Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-25
1773 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1774 indult el a fővárosból. Példaként megemlítem a differnciált iskolakezdést, a tantárgyi, a módszertani (kísérleteket, a nevelési tanácsadók létrehozását, az egységes szakoktatás hálózatának megteremtését, a gyermek- és ifjúságvédelem differenciált rendszerének kiépítését, az egész napos nevelési formák bevezetését, a felnőttoktatási módszerek megújítását, s nem utolsósorban az „egy üzem — egy iskola" mozgalmat. Az eredmények, a fejlődés tényeinek megállapítása mellett őszintén szólnunk kell gondjainkról is, melyek elsősorban a társadalmi igények szüntelen növekedéséből adódnak. Kedves elvtársak! A következő években Budapesten az óvodás és iskolás korú gyermekek száma jelentős mértékben megnövekszik. Az óvodások száma 1980-ra a mai 84 ezerről 93 ezerre nő, majd 1983-tól ismét csökken; az idén ősszel 75 ezer gyermeket tudtunk felvenni az óvodákba, de úgy, hogy minden száz helyre 130 gyerek került. Még így is el kellett utasítani csaknem 4500 kérelmet. Ezen kívül 3600 gyermekgondozási szabadságon levő édesanya bejelentette gyermeke felvételi igényét, mert a tanév során szeretne visszatérni munkahelyére. Az általános iskolába járó gyermekek száma jelenleg 165 ezer, 1980-ra több mint 182 ezer lesz. A tetőzést 1988-ra várjuk, akkor az előjegyzések szerint számuk 230 ezer fölé emelkedik. Ez tíz százalékkal meghaladja az 1960-as évek legmagasabb tanulói létszámát. A tanulólétszám fővárosi növekedése magasabb lesz az országos átlagnál. E nagy létszámú korosztályok iskolai elhelyezése és napközi otthonos ellátása óriási gondot fog jelenteni a főváros számára; gondjaink később áttevődnek a középfokú intézményekre is. Az iskolák zsúfoltsága olyan időszakban jelent nehézséget, melyben a minisztérium fokozatosan új tanterveket léptet életbe. Az új tanterv intenzívebb pedagógiai munkát kíván minden nevelőtől, a gyermekek aktivitását növelő munkaformákat igényel, ilyen munka pedig nagy létszámú tanulócsoportban alig lehetséges. Itt jegyzem meg, hogy hasonló a helyzet a napközi otthonokban is, a mai 50 százalékos ellátottság messze elmarad az igényektől. Ennek szintentartása, a nevelőmunka javítása, az emelkedő gyermeklétszám idején igen nagy erőfeszítéseket fog igényelni. Tisztelt Országgyűlés! Amikor gondjainkról szólok, őszintén meg kell mondani azt is, hogy a most jelentkező feszültségek jóval kisebbek, mint a hatvanas években voltak. Budapesten 1961-ben, mikor 210 ezer gyerek járt általános iskolába, 3690 tantermünk volt, ma 171 ezer tanulót 4450 tanteremben oktatunk. Problémáinkat azért is érezzük súlyosnak, mert megnövekedtek a társadalmi igények az iskolával, az iskolai neveléssel, az oktatással szemben. A fővárosnak talán nagyobb mértékben, mint a vidéki nagyvárosoknak, régi, azt is mondhatnánk, a történelmi múltból eredő sajátossága, hogy igen nagyok az eltérések az egyes kerületek iskoláinak működési feltételeiben is, s ezeket minden eddigi erőfeszítéseink ellenére sem sikerült lényegesen csökkentenünk. Budapesten ezer lakosra átlagban 2,13 tanterem és 76 általános iskolás tanuló jut. A lakótelepen viszont 1,8 tanteremre kereken száz tanuló jut, de van olyan lakótelepünk is, mint az újpalotai, ahol 119 tanuló. A Fővárosi Tanács ismeri ezeket a tényeket, következetesen törekszik arra, hogy a helyzet javuljon, a miniszteri előterjesztéstől eltérően szeretném megmondani, hogy a főváros, mind a negyedik, mind az ötödik ötéves tervben a központi előirányzatnál többet fordított az oktatásra, a negyedik ötéves tervben az előirányzott 153 millió forinttal szemben 260 millió forintot, az ötödik ötéves tervben 1,7 milliárddal szemben 2,2 milliárdot. Sajnos, ez sem volt elég. Mivel Budapest nem tudja új épületekkel az igényeket követni, ezért átmeneti megoldásokat is keres. A fővárosi és kerületi tanácsok az új lakótelepeken igénybe vesznek lakásokat óvoda és napközi otthonok céljára, oktatási célra felszabadítanak szolgálati lakásokat, helyet kérnek művelődési házakban, tömegszervezeti helyiségekben, autóbusszal szállítanak gyermekeket olyan iskolákba, melyek kevésbé kihasználtak, tervezik az általános iskolák körzetének kerületi határokon is túllépő módosítását. Kedves Elvtársak! A főváros az elmúlt időszakban különösen nagy gondot fordított arra, hogy javítsa a munkáskerületek helyzetét. Az ötödik ötéves tervben a művelődési ágazat lakás célcsoporton kívüli fejlesztési előirányzatából csak olyan kerületeknek nyújtott anyagi támogatást, melyek ellátottsága jóval a fővárosi átlag alatt volt. Ily módon csökkenteni lehetett a főváros kerületei közötti ellátásbeli különbségeket. Nagyok maradtak azonban a feszültségek az új lakótelepeken, valamint az olyan jellegű kerületekben, mint például kerületünk, a tizenkettedik, ahol évek óta nagyon sejk a telepszerű magánerős építkezés, és ezzel párhuzamosan nem épült oktatási intézmény, csak az utóbbi időben van e téren javulás. A főváros vizsgálja olcsó, gyors építkezések lehetőségeit is. Keresi az ideiglenes megoldásokat, mely révén viszonylag kisebb anyagi ráfordítással el tudja helyezni a megnövekvő gyermeksereget. Mindehhez kérem az Oktatásügyi Minisztérium és az Országos Tervhivatal segítségét is. A hatodik ötéves tervben az oktatási ágazat előirányzatainak elosztásakor vegyék figyelembe a Budapesten kialakult különlegesen nehéz helyzetet. Kérem az építési és városfejlesztési minisztert, hogy biztosítsa a szükséges építőipari kapacitást a budapesti óvoda- és iskolaépítkezésekhez, és gyorsítsa meg az ideiglenes jellegű iskolaépítkezések hatósági engedélyezését. Tisztelt Országgyűlés! Szólnom kell a budapesti pedagógusokról és az utánpótlásuk gondjairól is. A fővárosban 33 ezer pedagógus dolgozik, döntő többségük hivatásszeretettel és jó felkészültséggel. Nemrégen lezajlott sajtóvita során valaki megkérdezte, hol vannak ma olyan pedagógus egyéniségek, akik a diákok példaképei, s akikre felnőtt korukban is szeretettel, tisztelettel emlékeznek vissza tanítványaik. Személyes tapasztalataim alapján, és felelősséggel állítom: vannak ilyen pedagógusok és nem is kevesen.