Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1777 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1778 Vas megye lakosságának 3,8 százaléka nem magyar anyanyelvű. Ezért az általános iskolai oktatás keretében megkülönböztetett figyelmet fordítunk a nemzetiségi anyanyelvet oktató iskolákra. A nemzetiségi lakosság számarányának és nyelvi összetételének megfelelően 14 községünkben van szlovén, szerb-horvát és német nyelvoktatás. A kis községek iskoláiban 1189 tanuló jár nyelvoktatásra. A nyelvoktatás alapvető problémája évek óta az, hogy a tanulók különböző színvonalú nyelvi tudással kerülnek az általános iskolákba. Az iskolák azt a célt tűzték maguk elé, hogy az anyanyelvet jól beszélő, helyesen író, olvasó, a nemzetiségi kultúrát szerető és értő fiatalokat neveljenek. Sokat tettünk annak érdekében, hogy a nyelvoktatás feltételei javuljanak. Nemzetiségi politikánkból következően a közoktatás területén figyelembe vesszük mindazokat a sajátosságokat, amelyekkel e téren külön meg kell küzdeni. Az általános iskolákban az osztályok bontási határa 15 fő. A nemzetiségi területeken ettől eltekintünk, s itt általában alacsonyabbak a tanulócsoportok, létszámai nem egy esetben 8—10 fő. összevonásokat ennek ellenére sem hajtottunk végre, éppen a nemzetiségi anyanyelvi oktatás biztosítása végett. Az is megemlítendő, hogy államunk a nemzetiségi tanulókat oktató pedagógusoknak bérpótlékkal növeli a fizetésüket. Fontos eredménynek tartjuk, hogy a nemzetiségi anyanyelvet oktató pedagógusok szakmai továbbképzésében eredményes kapcsolatok alakultak ki Jugoszláviával, illetve Szlovéniával. A szlovén és a szerb-horvát nyelvet oktató pedagógusok a hazai továbbképzéseken túl minden évben Szlovéniában tanfolyamon vesznek részt. Ugyanakkor Szlovéniából az ottani nemzetiségi iskolákban a magyar nyelvet oktatók Vas megyébe jönnek továbbképzésre. A német nyelvet oktató tanítóink a Német Demokratikus Köztársaságban bővíthetik tudásukat. A szombathelyi tanárképző főiskola, ahol szlovén nyelvű képzés is folyik, valamint a szlovén Maribori Pedagógiai Akadémia között már évek óta lektorcserére kerül sor, amelynek célja ugyancsak az anyanyelvi oktatás segítése. Az oktatás tárgyi feltételei is javultak a nemzetiségi iskolákban. Az elmúlt években több szemléltető eszköz került használatba. Am mégis szükséges lenne központilag biztosítani azokat a szemléltető eszközöket, amelyeknek segítségével tovább korszerűsödnék a nyelvet oktató pedagógusok munkája. Űj tantervek kerültek ezekbe az iskolákba is. Már most megállapítható, hogy javult a nyelvi órák színvonala és hatékonysága. A tanórán megtanult, megszerzett szókincset jól egészítik ki a tanórán kívüli oktatási formák. Ahhoz, hogy az anyanyelv valóban az iskola munkanyelve legyen, szükség lenne a tannyelvű iskolahálózat kiépítésére. Ma még azonban kevés az olyan pedagógus, aki a szaktárgyakat a matematikát, a fizikát — anyanyelvén tudja oktatni, de gond az is, hogy az alsó tagozatot elvégző tanulók többsége nem teljesen beszéli az anyanyelvet. A tannyelvű iskolahálózat létesítésének további feltétele lenne a viszonylag erős körzeti iskolaközpontok kialakítása. A nyelv ügyét nemcsak nemzetiségi ügynek, hanem az iskolai oktatás fontos részének tekintjük. Azt valljuk, hogy szükség van a szomszéd népek nyelvét jól beszélő szakemberekre, a nemzetiségi kultúrát ismerő és művelő fiatalokra. A lenini nemzetiségi politikánknak az oktatásügyre vonatkozó elvei így valósulnak meg a mi megyénkben. Tisztelt Országgyűlés! Az iskolák társadalmi kapcsolatai ma már sokrétűek. Egyre tartalmasabb együttműködések alakulnak ki a munkahelyi kollektívákkal. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Oktatási Minisztérium évekkel ezelőtt meghirdették az „Egy üzem — egy iskola" mozgalmat. Ennek a mozgalomnak a hatására az üzemek nagy segítséget adnak az iskolai munka tárgyi feltételeinek a biztosítására. Már kisebb a hatása a mozgalomnak a munkások és a tanulóifjúság kapcsolatának kiszélesítésében. Az üzemi kollektívák élete nem került közelebb a tanulókhoz. A helyzeten elsősorban a pedagógusok változtathatnak. Ha az iskola oktató-nevelő munkájában hatásosan, eredményesen akarjuk megvalósítani a közösségi életre, a közéleti tevékenységre való felkészítést, és ha a munkára nevelés eredményességénél meglevő gondokat meg akarjuk szüntetni, akkor az oktató-nevelő munkában gyakrabban kell kilépni az iskola falai közül. Nem valamiféle sablonos, ma annyira divatos üzemlátogatásokra gondolok. A szocialista brigádokkal cél nélkül, spontán létrejött találkozóknak sincs igazi nevelő hatásuk. Az iskolák és az üzemek kapcsolatában a pedagógiai tartalom nagyobb térhódítására számtalan lehetőség kínálkozik. A nálunk szerzett tapasztalatok szerint nagy a nevelő ereje az olyan, az üzemi kollektíva egyes tagjaival, csoportjaival való találkozásoknak, amelyek nevelési célját a pedagógus előre megtervezi, és a találkozóra ugyanúgy felkészül, mint bármely oktatási órájára, e felkészülésbe bevonja az üzemi kollektíva tagjait, mintegy nevelő munkatársaivá választja őket. A munkásakkal, a szocialista brigádokkal a munkahelyeken, a munkagépek mellett való találkozás egyben alkalmas arra is, hogy bizonyos szaktárgyi ismeretbővülést szolgáljon. Tapasztalatunk szerint az üzemi kollektíva tagjai szívesen lesznek társai annak a pedagógusnak, aki a nevelési feladatának megvalósításához a közreműködésüket kéri. Az „egy üzem — egy iskola" mozgalom így válhat igazán egységessé, és a mozgalom működéséből az oktatásügy és a jövő generációja, a tanulóifjúság kaphat legtöbbet. Tisztelt Országgyűlés! Az írásos beszámoló, valamint miniszter elvtárs előterjesztése részletesen taglalta az iskolahálózat fejlesztése és működtetése terén meglevő beruházási jellegű feladatokat. A sokrétű tennivaló közül egyetlen kérdéssel foglalkozom csupán, a tanteremellá-