Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1749 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1750 kát, továbbfejlesztette a magyar oktatásirányítás tudományos megalapozottságát. A tartalmi munkából a legkisebbekkel kezdem: Az óvodai nevelési terv megvalósításával jelentősen növelte annak iskolaelőkészítő szerepét. Tervszerűbbé tette az átmenetet az óvodából az iskolába. Csökkentette az általános iskola első, második osztályának munkájában korábban jelentkező buktatókat. így tömegesen válnak a gyerekek képessé arra, hogy iskolai életüket, tanulásuk egész folyamatát ne késleltetve egy-két éves veszteséggel folytathassák. Az anyanyelvi képzésnek olyan tananyagát, rendszerét és módszerét vezette be, melynek eredményeképpen a gyerekek döntő többsége viszonylag rövid idő alatt képes összefüggő fogalmakat folyamatosan olvasni, s emellett megszereti az olvasást, a könyvet, a könyveket. A matematika megismerésének és megszerettetésének új módszerei az alkotó gondolkodás kifejlesztésének eszközei is lettek. A környezetismeret tanításának folyamatában az érzelmi és tudati tényezők hatására kialakul a legkisebbekben a kötődés az otthonhoz, a környezethez, a szűkebb hazához. Mindezt úgy érhetik el iskoláinkban, hogy ez nem jár törvényszerűen együtt a gyermekek túlterhelésével. Az új és bonyolult feladatok vállalásában a pedagógusok nagy többsége lelkiismeretesen közreműködött, vállalta a korszakváltás nehézségeit is. Magukkal tudták ragadni azokat is, akik az első pillanatban nem érezték, nem értették a változások korszakos jelentőségét. Nagy erőfeszítésekkel megvalósították a szülők régi kérését, a 11 napos ciklust, egyszerűbben szólva, a kéthetenkénti szabad szombatok bevezetését az általános iskolákba. A dolgozó szülők számára nagy öröm ez. Növeli a család szerepét a nevelési folyamatban, növeli az együtt eltöltött időt, a családi programok összehangolását teszi lehetővé. Ilyen értelemben hozzájárul a pedagógus édesanyák családfenntartó, családformáló lehetőségeinek növeléséhez is. A végrehajtott változásokra a társadalom érzékenyen reagál. Ezt természetesnek kell tekintenünk, hiszen a tanulók, a szülők, a munkahelyek, a pedagógusok valamennyien érintettek minden változtatásban, közvetlenül, vagy közvetetten. Felelősséggel vette figyelembe ezt is a minisztérium, hiszen az előkészítő munkában a társadalmi szervekkel együtt olyan széles körű konzultációt kezdeményezett, amely egyrészt segítette a koncepció kimunkálását, másrészt szövetségessé tette az érintetteket a megérett változtatások végrehajtásában. Ezzel a dolog azonban nem fejeződött be. Tapasztalataink szerint, igényeink szerint folytatni kell tovább a szülők felkészítését, tájékoztatását, bevonását. Érdemibbé kell tenni a részvételt a tartalmi célkitűzések megismerésében. Ennek érdekében még többet tehet a minisztérium is, a tanácsi szervek is, és a hírközlő szervek is. Miről van itt szó? Arról, hogy együtt tegyünk többet a gyermekek és a szülők megnyeréséért, a szülői munkaközösségek érdemibb munkájáért, a szülői értekezletek tartalmának továbbfejlesztéséért. Összességében az iskola és a társadalom kapcsolatának továbbfejlesztéséért. Sok vita alakult ki az új dokumentumok bevezetése időszakában. Ez nem baj, a gond az, hogy a szülők egy része még nem érti megfelelően a változások lényegét. S nekünk is feladatunk, hogy a szülők döntő többsége minél előbb érezze és értse a változások korszakos jelentőségét. Amikor tartalmi változásokról beszélünk, az egész társadalom részvételére is gondolunk, mert ez nemcsak iskolai ügy, nemcsak pedagógusfeladat. Jól kapcsolódnak az oktatás korszerűsítése és a tárgyi feltételek fejlesztése kettős feladatának megoldásához az üzemek, mivel az iskolák, az óvodák szinte testvért, segítőtársat kapnak közreműködésükkel a területen. Mégis tudjuk, valljuk azt, hogy a pedagógusok széles tömegei tehetik mindezért a legtöbbet. Ezért fontos, hogy közöttük a kiegyensúlyozottság, a nyugodt alkotó légkör tovább szilárduljon. Ennek egyik fontos feltétele a tantestületek egységes munkája, a nevelőtestületi demokratizmus kiteljesedése, az iskolai vezetés színvonalának további emelése. Azt szoktuk mondani, hogy amilyen a nevelőtestület, olyan az iskola. Ebben pedig az iskolavezetésnek meghatározó szerepe van. Az iskolai párt-, szakszervezeti és KlSZ-szervezetek, úttörőcsapatok munkája és felelőssége jelentős. Ugyanakkor a vezetésben karmesteri szerepet kell vállalniok az igazgatóknak. Az esetek döntő többségében jól is végzik ezt a munkájukat. Mégis megjegyzem, nem jó dolog az, hogy ennek a társadalmilag igen fontos vezetői munkának a pedagógusok körében csökkent a pedagógiai értéke. Miben látom ennek az okait? Az igazgatók túlterheltek adminisztratív, munkaügyi, gazdálkodási feladatokkal; túl sok társadalmi, iskolán kívüli funkciót raknak vagy rakunk a vállukra. Űj, nagy létszámú intézményrendszerek jönnek létre, amelyek irányítása egyébként is bonyolult feladat. Még a nagy iskolák többségében sem álltak be az adminisztratív munkában segítséget nyújtó iskolatitkárok, így a vezetők, a vezető óvónők és igazgatók a megengedhetőnél kevesebb energiát és időt fordíthatnak az intézmények pedagógiai vezetésére, a demokratikus fórumok működtetésére. Az igazgatók és vezető óvónők ezért nem tudják kellően figyelemmel kísérni a pedagógiai folyamatokat, nehezen tudnak követelményeket támasztani a pedagógiai munka tartalmának javítására. Hovatovább oda jutunk, hogy nehézségekbe ütközik kiváló pedagógusok vezető munkakörbe állítása, mivel az a vélemény alakult ki, hogy ebben a munkakörben távol kerülnek az úgynevezett „igazi" pedagógiai munkától. A vezetők tehermentesítése az adminisztratív kötöttségek alól nem könnyű feladat, hiszen ez a hatáskör növekedésének, az iskolák önállóbbá válásának is következménye. Mégis hogyan lehet segíteni ebben? Ügy, hogy tekintsük valóban első számú munkaköri és társadalmi kötelezettségnek azt a munkát, amit a pedagógusok az iskolában végeznek. A jó pe-