Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1715 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken Í71tí lembe. A hitelkérés szorosan összefügg a mező­gazdaság és élelmiszeripar exportképességével is. A bővítéshez szükséges anyagi eszközök oda­ítélésénél a kormány vegye figyelembe, hogy ez a tevékenység a népgazdaság teljes export— import arányának javítását szolgálja. Az építési és közlekedési bizottság pozití­van értékelte mindkét minisztériumnál azt, hogy az 1977. évi tervet teljesítették, illetve egyes területeken túlteljesítették. Fokozódott a szakosodás mind az építőiparban, mind a szál­lításnál. Kismértékben korszerűsödött a szállí­tópark, úgy a személy-, mint a teherszállítás­nál. További feladatként határozta meg a bi­zottság a közlekedési tárcánál a koncentráció további növelésének szükségességét, az elma­radás behozatalát a vidéki városoknál, a zsú­foltság csökkentését a közlekedési eszközöknél, valamint az utaskiszolgálás színvonalának nö­velését. Az építési tárcánál rendkívül fontos a la­káskarbantartások központi helyen történő ki­emelése, és az ehhez kapcsolódó járulékos be­ruházások gyors megoldása. Az építőipar eredményeinek elismerése mellett is utalni kell arra, hogy a befejezetlen beruházások állománya tovább növekszik, a ha­táridők gyakran eltolódnak és a költségek is emelkednek. A bizottság egyetért azzal, hogy a lakás­építést és a tömegközlekedést — szociális és po­litikai fontosságát tekintve — továbbra is ki­emelt kérdésként kezeli a kormány. A kulturális bizottság ülésén többek kö­zött megállapítást nyert, hogy az 1977. évben biztosított költségvetési keretek elegendőnek bi­zonyultak az intézmények zavartalan működé­séhez. Ismételten leszögezték, hogy az oktatás és a közművelődés területén dolgozók bérren­dezésének pozitív hatása volt. Már most tapasz­talható a létszám stabilizálódása, a bérfeszült­ségek csökkenése. Lényeges kérdés, hogy 1977-ben ebben a szférában is javult a tanácsok és intézmények gazdálkodásának színvonala. Az ésszerű, taka­rékos gazdálkodás egyre jobban érvényesül a tanácsok munkájában. Komoly problémaként rögzítette a kultu­rális bizottság a kulturális és oktatási beru­házásokkal kapcsolatos helyzetet. A jövőben el­sősorban az alsó- és a középfokú oktatást, a to­vábbképzést szolgáló beruházásokat kell előtér­be helyezni. A bizottságok ülésein elhangzott fontosabb kérdéseket tártuk a tisztelt Országgyűlés elé. hangsúlyozva, hogy minden bizottsága a maga területén törekedett a helyzet reális megíté­lésére, s csak a legfontosabb problémák meg­oldására hívta fel a figyelmet. Ezek után a terv- és költségvetési bizott­ság ülésén elhangzott lényegesebb kérdéseket szeretném összefoglalni. Erőteljes utalás történt arra, hogy a gaz­daság egyik alapkérdése, hogy hogyan használ­ja ki meglevő eszközállományát. Ez többször is felmerült a vitában. Történtek erőfeszítések, ki­alakultak bizonyos mértékű súlypontok, de a műszakszám megszervezésében még nem halad­tunk előre. Ennek viszont komoly következmé­nyei vannak. Az egyik: a gépek így csak hosz­szabb idő után amortizálódnak, és ezért állan­dóan korszerűségi elmaradásban vagyunk. A másik beruházási megtakarítással függ össze. Mi sok esetben két gyárat építünk egy helyett, de a meglevők kapacitását sem tudjuK kellően kihasználni a műszakszám stagnálása miatt. A tervezésnél 2—2,5 műszak lehetőségét vesz­szük figyelembe, de mire a beruházás elkészül, csak másfél vagy egy műszakban dolgozunk. Ezért a beruházás által elérendő eredmény mennyisége csökken. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg az inf­rastruktúra egyik speciális területe, a közleke­dés. Nem mindegy, hogy egy vagy két műszak­ból kell az embereket szállítani. Ha így marad a helyzet, az országnak több közlekedési esz­közt }tell üzemben tartania, de ugyanakkor ezek időbeni kihasználtsága mérsékelt. Félő, hogy ha a meglevő eszközök kihasználásában központi intézkedések révén nem tudunk előbbre lépni, akkor a korszerűség tekintetében is nehezen jutunk előre. Régi probléma, de ismételten megemlítjük, hogy a vállalatokat még mindig arra ösztökél­jük, hogy minél több anyagot használjanak fel. Az anyag után számítják a maguk bérhányadát és a nyereséghányadot. Tehát minél több az anyagfelhasználás, annál nagyobb lesz a nyere­ség. Indokoltnak tartjuk, hogy olyan elszámolá­si rendszerre térjünk át, amely a hozzáadott ér­téket méri. Számtalan esetben tapasztaljuk és a bizott­ság egyik tagja ebben a vonatkozásban konkrét példából indult ki, hogy a jelentős gazdasági eredményeket elérő vagy gyengébben működő üzemeket rendbehozó vezetők jövedelme egyen­lő vagy éppen alacsonyabb azokénál, akik a rá­juk bízott feladatokkal nem tudnak megbirkóz­ni. Feszültségek alakulnak ki ilyen vonatkozás­ban az üzemeken belül is, hiszen azoknak a kvalifikáció nélküli dolgozóknak — akik az úgy­nevezett hiányszakmákban dolgoznak — fizetését viszonylag magasan kell megállapítani és így azok könnyen megközelítik vagy meghaladják a nagy felelősséggel dolgozó vezetők fizetését. A beruházásokra visszatérve és e témát be­fejezve a terv- és költségvetési bizottság támo­gatja Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtár­sat, aki az V. ötéves terv beruházásainak felül­vizsgálatát javasolja. Ma már látható ugyanis, hogy a beruházások egy részét az V. ötéves tervben nem tudjuk megvalósítani. Ha figye­lembe vesszük, hogy a beruházások ügyével az utolsó öt-nyolc esztendőben sem tudtunk meg­birkózni, akkor komolyan kell venni azt, hogy a jövőben szigorúbb és szigorító intézkedések nélkül nem lesz rend. összefoglalva, az 1977. évi költségvetés vég­rehajtásával és a jövő feladataival foglalkozó elismerő és bíráló megjegyzéseket, lényegesnek tartjuk, hogy a következő években is az ex­portorientált gazdasági fejlesztést kell fenntar­tani. Ennek érdekében olyan lépéseket kell ten­ni, hogy a jövőben a belföldi felhasználás növe­kedési üteme mérsékeltebb legyen. Külön in­tézkedések szükségesek az importtakarékosság érdekében is. A jelenlegi belső és külső hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom