Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1745 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1746 tartósan a létrehozott gyemekintézmények üze­melési, fenntartási költségeivel is, hiszen emel­lett még segíteniük kell az öreg, elavult épüle­tek állagmegóvásában is. Közismert, hogy a költségvetési normák viszonylag majdnem olyan öregek, mint az épületek. A realizálási haté­konyságuk is sokat csökkent. Szükség van te­hát ezen a téren is a gazdaságok anyagi segít­ségére. Negyedszer: a gyermekek intézményi elhe­lyezése munkaerő-gazdálkodási kérdés is. Sok gyermekgondozási szabadságon levő édesanya hamarabb munkába állna, ha gyermekét, sőt gyermekeit el tudná helyezni életkoruknak megfelelő gyermekintézményben. Mindezek, úgy érzem, indokolják a problé­ma komplex áttekintését, és megfelelő költség­vetési, pénzügyi rendezését. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyi feltételek javítása csak egyik oldala, előfeltétele a neve­lésnek. A hatékonyság kulcsa a pedagógus ke­zében van. Nem közömbös tehát, hogy a gya­korlati életre hogyan készítjük fel a pályakezdő pedagógusokat. Pedagógusképző intézményeink jó elméleti képzést adnak hallgatóiknak. A mindennapi nevelő, oktató munkára való felké­szítésüket az alábbiak szerint javaslom haté­konyabbá tenni. Jöjjenek ki a főiskolai hallgatók tanulmá­nyi éveik alatt gyakorlatra többször is vidékre, esetleg leendő munkahelyeikre. Indokaim: he­lyes központi intézkedés eredményeként két­háromszorosára nőtt az első évre beiskolázot­tak száma. Ennek következtében a főiskolai gyakorlóiskolák nem is nyújthatnak, úgy vé­lem, elegendő tanítási órai gyakorlatot hallga­tóiknak. A vidéki, városi peremkerületi iskolák heterogén gyermekanyaga az országosan általá­nosabb. Erre a sokszínű, bonyolultabb gyakor­lati életre kell tehát jobban felkészíteni a pá­lyakezdőket. Sokat javult az iskolák eszközellátottsága. Ezekkel bánni kell tudni. Több lehetőség van ennek elsajátítására is a kihelyezés során. Nö­veli a nagy értékű eszközökkel való bánás biz­tonságérzetét, ha nemcsak felkattintani kell a beépített írásvetítőt, epidiaszkópot a gyakorló­iskolai tanári asztalon, hanem be is kell vinni a terembe és be is kell állítani azt. A munkára nevelés módszerei, a szülőkkel való együttműködés formái is ezeken a kihe­lyezett gyakorlatokon keresztül alapozhatok a legeredményesebben. Utoljára hagytam, de igen lényeges, hogy ezek a gyakorlati hetek, két­három éven át érzelmi kötődést is kialakíthat­nak a pedagógusjelöltek és a vidéki iskolák kö­zött. Megismerhetik a munkahelyi gondok mel­lett a jó munkahelyi légkörben gyökerező kö­zösségi erőt, mely átsegíti a pályakezdőt a kez­dés természetes nehézségein. Esetleg szíveseb­ben is maradnak nálunk vidéken. Kérem, foglalkozzon a minisztérium ezzel a javaslatommal, amikor a felsőfokú oktatási in­tézmények kérdéseit rendezi. A pedagógusképzés másik ága a működő pedagógusok felkészítése az új tantervre. Jól szolgálják ezt a célt me­gyénkben is vezető, irányító szerveink, a mű­velődési osztályok, pedagógus továbbképző in­tézetek stb. Nagy a felelőssége az igazgatóságnak, isko­lavezetésnek is a jó munkahelyi légkör, az is­kolai élet demokratizmusa, a pedagógiai irányí­tás és a tárgyi feltételek megteremtésében egy­aránt. De legnagyobb mindezeknél a gyakorló pedagógusoké, akik az 1972-es párthatározat megállapítása szerint is a „köznevelés döntő té­nyezői". Megnyugtató látni azt az igyekezetet, felelősségérzetet, mellyel hozzáfogtak kollégáink a reform végrehajtásához. Különösen tisztelet­re méltó ez az elsős nevelők és a belépő tár­gyakat oktató pedagógusok esetében. Egyetértek azzal a gondolattal, amelyet a miniszter elvtárs is és Salamon Hugóné kép­viselőtársam is a szülők felé megfogalmazott. Kérem én is a szülőket, bízzanak az iskolában, bízzanak a pedagógusokban. Tisztelt Országgyűlés! A nevelés-oktatás szervezése, irányítása jól összehangolt, tervsze­rű munkát igényel. Ennek felelőssége érződik a miniszteri beszámolóból, expozéból is. A tuda­tos és tervszerű irányítást bizonyítja az a gya­korlat is, hogy a miniszter elvtárs esetenként tárgyalást folytat a megyék vezetőivel a fel­adatok áttekintése, rendszerezése és megoldási lehetőségei érdekében. A Békés megyei tanács­kozáson is reális, konkrét megállapodások szü­lettek. Ezekről a megyei képviselőcsoport is tá­jékoztatást kapott. Csoportunk egyhangú állás­foglalása, hogy ki-ki a maga területén az ok­tatáspolitikai feladatok megoldását hatékonyan segítse. A miniszter elvtárs beszámolóját elfo­gadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.27—12.53-ig. — Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Palásti Józsefné képviselő­társunk következik szólásra. PALÁSTI JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyű­lés! Kedves Elvtársak! A nevelés, az oktatás és képzés szolgálat. Mindenkori színvonala meg­határozója lehet a közelebbi és távolabbi jövő­nek. Célunk, a szocialista nevelő iskola megva­lósításának jelenlegi helyzetéről, tényeiről hal­lottuk a miniszter elvtárs beszámolóját. Az el­múlt 13 év céltudatos munkájának eredmé­nyei optimizmussal tölthetnek el, különösen az 1972-es oktatási párthatározatot követő hat év gyors ütemű fejlődése lehet erre garancia. Le­het arra garancia, hogy elérhetők igen bonyo­lult oktatáspolitikai célkitűzések is. Sokrétű feladatai mellett a közoktatásnak vannak nem könnyű, szociális jellegű feladatai is, bár ezek csak másodlagosan szociálisak. Az óvodai és napközis ellátás mennyiségi fejlesztésének meg­oldásában felgyorsult az ütem. Tudjuk, hogy nagy népgazdasági erőfeszí­tések árán valósultak meg az iskoláztatás egyen­lő feltételei. Megyénk mai közoktatási helyze­tét meghatározza múltbeli elmaradottsága, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom