Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1747 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1748 kedvezőtlen településszerkezet, a szétaprózott­ság. Gondjaink különösen aprófalvainkban, az úgynevezett szerepkör nélküli helységekben és az ipari centrumban, Miskolcon nagyok. Az országos jelentőségű beruházások ter­vezésekor talán még jobban figyelembe kellene venni azok infrastrukturális vonzatát. Az óvo­dai ellátás területén mutatkozó égető gondok feloldására különböző helyi kezdeményezések is születtek. Például Miskolcon az úgynevezett lakásóvodák, kisebb városokban a tetőtérbeépí­téssel kialakított férőhelyek. Épültek óvodák pályázati rendszerrel, egyéb társadalmi, például vállalati segítséggel is. A IV. ötéves tervi ter­vezett 4000 óvodai férőhelyfejlesztéssel szemben 8000 valósult meg. Az V. ötéves tervben az ere­detileg 4000-re tervezettel szemben előrelátha­tóan 6000 épül meg, de 196 községben a terv­időszak végén sem lesz óvoda. Sajnálatos, hogy Borsod megye 143 aprófalvában az alacsony lé­lekszám és a folyamatos elvándorlás miatt óvo­da létesítésére reális lehetőség nincs is. Me­gyénkben van országos összehasonlításban Bu­dapest kivételével a legtöbb általános iskolai tanuló. Ezer lakos közül 95. Az egy osztályte­remre jutó tanulócsoportok száma magas. Eb­ben a második helyen vagyunk Hajdú megye után. A fejlődést bizonyítja, hogy még 1970-ben 2338 tanterem volt, 1978-ban 2640-ben folyik munka. Még ma is 154 szükségteremben taní­tanak és 1030 tanteremben van váltott műsza­kos oktatás. A napközihálózat fejlesztése jól ha­lad. A IV. ötéves tervben 13 000-ről 21000-re emelkedett a napközis tanulók száma, jelenleg 25 000 tanuló részesül napközi otthonos ellátás­ban. Az V. ötéves tervben 12 000 férőhely-gya­rapodással számolunk. A központi támogatás és helyi erőfeszítések ellenére sem biztosított azonban Borsod megye reális igényeinek kielé­gítése a jelenlegi ütem mellett. Az általános iskolák felszereltségben színvonalában lassan eltűnnek a különbségek. Az oktató-nevelő mun­ka színvonalának emelésére korszerű feltételek alakultak ki. Jól kell tudnunk élni az adott, jobb lehetőségekkel. Erről szólt Varga Zsig­mond képviselőtársam is. A meglevő fejlődési egyenetlenségek, a sok területen jelentkező összehangoltság-hiány to­vábbgondolkodásra kell, hogy késztessenek. A beszámolási időszakban sok, a fejlődés által fel­vetett problémát kellett megoldani. A Központi Bizottság 1965-ben meghatározta, hogyan kell levezetni a demográfiai hullámból fakadó fe­szültségeket. A szakközépiskolák arányának nö­vekedésével bővült a szakmunkásképzés. Az új problémák megoldásában, a személyi és tárgyi fejlesztés szükségességének felismeréséből szü­letett irányelvek megvalósításában nagyok az intézményenkénti és megyénkénti eltérések is. Az 1972-es párthatározat a feladatok sikeres megoldásának mikéntjeire is rámutat. Tervszerűséggel, egybehangoltsággal és ösz­szehangoltsággal érhetjük el céljainkat. Ko­runk sok problémája csapódik le a közokta­tás területén. Nem mindegy, milyen hatéko­nyan oldja meg feladatait. Amikor például a köznevelés intézményhálózatának fejlesztését határozza meg pártunk Központi Bizottsága, hangsúlyozza, hogy azt az ország településstruk­túrájának alakulásával összhangban kell meg­teremteni. Amikor ilyen nagyok területileg, me­gyénként az ellátásbeli különbségek, s ami még fontosabb, a növekvő igények kielégítésében ilyen nagy a lemaradás, több segítségre lenne szükség, esetenként nemcsak az Oktatási Mi­nisztérium, hanem például az Országos Terv­hivatal és az Építési és Városfejlesztési Minisz­térium részéről is. Az iskolák és kollégiumok gyors megépít­hetőségére gondolok itt. Azt is érezzük, hogy bizonyos szervezeti változtatások alkalmával mennyire pontos, vagy fontos lenne a még na­gyobb fokú összehangoltság, vagy az, hogy a jelentősebb változások a tervciklushoz jobban igazodjanak. Például a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák indítására a Minisztertanács 1976-ban hozott rendeletet. Az V. ötéves terv pénzeszközeinek felosztása pedig jóval koráb­ban történt meg. A tervidőszak derekán jó el­képzelésnek tűnik, hogy ha talán kimondatla­nul is, a megyéknél levő esetleges szabad pénz­eszközöket aktivizálják. Azonban azzal számol­ni kellene, hogy a feladat maradéktalan vég­rehajtásában bizonyos központi támogatásra is szükség lehet. Egy-egy rendelkezés végrehajtása során a jelentkező gondok feloldásában a legnagyobb segítséget nemcsak az anyagi támogatás je­lentheti, hanem a gyors reagálás, az elvi útmu­tatás. Ennek igénye sokszor fogalmazódik meg a mindennapi munkában a legkülönbözőbb te­rületeken. Például a gazdasági tervezésnél és tervezhetőségnél, vagy a tantervi reform életbe léptetésének ütemezésekor, de az iskolaépítés­nél, a kivitelezési típusok megválasztásakor is. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter elvtárs a Kulturális Bizottság ülésén nagy vállalkozásnak nevezte a közoktatást. Én most felszólalásom­ban szolgálatnak. Szolgáljuk mindannyian ezt a vállalkozást, szívvel-lélekkel és okosan. A beszámolót elfogadom és képviselőtár­saimnak is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Barát Endre képviselőtársunk. BARÁT ENDRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! A napirenden szerep­lő téma társadalmi jelentősége kiemelkedő. A felfokozott társadalmi érdeklődésre korrekt vá­laszt ad az írásos jelentés és Polinszky elvtárs expozéja. A következtetés is ilyen korrekt. Kö­vetkezetes is a minisztérium, amikor határozot­tan állást foglal abban: az iskolapolitikában ma alapkérdés az alsó- és középfokú oktatás fejlesztése, és az ezzel szoros kapcsolatban le­vő pedagógusképzés. Már hosszú idő óta, különösen az oktatási­nevelési tervek elkészítésétől a pedagógiai mun­ka tartalma központi kérdés. A minisztérium az oktatási reform kimunkálásában érintett más szervekkel együtt bátran vállalta a tan­anyagok korszerűsítését és az ismeretek meg­szerzésének új útját. Ezzel a kor igényeinek megfelelő színvonalra emelte a pedagógiai mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalom