Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1773 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1774 indult el a fővárosból. Példaként megemlítem a differnciált iskolakezdést, a tantárgyi, a mód­szertani (kísérleteket, a nevelési tanácsadók lét­rehozását, az egységes szakoktatás hálózatának megteremtését, a gyermek- és ifjúságvédelem differenciált rendszerének kiépítését, az egész napos nevelési formák bevezetését, a felnőttok­tatási módszerek megújítását, s nem utolsósor­ban az „egy üzem — egy iskola" mozgalmat. Az eredmények, a fejlődés tényeinek meg­állapítása mellett őszintén szólnunk kell gond­jainkról is, melyek elsősorban a társadalmi igé­nyek szüntelen növekedéséből adódnak. Ked­ves elvtársak! A következő években Budapes­ten az óvodás és iskolás korú gyermekek száma jelentős mértékben megnövekszik. Az óvodá­sok száma 1980-ra a mai 84 ezerről 93 ezerre nő, majd 1983-tól ismét csökken; az idén ősszel 75 ezer gyermeket tudtunk felvenni az óvo­dákba, de úgy, hogy minden száz helyre 130 gyerek került. Még így is el kellett utasítani csaknem 4500 kérelmet. Ezen kívül 3600 gyer­mekgondozási szabadságon levő édesanya beje­lentette gyermeke felvételi igényét, mert a tan­év során szeretne visszatérni munkahelyére. Az általános iskolába járó gyermekek száma je­lenleg 165 ezer, 1980-ra több mint 182 ezer lesz. A tetőzést 1988-ra várjuk, akkor az előjegyzé­sek szerint számuk 230 ezer fölé emelkedik. Ez tíz százalékkal meghaladja az 1960-as évek leg­magasabb tanulói létszámát. A tanulólétszám fővárosi növekedése maga­sabb lesz az országos átlagnál. E nagy létszámú korosztályok iskolai elhelyezése és napközi ott­honos ellátása óriási gondot fog jelenteni a fő­város számára; gondjaink később áttevődnek a középfokú intézményekre is. Az iskolák zsúfolt­sága olyan időszakban jelent nehézséget, mely­ben a minisztérium fokozatosan új tanterveket léptet életbe. Az új tanterv intenzívebb peda­gógiai munkát kíván minden nevelőtől, a gyer­mekek aktivitását növelő munkaformákat igé­nyel, ilyen munka pedig nagy létszámú tanuló­csoportban alig lehetséges. Itt jegyzem meg, hogy hasonló a helyzet a napközi otthonokban is, a mai 50 százalékos el­látottság messze elmarad az igényektől. Ennek szintentartása, a nevelőmunka javítása, az emel­kedő gyermeklétszám idején igen nagy erőfe­szítéseket fog igényelni. Tisztelt Országgyűlés! Amikor gondjainkról szólok, őszintén meg kell mondani azt is, hogy a most jelentkező feszültségek jóval kisebbek, mint a hatvanas években voltak. Budapesten 1961-ben, mikor 210 ezer gyerek járt általános iskolába, 3690 tantermünk volt, ma 171 ezer tanulót 4450 tanteremben oktatunk. Problé­máinkat azért is érezzük súlyosnak, mert meg­növekedtek a társadalmi igények az iskolával, az iskolai neveléssel, az oktatással szemben. A fővárosnak talán nagyobb mértékben, mint a vidéki nagyvárosoknak, régi, azt is mondhatnánk, a történelmi múltból eredő sajá­tossága, hogy igen nagyok az eltérések az egyes kerületek iskoláinak működési feltételeiben is, s ezeket minden eddigi erőfeszítéseink ellenére sem sikerült lényegesen csökkentenünk. Buda­pesten ezer lakosra átlagban 2,13 tanterem és 76 általános iskolás tanuló jut. A lakótelepen vi­szont 1,8 tanteremre kereken száz tanuló jut, de van olyan lakótelepünk is, mint az újpalotai, ahol 119 tanuló. A Fővárosi Tanács ismeri ezeket a tényeket, következetesen törekszik arra, hogy a helyzet javuljon, a miniszteri előterjesztéstől eltérően szeretném megmondani, hogy a főváros, mind a negyedik, mind az ötödik ötéves tervben a központi előirányzatnál többet fordított az ok­tatásra, a negyedik ötéves tervben az előirány­zott 153 millió forinttal szemben 260 millió fo­rintot, az ötödik ötéves tervben 1,7 milliárddal szemben 2,2 milliárdot. Sajnos, ez sem volt elég. Mivel Budapest nem tudja új épületekkel az igényeket követni, ezért átmeneti megoldá­sokat is keres. A fővárosi és kerületi tanácsok az új lakótelepeken igénybe vesznek lakásokat óvoda és napközi otthonok céljára, oktatási cél­ra felszabadítanak szolgálati lakásokat, helyet kérnek művelődési házakban, tömegszervezeti helyiségekben, autóbusszal szállítanak gyerme­keket olyan iskolákba, melyek kevésbé kihasz­náltak, tervezik az általános iskolák körzetének kerületi határokon is túllépő módosítását. Kedves Elvtársak! A főváros az elmúlt idő­szakban különösen nagy gondot fordított arra, hogy javítsa a munkáskerületek helyzetét. Az ötödik ötéves tervben a művelődési ágazat la­kás célcsoporton kívüli fejlesztési előirányzatá­ból csak olyan kerületeknek nyújtott anyagi tá­mogatást, melyek ellátottsága jóval a fővárosi átlag alatt volt. Ily módon csökkenteni lehetett a főváros kerületei közötti ellátásbeli különbsé­geket. Nagyok maradtak azonban a feszültsé­gek az új lakótelepeken, valamint az olyan jel­legű kerületekben, mint például kerületünk, a tizenkettedik, ahol évek óta nagyon sejk a telep­szerű magánerős építkezés, és ezzel párhuzamo­san nem épült oktatási intézmény, csak az utób­bi időben van e téren javulás. A főváros vizsgálja olcsó, gyors építkezé­sek lehetőségeit is. Keresi az ideiglenes meg­oldásokat, mely révén viszonylag kisebb anya­gi ráfordítással el tudja helyezni a megnövekvő gyermeksereget. Mindehhez kérem az Oktatás­ügyi Minisztérium és az Országos Tervhivatal segítségét is. A hatodik ötéves tervben az okta­tási ágazat előirányzatainak elosztásakor vegyék figyelembe a Budapesten kialakult különlegesen nehéz helyzetet. Kérem az építési és városfej­lesztési minisztert, hogy biztosítsa a szükséges építőipari kapacitást a budapesti óvoda- és is­kolaépítkezésekhez, és gyorsítsa meg az ideig­lenes jellegű iskolaépítkezések hatósági enge­délyezését. Tisztelt Országgyűlés! Szólnom kell a bu­dapesti pedagógusokról és az utánpótlásuk gondjairól is. A fővárosban 33 ezer pedagógus dolgozik, döntő többségük hivatásszeretettel és jó felkészültséggel. Nemrégen lezajlott sajtóvi­ta során valaki megkérdezte, hol vannak ma olyan pedagógus egyéniségek, akik a diákok példaképei, s akikre felnőtt korukban is sze­retettel, tisztelettel emlékeznek vissza tanítvá­nyaik. Személyes tapasztalataim alapján, és fe­lelősséggel állítom: vannak ilyen pedagógusok és nem is kevesen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom