Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1739 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1740 a nevelőtestületi demokrácia szocialista tartalmú fejlődésének, az iskolai alkotómunka lehetőségének, a nevelő és a tanuló együttes sikerélményének. Életkörülményeik az elmúlt 15 évben javultak. A pedagógusok anyagi helyzetére természetesen továbbra is nagy gondot kell fordítanunk, de különösen meg kell becsülnünk, el kell ismernünk a jól dolgozókat, a többet vállalókat. Meg kell szabadítanunk a pedagógusokat a felesleges bürokratikus kötöttségektől, mindattól, ami indokolatlanul vonja el őket munkájuktól, az iskolai feladatoktól. Mindezért a minisztériumnak, a tanácsi szerveknek sokat kell tenniök. Igaz, hogy a pedagógusoktól elsősorban saját lelkiismeretük kell hogy kérdezze: megtették-e mindent becsületesen az ifjúság szocialista neveléséért, de munkájúkat a szülők, s a társadalom fontos figyelme is kíséri. Ez a hivatás társadalmi rangjának elismerése is. Kívánom a pedagógusoknak, a közoktatás minden dolgozójának, hogy a hivatástudattal végzett szolgálat legyen továbbra is életük legfőbb célja. Szeretnék a Tisztelt Országgyűlés színe előtt a szülőkhöz is szólni. Az oktatásban a pedagógusoké a kulcsszerep, de a gyermeket nemcsak ők nevelik, a szülők természetes családi és társadalmi felelőssége senki másra és semmi másra át nem ruházható. Az iskola és a szülői ház kapcsolata hagyományosan jó, egyre elevenebb, hasznosabb, a legtöbb szülőt érdekli gyermekének előmenetele. A kapcsolat azonban még mélyebb és tartalmasabb lehetne. Jogosan várjuk el egyrészt az iskolától a családdal való együttműködés szüntelen javítását, másrészt a szülőktől az együttműködési készséget, a cselekvő egyet akarást, és ne feledjük: nevel az egész társadalom, a felnőttek teljes közösségének élete, munkája, közösségi gondolkodása, nem utolsósorban családi magatartása. Az iskolai nevelőmunkában eddig is támaszkodtunk és a jövőben még inkább számítunk a társadalmi szervezetek, gyermek- és ifjúsági szervezetek, a pedagógusok szakszervezete segítségére, tevékeny közreműködésére. Tisztelt Országgyűlés! Az iskolai munka nehézsége és szépsége, hogy egyszerre cselekszik a jelenért és a jövőért. A pedagógusok a megszerzett és ma felfrissített tudással a holnap és a jövő számára nevelnek embereket. Olyan embereket, akiknek tudásban, helytállásban többnek kell lenniök, mint a ma felnőtt emberének. Elsősorban ezért kell a társadalom egészének felelősen vállalnia az oktatás általános fejlesztését. Kötelesség és megtisztelő lehetőség, hogy az Oktatási Minisztérium az Országgyűlés és az ország színe előtt adhat számot a közoktatás helyzetéről, jelen és jpvő feladatairól. A pedagógustársadalommal egyetemben úgy érezzük, hogy ez megkétszerezi erőnket és a népet szolgáló szorgalmunkat. Kérem a tisztelt Országgyűlést, a tisztelt képviselőket, vitassák meg és fogadják el jelentésünket, szóbeli kiegészítésemet. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási miniszter beszámolójához 21 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Salamon Hugóné képviselőtársunk felszólalása következik. SALAMON HUGÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kulturális állandó bizottság megbízásából alkotmányos kötelezettségünkből fakadóan kívánok az oktatási miniszter elvtárs beszámolójával kapcsolatosan véleményt nyilvánítani. Az írásos előterjesztéssel összhangban szeretném megemlíteni, hogy bizottságunk folyamatosan figyelemmel kísérte a közoktatás tartalmi kérdéseit, tárgyi és személyi feltételeit. Egyegy tevékenységi terület átfogó elemzésével rendszeresen foglalkozott. Kihelyezett ülésein közvetlen tapasztalatok összegyűjtésére törekedett. Munkánk során ellenőrizni és segíteni törekedtünk az 1961. évi III-as törvény eredményes végrehajtását. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási miniszter elvtárs jelenlegi beszámolóját nagy érdeklődés és figyelem kísérte. Bizottságunknak e hó 16-án tartott tanácskozásán sokoldalú vita alakult ki, melynek fő jellemzője az alapvető kérdésekben való egyetértés, felelősség és tenniakarás volt. Néhány, a kulturális bizottság által fontosnak ítélt kérdésről kívánok a teljesség igénye nélkül szólni. Az Oktatási Minisztérium tudatosan szervezte a megyék munkájának ellenőrzését és tapasztalatainak összegezését. Körültekintően törekedett a valóságos helyzet értékelésére. Az ülésszakot megelőzően valamennyi képviselőcsoport ülésén a minisztérium munkatársai részt vettek, számos, a társadalom érdeklődésének középpontjában álló kérdésről közvetlen tapasztalatokat szereztek. A jelentéstervezetet megtárgyalta az Országos Oktatási Tanács is. Mindezek alapján érthető, hogy mind az írásos, mind a szóbeli előterjesztés pozitív minősítést kapott. A kulturális bizottság véleményét röviden úgy foglalhatom össze, hogy a parlament elé került jelentést magasfokú elviség, politikai felelősség és tárgyszerűség jellemzi. Ez a szemlélet és magatartás nemcsak az előterjesztésre, hanem az előterjesztést tükröző ágazati irányító munkára is vonatkozik. De vonatkozik a tanácsok egyre értőbb és felelősségteljesebb tevékenységére is. Ezért a kulturális bizottság nevében javaslom, hogy a tisztelt Országgyűlés mind a szóbeli, mind az írásos előterjesztést vitassa meg, és fogadja el. Kedves Elvtársak! A mi feladatunk ma a közoktatás közel másfél évtizedes tapasztalatainak áttekintése. Ügy gondolom azonban, hogy e terület tárgyalása lehetővé, sőt szükségessé is teszi, hogy több összefüggésben szóljunk az ifjúsági és a közelmúltban elfogadott közművelődési törvény végrehajtásának tapasztalatairól, a társadalom ifjú és felnőtt lakosságának szemléletére, magatartására gyakorolt hatásáról. Ezt a követelményt társadalmunk mai, még inkább holnapi célkitűzései teszik szükségessé. Köztudott, hogy fejlődésünk mai szakaszában a korábbinál nagyobb szerepe van a speciali-