Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1713 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1714 (Szünet: 16.12—16.35-ig. ­APRÓ ANTAL) Elnök : ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Pethő Ferenc képviselő­társunkat, a terv- és költségvetési bizottság elő­adóját illeti a szó. Dr. PETHÖ FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság 1977. évi költségveté­sének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vi­tája és törvényerőre történő emelése időben egybeesik a Minisztertanács elnökének ország­gyűlési beszámolójával, ami részben egyszerű­sítette, részben nehezítette az Országgyűlés ál­landó bizottságainak munkáját. Az én helyzetem is nehezebb, mert képviselőtársaim a tegnapi és mai vitában sok olyan kérdést említettek, amelyek az állandó bizottságok ülésein is fel­vetődtek. A miniszterelnöki beszámoló egyszerűsítet­te a bizottságok munkáját, mert a miniszter­elnöki expozé éppen azokra a kérdésekre kon­centrált, amelyek az 1977-es költségvetési be­számoló kapcsán is a vita középpontjában áll­nak. Nehezebb, mert az állásfoglalás egy par­lamenti bizottság lényegesen egyszerűbb esz­közeivel és lehetőségeivel történik. Az értékelő munka az 1977. évi népgazda­sági terv főbb célkitűzéseire épült, amely sze­rint az 1977. évi népgazdasági terv a gazdasági munka fő feladatát a társadalmi termelés ha­tékonyságának javításában határozta meg. Er­re alapozva a termelésnek, a nemzeti jövede­lemnek és a külkereskedelmi forgalomnak az 1976. évinél gyorsabb növekedését irányozta elő. Fontos cél volt, hogy a nagyobb és hatéko­nyabb termelés tegye lehetővé a lakosság élet­színvonalának és a felhalmozásnak a megelőző évinél nagyobb mértékű emelkedését, és eköz­ben a népgazdaság egyensúlyi helyzetének a ja­vítását. A terv céljainak megfelelően 1977. év­ben a gazdasági növekedés üteme felgyorsult. A termelés és a felhasználás a tervezettnél több lett. összességében a kivitel mennyisége is el­érte a tervezettet. A külkereskedelmi cserearányok újabb rom­lása és a tervezettnél nagyobb felhasználás miatt azonban a népgazdaság egyensúlyi hely­zete nem javult, az 1976. évihez képest rom­lott. A jelentés, a kiadott tájékoztatók, a szó­beli kiegészítések alapján megállapítható, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének kedve­zőtlen alakulása mellett a gazdasági fejlődés az 1976. évi lassú növekedést követően 1977-ben felgyorsult. A gazdasági munka hatékonysága javult. Gyarapodtak a népgazdaság termelőalapjai, erőteljesen bővült a külkereskedelmi forgalom. A terv céljainak megfelelően a belföldi fel­használás növekedési üteme kisebb volt a nem­zeti jövedelemnél. A jövedelmek képződése és azok központo­sítható hányada, valamint a népgazdaság fej­lődését szolgáló, a központi alapot terhelő dön­tések pénzigénye azonban nem volt összhang­ban. A bizottságok a tények és törekvések isme­retében, a Pénzügyminisztérium, a kormány képviselőinek meghallgatása után a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének vég­rehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását és jóváhagyását javasolják. A bizottsági viták so­rán azonban sok javaslat hangzott el, amelyek­ről a terv- és költségvetési bizottság megbízása alapján adok számot. Elemezve az ágazatok tevékenységét, el kell ismerni az ipar, beleértve az építőipar, a mezőgazdasági és élelmiszeripar 1977. évi tevé­kenységét. A beható és sokszor szenvedélyes vita után az ipari bizottság hangsúlyozta, hogy a válla­latok tevékenységük során a fejlesztési és ré­szesedési alap kialakításánál vegyék figyelembe a népgazdaság előtt álló főbb feladatok végre­hajtásával összefüggő célkitűzéseket, ne képez­zenek az indokoltnál nagyobb bértartalékokat, s a fejlesztési alapot hatékonyan használják fel. A műszaki fejlesztési alap vállalati és tár­caszintű felhasználásának arányait, mértékét a feladatok jobb teljesítése érdekéhez kell a jövő­ben igazítani. A budapesti munkaerőhelyzet további ala­kulását kiemelten kell figyelni, és a feszültsé­gek enyhítésére elsősorban a szolgáltatás, a közlekedés, az egészségügy területén a lehető­ségeken belül minden segítséget meg kell ad­ni. Gondosan figyelni és irányítani kell az ex­porttevékenység ösztönzésének rendjét, a vesz­teséges export, s általában a veszteséges terme­lés minimálisra történő csökkentését. A vállala­ti szférával a szerződéses fegyelmet tovább kell erősíteni, az alapanyag-ellátás és készletezés, valamint a szállítási tevékenység gazdaságossá­gát, szervezettségét erősen javítani kell. A mezőgazdasági bizottság hangsúlyozta, hogy a magyar mezőgazdaságban és élelmiszer­iparban az 1977. évben előállított termékek vo­lumene jelentős mértékben növekedett. A nem­zeti jövedelem termeléséből — növekvő volu­mene mellett — évente eltérő mértékben, 16— 19 százalékban részesedik. Ma már közismert, hogy az egy főre jutó hústermelésben, tojáster­melésben, a búza- és a kukoricatermelésben, az almatermelésben a KGST és az Egyesült Gaz­dasági Közösség országaival összehasonlítva kedvező a helyzetünk. Ezekben az ágazatokban a termelés hatékonysága is eléri az élenjáró nemzetközi színvonalat. Az eredmények mellett jelentős lemaradás tapasztalható tömegtakarmány-termelésben, a rét- és legelőgazdálkodásban, a gyümölcs- és zöldségtermelés szerkezetében. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termé­kek exportja 15 év alatt több mint ötszörösére emelkedett. 1977-ben csaknem egymilliárd dol­lár volt az ágazati export értéke. Sajnos, a me­zőgazdasági termelés importigénye is növeke­dett. A dollárkitermelés hatékonysága továbbra is kedvezőnek mondható. A mezőgazdasági bizottság indokoltnak tartja, hogy azokat a népgazdasági érdekeket szolgáló termelési folyamatokat, amelyek nem­csak az adott időszak igényeit és problémáit oldják meg, hanem a későbbi folyamatos ter­melés vitelét is szolgálják, a hitelkérelmek ki­elégítésénél az illetékes szervek vegyék figye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom