Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-25
1775 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1776 Vannak olyan alkotó egyéniségek, akik az oktató-nevelő munkájuk mellett, tankönyveket írnak, tudományos munkát végeznek. Vannak újat kereső, kísérletező és főleg gyermekeket nagyon szerető pedagógusok. Mindannyiunk kötelessége, hogy vigyázzunk rájuk, soha el ne vegyük alkotó kedvüket és valamennyien legyünk az ilyen típusú pedagógusok propagandistái. Itt szeretném megjegyezni, hogy a pedagógusok általában megelégedéssel fogadták a pártnak és kormánynak az elmúlt évben végrehajtott fizetésrendezését, melyben munkájuk megbecsülését, hivatásuk presztízsének növekedését látják. Meggyőződésem, hogy jó munkájuk eredményeként a gazdasági lehetőségünkhöz képest a jövőben tovább fog fokozódni anyagi, de főleg erkölcsi megbecsülésük. Nem akarok ünneprontó lenni, de őszintén meg kell mondani azt is, hogy a pedagógusok munkájának elismerésével egy időben egyre általánosabban megfogalmazódik a közvélemény, a társadalom részéről is az az igény, hogy valamennyi pedagógus, azok is, akik eddig nem tudtak a követelményeknek eleget tenni, fokozzák oktató-nevelő munkájuk hatékonyságát, s az oktató-nevelő munkájuk eredményeiben tükröződjék hivatástudatuk, a társadalom, a népgazdaság megnövekedett igénye. Az a tapasztalatom, hogy e téren még sokak részéről van tennivaló. Kedves Elvtársak! Budapesten, akárcsak országosan, évekig sok gondot okozott és okoz még ma is a képesítés nélküli pedagógusok alkalmazásának kényszere. Az Oktatási Minisztérium és a Fővárosi Tanács erőfeszítésének eredményeként a mi budapesti tanítóképző főiskolánkban is a felvételi keretszám bővült, és ez biztosítja, hogy a hatodik ötéves tervben megszűnjön a képesítés nélküli óvónők és tanítónők alkalmazása. Időben kell azonban gondoskodni arról is, hogy ne kerüljünk hasonló helyzetbe az általános iskola felső tagozatában, s hogy ez így legyen, azt biztosíthatja — megítélésem szerint — a Budapesti Tanárképző Főiskola megszületése, még akkor is, ha csak tagozat jellegű. A budapesti általános iskolai tanárutánpótlás biztosítása megköveteli, hogy a fővárosban átgondoltan rendezzék a Budapesti Tanárképző Főiskola helyzetét, szervezeti, személyi és tárgyi feltételeit. Tegyék képessé elegendő és megfelelő szakos összetételű tanár kibocsátására, ismerjük a főváros pedagógusigényeit, megítélésem szerint ehhez kell igazítani a képzés létszámát is. Meg kell oldani azonban a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást is. Ma az intézményekig decentralizált hatáskörök nem teszik lehetővé, hogy arányos, az oktatás érdekeit tekintetbe vevő fővárosi és kerületi munkaerő-gazdálkodás érvényesüljön Budapesten. Emiatt előfordul, hogy van olyan óvodánk és napközi otthonunk, melyekben többségben vannak képesítés nélküliek, vagy kezdő pedagógusok, másutt pedig semmit som éreznek az utánpótlás gondjaiból. A budapesti pedagógusoknak több mint 80 százaléka nő. Jelenleg több mint 6 százaléka gyermekgondozási segélyen van. A munkaerőgondokat növeli, hogy nagy számban kell helyettesítésükről is gondoskodni. Ebben a helyzetben bizonyos megoldást jelentene az állandó helyettesítési rendszer kialakítása. Kérem az oktatásügyi minisztert, hogy a munkaügyi miniszterrel és a tanácsi hivatal elnökével együttműködve, vizsgálja meg az észszerűbb, az igényeknek megfelelőbb, hatékonyabb pedagógusi mumkaerő-gazdálkodás lehetőségét s annak jogi szabályozását is. Tisztelt Országgyűlés! A pedagógusokkal szemben mind nagyobb igényeket támasztanak, ezért halaszthatatlan feladatunk, hogy korszerűsítsük a pedagógusok továbbképzési rendszerét is. Tegyük lehetővé a pedagógusoknak, hogy munkaidejükben szervezetten továbbképezhessék magukat. A szocialista országokba bevezetett iskolareformok együtt jártak a pedagógustovábbképzésre ható ösztönzők kidolgozásával is. Az a véleményem, hogy erről mi sem mondhatunk le. Ha az iskolák közötti különbségekről, az iskolák gondjairól beszélünk, legtöbbször a tárgyi feltételekre gondolunk. Ezek nagyon fontosak! Mégis meggyőződéssel vallom, hogy a nevelés, a nevelőmunka középpontja, hordozója maga a pedagógus. Éppen ezért egyetértek más képviselőtársaimmal, a nevelőtestületi közösségek formálásában nagy szerepe van az igazgatóknak. Ahhoz, hogy az igazgatók e feladatnak megfelelhessenek, gondoskodnunk kell róla, hogy több idejük legyen pedagógiai kérdésekkel való foglalkozásra. Különösen az általános iskolákban okoz ez súlyos problémát. Rendezni kell végre az általános iskolák gazdálkodásának rendszerét. Meg kell teremteni a korszerű iskolavezetés struktúráját, hogy az igazgatók a megnövekedett hatáskörükkel ténylegesen élni is tudjanak és a gazdasági-munkaügyi tennivalók ellátásán kívül legyen idejük a pedagógiai munka irányítására is. Kérem az oktatásügyi és főleg a pénzügyminisztert, mielőbb vizsgálják felül az iskolák gazdálkodásának rendszerét, teremtsék meg a gazdasági munka elvégzésének az igazgatókat tehermentesítő feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási miniszter beszámolóját mint a valóságot jól tükröző, a gondokat őszintén feltáró előterjesztést elfogadom, s elfogadásra javaslom. Kérem, hogy hozzászólásomban előterjesztett javaslataimat, melyek főleg a budapesti képviselőcsoport vitája alapján fogalmazódtak meg, a határozathozatalkor vegyék figyelembe. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Schmidt Ernő képviselőtársunk felszólalása következik. DR. SCHMIDT ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban három kérdéssel kívánok foglalkozni. Mivel választókörzetemben jelentős számban élnek nemzetiségiek, az egyik témám a nemzetiségi nyelvű oktatás lesz. Másodjára az iskola és az üzem kapcsolatáról kívánok néhány gondolatot elmondani, harmadiknak a közoktatás beruházásainak kérdéseiről szólok majd.
