Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1743 Az Országgyűlés 25. ülése, li sen szólt a miniszter elvtárs is, ezért csak néhány példával alátámasztani kívánom. Nem csökkent például, hanem növekedett a szükségtantermek száma. Különösen sok nehézséget, gondot okoz a napközi otthonok tárgyi feltételeinek alakulása. Bár ma az elhelyezett tanulók aránya 34,4 százalék, s ez növekedést jelent a korábbi évekhez viszonyítva, mégsem tudja az igényeket közel sem kielégíteni. A 10—14 éves korúak étkeztetése szinte megoldhatatlan feladat az oktatásügy számára. Nem ritka az olyan intézmény, ahol az ebédeltetés több órát vesz igénybe. És még sorolhatnám. A kulturális bizottság tagjai természetesen nemcsak a nehézségek felsorolására szorítkoztak. Több megfontolásra érdemes javaslatot tettek arra vonatkozóan, hogy az átmeneti gondok miképpen enyhíthetők. Szóltak arról, hogy számos korszerűen berendezett ifjúsági klub, klubkönyvtár, a művelődési házak szakköri helyiségei oktatás céljára is hasznosíthatók anélkül, hogy e létesítményeket megfosztanánk alapvető funkcióinak gyakorlásától. Többen szóltak gyorsan kivitelezhető egyéb megoldásokról is. Köztudott, hogy az oktatás gazdasági tényező is. Ezért is bízunk abban, hogy a közoktatás fejlesztése a VI. ötéves tervben kiemelt figyelmet kap, s a társadalom összefogása a jövő érdekében a gondokat csökkenteni fogja. Kedves Elvtársak! Befejezésül én is szólni szeretnék a pedagógusok munkájáról, tevékenységükről. Bizottságunk tagjai személyes tapasztalataik alapján nagy elismeréssel mondtak véleményt hazánk értelmiségi rétegének e nagy közösségéről, akiknek túlnyomó többsége őszinte szívvel, odaadással, nagyfokú hivatásszeretettel végzi munkáját. A köszönet hangján szóltak az óvónők és óvodai dolgozók munkájáról, akik a jogos igények növekedését megértve, nem 25, hanem gyakran 40, vagy annál is több kisgyermek nevelésével, gondozásával foglalkoznak. Elismeréssel nyilatkoztak az általános és középfokú intézmények pedagógusairól, a különleges bánásmódot igénylő gyermekek nevelőiről, akiknek szemléletére, magatartására népünk tisztelete, közös céljaink elérése érdekében vállalt felelőssége és az egyre tudatosabb munka jellemző. Részletes elemzés tárgyát képezte az iskolavezetéssel szemben támasztott követelmények sokrétűsége, a jelentős számú képesítés nélküli nevelő munkájának segítése, támogatása és mindezek számos következménye. Komoly vitát váltott ki iskolarendszerünk jövője a népgazdaság igényeihez való igazítása, a humán- és reáltárgyak helyes arányának fontossága. Sok szó esett arról a pozitív magatartásról, ami megelőzte és megelőzi az új dokumentumok bevezetését és arról az egyre tudatosabbá és általánosabbá váló szemléletről, mely arra irányul, hogy az oktatási és nevelési folyamat stabilitása mellett fel kell készülni a szükséges változásokra is. A köszönet és az elismerés hangján szóltak a közéletben való aktív részvételükről, a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében 8. október 26-án, csütörtökön 1744 végzett munkájukról. Általános volt az a vélemény is, hogy a pedagógusok jobb közérzete ma már nem elsősorban anyagi kérdés. Figyelem és megbecsülés kérdése inkább. Ezért a jövőben még tudatosabban kell e szemlélet formálásán közös felelősségünk alapján valamenynyiünknek munkálkodni. Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális bizottság nevében javaslom, hogy az oktatási miniszter elvtárs beszámolóját a tisztelt Országgyűlés vitassa meg és fogadja el. Kérem, hogy közösen munkálkodjunk e feladatok további, mind eredményesebb végrehajtása érdekében. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Varga Zsigmond képviselőtársunk. VARGA ZSIGMOND: Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs beszámolója két pontjához, . a gyermekintézmény-hálózat fejlesztése és a pedagógusképzés témaköréhez kívánok hozzászólni. Részt vettem különböző szintű tanácskozásokon. Az itt elhangzott tájékoztatók, viták arról győztek meg, hogy a közoktatás nagyon időszerű, és közérdeklődésre számot tartó téma. Ezt megerősíti az a rendkívül aktív és nagyfokú össztársadalmi cselekvőkészség is, amely az 1972 júniusi KB-határozat alapján bontakozott ki szerte az országban: bölcsődék, óvodák, iskolák, napközi konyhák, úttörő- és könyvtárszobák sokasága épült, társadalmi öszszefogás útján. Szülők, szocialista brigádok, üzemek, vállalatok fogtak össze, hogy a szűkös költségvetési fejlesztési lehetőségeken felül megoldják a feszítő gondot, férőhelyet biztosítsanak gyermekeinknek. Ez a rendkívül aktív társadalmi cselekvőkészség eredményezte, hogy a IV. ötéves terv során országosan megduplázódott a tervezett gyermekintézményi férőhelyszám. örömmel jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy ez az arány Békés megyében háromszoros. Az V. ötéves tervben sem lanyhult eddig ez az áldozatkészség, de félő, hogy a megnövékedett üzemelési és fenntartási költségek rendezetlensége esetleg hanyatlást eredményez. Kérem a kormányt, tekintse át a költségvetésen felül létrehozott gyermekintézmények üzemelési, fenntartási költségeinek kérdését és biztosítsa annak költségvetési fedezetét. Javaslataimat az alábbiakkal indokolom. Először: a megnövekedett költségek legtöbb esetben meghaladják a tanácsok teherbíró képességét. Választókörzetemben például hat községben felépült terven felül 22 tanterem, 9 szertár, egy tornaterem, négy napközi konyha és ebédlő, 9 óvodai csoportszoba, néhány könyvtár és úttörőszoba. Másodszor: a társadalmi összefogásra, a gazdasági segítőkészségre a jövőben is szükség lesz, hiszen közismertek a növekvő gyereklétszámmal együttjáró elhelyezési problémák. Megyénkben is körülbelül 25—27 százalékos lesz a várható gyermeklétszám-növekedés. Harmadszor: a jószándékú termelőszövetkezetek, üzemek, vállalatok nem terhelhetők