítani. A felsorolt gondokat enyhítendő, a Hajdú-Bihar megyeiek is nagy örömmel támogatják a több célú beruházásokat, amelyekről szó volt; a másik pedig itt a FORFÁS-rendszer, és hogy ez milyen jó lehet. — Igaz, hogy én még iskolát ilyent nem láttam, de vendéglőt már igen. És azt tudjuk, hogy ha a vendéglőnek jó, akkor az nem ráfizetéses építkezés. (Derültség.) Választókerületem, Hajdú-Bihar megye lies választókerülete. Amikor én képviselő lettem, először is elolvastam a Magyarország megyéi és városai című könyvet, hogy "mit írnak a kerületemről. Azt írták: „Ezen a vidéken nagyon szegény emberek éltek." Ennyit. Hát el lehet képzelni — nem kell bizonygatni —, hogy nálunk a tárgyi ellátottság dolgában még a megyei átlagot sem érjük el. A megye csak az elavult iskolaépületek szinten tartására több mint 20 millió forintot költ, hogy tudjunk még bennük tanítani. Nálunk nem ismert fogalom az, hogy nullára írunk egy gépet, vagy egy termet; amíg össze nem borul, addig tanítunk benne, dúcolással együtt. Mindehhez sok pénz kell és az Országgyűlés nekem nem fogja megszavazni. Nyilvánvaló, olyan dolog is van, amihez nem kell pénz. Hát akkor hadd mondjam ezeket, mert ezeken is, és sok mindenen lehet változtatni. Előttem szóló képviselőtársam beszélt a tankötelezettségi törvényről. Nyilván a miniszter elvtárs is örömmel jelenti, hogy nem 11 százalék a tanévvesztes. Jó pár százalék még van. Én is azt mondom, ötéves kortól kellene kötelezővé tenni az előkészítőt, mert ki marad ki belőle? Az, aki egyébként is el van maradva, a cigánygyerek, meg a tanyasi. És hiába tenné meg az óvoda, hiába büntetné a tanács, nem tudja. Miért nem tudja? Azért, mert nincs törvényes eszköz a kezében. Be kell gyűjteni őket, mert a hátrányt nem lehet kiküszöbölni. Én javaslom, ha úgy tetszenek érteni, ahogy én