Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-25
1737 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1738 Az oktatás országosan általános statisztikái számottevő fejlődést tükröznek. Az önök előtt fekvő statisztikai füzet bizonyítja is ezt. Ezek az átlagok azonban jelentős területi különbségeket takarnak. Vannak helyek, ahol a jelenlegi ötéves terv alatt alig épült tanterem, óvoda, és ahol az ellátottság romlott vagy romlik. Az ipari centrumokban, a nagyvárosokban és körzeteikben, de különösen az új lakótelepeken növekedtek az iskoláztatás feszültségei. A lakásokhoz kapcsolódó létesítményeket általában nagy késéssel adják át. Kevés tanterem, óvodai hely készül el az új lakásokhoz. Emiatt különösen a lakótelepeken zsúfoltak az iskolák. Nehezíti a helyzetet, hogy a költségek növekedése miatt kisebb tantermeket építenek, késve vagy egyáltalán nem készülnek el az iskolák közösségi és kiszolgáló helyiségei. Számolnunk kell azzal is, hogy a jelenlegi feszültségek viszonylag alacsony tanulólétszám mellett alakultak ki. A következő három évben viszont több mint százezerrel növekszik az óvodás korú gyermekek száma. Folyamatosan nő, s több mint 300 ezerrel lesz magasabb az általános iskolába járó gyermekek létszáma, mint 1973—74-ben volt. Ennek végül is örülni lehet, bár gondjaink növekednek. Az általános iskolai tanulólétszám 1975-ben 1 millió 51 ezer volt, 1980-ban várhatóan 1 millió 150 ezer, 1985-ben 1 millió 300 ezer körül lesz. Ugyanebben az időben mintegy 200 ezer új napköziotthonos helyről is gondoskodnunk kell. A jelenlegi ellátottsági szint tartása óriási erőfeszítést kíván, az anyagi eszközökkel való ésszerűbb gazdálkodást, és megfontolt takarékosságot követel. Ahhoz, hogy a szükségleteket különösebb zökkenők nélkül ki tudjuk elégíteni, az V. ötéves tervidőszak végéig a társadalmi erőforrások bevonásával biztosítani kell a tervtörvényben kiemelt közoktatási beruházások tervezett ütemű és összetételű megvalósítását; azt, hogy az eszközök koncentrált felhasználásának, a lakásépítéssel egyidejűleg elkészüljenek a gyermekintézmények, az oktatási létesítmények. Pontosabban meg kell állapítanunk a helyi, a területi igényeket. A VI. ötéves terv jóváhagyásakor figyelembe kell vennünk a tanulólétszám várható növekedését és megfelelő mennyiségű és befogadóképességű tanterem építését kell tervezni. Gyorsabb és rugalmasabb megoldásokat kell alkalmaznunk az iskolaépítésben is. Gondolnunk kell arra, hogy a meglevő épületállományt helyenként átmeneti megoldású létesítményekkel kell kiegészítenünk. Az anyagi erők koncentrálásával fontos olyan épületeket is tervezni, amelyek egyaránt szolgálhatják az oktatást és a közművelődést. Erről több helyen, több vonatkozásban sok szó esett. Kérünk és támogatunk minden olyan megoldást, amely elősegíti a megnövekedett létszámú iskolás korosztályok megfelelő körülmények között történő elhelyezését. A demográfiai hullámnak, valamint a településszerkezet átalakulásának objektív okain kívül feszültségeket váltott ki az is, hogy a tervezés sem volt mindig elég körültekintő. A jövőben mind országosan, mind területileg, helyileg javítanunk kell az oktatásügy tervezését, jobban támaszkodva a helyiek, a pedagógusok véleményére, észrevételeire. Tisztelt Országgyűlés ! Meggyőződésem, hogy az egész magyar közvéleményt képviselve szólhatnék a társadalmi megbecsülés, elismerés hangján a közoktatás munkásairól, a pedagógusokról. Engedjék meg azonban, hogy nemcsak mint miniszter, hanem mint pedagógus is beszéljek a tanítás-nevelés, a jövő formálásának embereiről. A pedagógusok száma hazánkban az utóbbi 13 év alatt a korábbinak mintegy harmadával nőtt. Ezzel a pedagógustársadalom a mai magyar értelmiség legnagyobb foglalkpzási csoportjává vált. Ennek ellenére ma is hiányoznak még óvónők, tanítók és tanárok. A pedagógushiánynak több oka van: a tervezés hibája, a pálya, a hivatás megérdemeltnél kisebb társadalmi presztízse, a képzés és a pályára irányítás több gyengesége, az, hogy kiterjedtebb lett a napközis ellátás, nagyobb az egész napos oktatás iránti igény és nőtt az oktatás intenzitása. És végül az a tény, hogy e pályán sok nő dolgozik, és örvendetesen, de gondot okozóan sokan vannak szülési szabadságon, gyermekgondozási segélyen. Nagy öröm és megnyugvás gyermekszerető, a jövőbe is tekintő társadalmunk számára, hogy a pedagógusok döntő többsége nagy odaadással, lelkiismeretesen, szakszerűen, eredményesen dolgozik. Nemegyszer pótolni kell a család hiányzó gondoskodását. Érzést és értelmet adnak, törődnek a gyermekek testi és lelki egészségével, figyelik életük sorsdöntő és apró-cseprő eseményeit. Ugyanakkor_nem állítom, hogy mind a 130 ezer pedagógus egyformán adja tudásának, képességének legjavát. A szüntelenül növekvő követelmények, az új tantervek valamennyi pedagógustól elvárják és parancsolóan követelik az elmélyültebb, tartalmasabb munkát; követelik ismereteik állandó frissítését, nemegyszer gyökeres megújítását. Nincs érzékenyebb munka a gyermekek, a fiatalok tanításánál, nevelésénél. Megszokott utak, módszerek helyett nemegyszer újat, mást kell keresni és vállalni. Az új nevelési, oktatási tervekben rögzített tennivalókat nem lehet közönyösen, rutinnal végezni. Az önálló munka lehetőségei jelentősen megnőttek. Ez nagyobb felelősséget is jelent, azt a fiatalos tulajdonságot követeli, hogy a pedagógus jól éljen az új lehetőségekkel. Ezzel kapcsolatban nagyon sok tennivalónk van a pedagógus-továbbképzés területén. Segítséget kell nyújtanunk a pedagógusok önképzéséhez, adósak vagyunk a pedagógus-továbbképzés átfogó reformjával. Azt akarjuk, hogy a jövőben a pedagógusképzők is többet vállaljanak e feladatokból. Segítenünk kell valamennyiünknek, hogy a pedagógusok megfeleljenek ezeknek az új, nagyszerű követelményeknek. Arra kell törekedni, hogy minden rátermett, hivatásszerető pedagógus jól érezze magát a pályán. Egyre nagyobb befolyással van az iskolai,